Holender Filip még egyszer nem mondhatott nemet a Partizannak

– Még egyszer nem mondhatott nemet?
– Már nem illett – felelte lapunknak a szerbiai Kragujevacban született Holender Filip, az FC Luganótól egy évre a Partizanhoz kölcsönbe kerülő, 26 esztendős, nyolcszoros magyar válogatott középpályás. – Hétéves voltam, amikor a szülővárosomban elkezdtem futballozni, és nem mehetett rosszul, mert többször is szóba került, hogy a Partizan vagy a Crvena zvezda korosztályos csapatába igazolok. Az élet azonban másként hozta, mert amikor tizennégy voltam, adódott egy váratlan lehetőség: elmehettem próbajátékra a Honvéd akadémiájára.

8 mérkőzésen egy gólig jutott a válogatottban

37     tétmeccsen hét gólt szerzett a Luganóban

550     ezer euróra becsülik az értékét

– Szülei nem Belgrád felé „terelték”?
– Ellenkezőleg, édesapám azt javasolta, hogy ha tehetem, Magyarországon mutassam meg magam. A teszt után a kispesti vezetők jelezték, örömmel látnak, apu pedig mindössze annyit mondott: fiam, ez a legendás Puskás Ferenc klubja, márpedig ha a Honvéd hív, menned kell! Csaknem tizenkét év telt el azóta, de máig a fülemben csengenek a szavai.

– Jól tette, hogy hallgatott édesapjára?
– Nagyon jól! Kispesten váltam futballistává, egyben felnőtté. Magyar bajnok, magyar állampolgár és magyar válogatott lettem. S ezért örökké hálás leszek!

– Édesapja ezúttal mit tanácsolt, maradjon Luganóban vagy bólintson rá a Partizan megkeresésére?
– Rám bízta a döntést. Azért már nem tizennégy, hanem huszonhat éves vagyok. Mindamellett aligha bánja, hogy Belgrádban folytatom, hiszen édesanyámmal mindmáig Kragujevacban élnek, ami másfél órára van a fővárostól. Az elmúlt tizenkét évben sohasem voltam ilyen közel hozzájuk, mint most, kicsit sűrűbben láthatnak.

– Ha nem tévedek, nem csupán ez szólt a Partizan mellett.
– Persze, hogy nem! A múltja éppúgy csábító volt, mint a jelene. Mégiscsak huszonhétszeres bajnokcsapatról van szó! Reményeim szerint nem sokat kell várni a huszonnyolcadik aranyéremre – a klubnak minden évben versenyben kell lennie a bajnoki címért. Kispesten megtapasztaltam, milyen csodás érzés elsőnek lenni, szeretném átélni ugyanezt Belgrádban.

– A klubváltás előrelépést jelent karrierjében?
– Nem biztos, hogy erősebb a szerb bajnokság, mint a svájci, de a Partizan keretét csupa jó játékos alkotja, meggyőződésem, itt tovább fejlődhetek. Amikor a Honvédból Luganóba szerződtem, abban a reményben tettem, hogy megállom a helyem azon a szinten is. Szerintem nem vallottam szégyent, éltem a lehetőséggel. Nem könnyű a Partizan kezdő tizenegyébe bekerülni, de nem féltem magam – sohasem voltam az a típus, aki meghátrál a kihívások elől. Az hajt, hogy újra és újra bizonyítsak.

– Amikor szerdán interjút adott lapunknak, elárulta, bennevan a pakliban, hogy máshol folytatja. Mikor gyorsultak felaz események?
– Csütörtökön szóltak, hogy szeretettel várnak Belgrádban. Az azt megelőző napokban bizonytalan volt a helyzet, aztán egyszer csak hívtak, hogy ha tudok, már csütörtök este utazzak el Szerbiába, mert ha minden jól megy, pénteken megszülethet a megállapodás. Így is történt. Még az is felvetődött, hogy szombaton játszom a Metalac ellen, ám a bemutatkozás csúszik.

– Ezek szerint legközelebb jövő csütörtökön, Bulgária ellen léphet pályára.
– Napról napra jobban várom a meccset! Amit a minapi beszélgetés során elmondtam, csak megismételni tudom: nem félhetünk senkitől! Győzni akarunk, és ha úgy futballozunk, mint egy hónappal ezelőtt a törökországi siker alkalmával, tehetünk egy lépést az Európa-bajnoki részvétel kiharcolása felé. S akkor már csak egy lépés lenne hátra…