Hull City: a bizalom megvan, csak a lábán múlik Balogh visszatérése

„Nincs mit szégyellni rajta, megkönnyeztem – idézte fel a Hull City magyar légiósa a múlt heti edzésen történteket. A több mint egy hónapos kihagyást követően a visszatérésére készülő támadó egy lövés után érzett ismét fájdalmat a jobb lábában. Balogh még október végén, a Nottingham elleni bemutatkozó mérkőzésén sérült meg – mint később kiderült, nemcsak izomsérülésről volt szó, az egyik csont is megrepedt a lábában. – Néhány pillanatra kicsit elhagytam magam, az jutott eszembe, hogy ilyen nincs. Hogy végre, egy hónapos kihagyás után itt vagyok a visszatérés kapujában, és lehet, most kezdhetem elölről a munkát és a várakozást.”

Az első ijedtség után kiderült, csak egy kisebb rándulásról van szó, ám a magyar labdarúgó visszatérését így is legalább egy héttel elodázta a szerencsétlen mozdulat. Baloghot a csapat menedzsere, Grant McGann nemcsak szavakkal próbálta biztatni, öt nap „szabadságot” adott neki, s hazaküldte Magyarországra, hogy családja körében próbáljon kicsit kikapcsolódni és feltöltődni.

S hogy minderre mentális problémák miatt lett volna szüksége?

„A szóhasználatot erősnek gondolom, sőt. Mióta kinn vagyok Angliában, csupa olyan élmény ért, amitől mentálisan még erősebbnek érzem magam. Lelkileg ugyanakkor nem könnyű, hogy amint formába lendültem és megkaptam a lehetőséget az első csapatnál, egyből megsérültem. Ezért is bizakodtam, hogy a felépülésem zökkenőmentes lesz. De ha már nem lett az, úgy voltam vele, ha az kell, másnap már kezdhetjük is az újabb különmunkát. Nem számítottam arra, amit az edzőm mondott, de a Hullnál nagyon adnak arra, hogy a játékosok a lehető legjobban érezzék magukat, hogy a lehető legjobb lelki és mentális állapotban legyenek. Úgy volt vele, mivel a következő egy hét programja nagyon sűrű és úgysem lehetek a csapat segítségére a pályán, hátha jót tesz nekem egy kis környezetváltozás. Hátha segít a feltöltődésben, hogy a családommal lehetek. Nem is annyira mentális, mint inkább lelki feltöltődésre volt szükségem” – mesélte a profi karrierjét a DVSC-ben kezdő játékos.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Baloghnak ne lett volna dolga. A felépülését segítő edzéstervet kapott, úszással, kerékpározással – amit idehaza is pontosan be kellett tartania. Hétfőn pedig újabb vizsgálatok várnak rá Angliában.

„Remélhetőleg a felvételek is azt mutatják majd, hogy minden rendben, és akkor óvatosan ismét elkezdhetem terhelni mindkét lábam. Nincs konkrét cél a visszatérésre, de szeretnék az ünnepek előtt újra az edző és a csapat rendelkezésére állni. Igazi karácsonyi ajándék lehetne. Az egész várakozásban az a legrosszabb, hogy úgy érzem, tudnék segíteni a csapatnak. Bizonyítani szeretném, hogy okkal kaptam lehetőséget a Hullnál. Már az első pillanatoktól jó hatások értek a klubnál. Az edzőközpont egészen lenyűgöző. Az öltöző hangulata is remek, úgy érzem, hamar be tudtam illeszkedni. És ami a legfontosabb, az edző is bízik bennem.”

„Minden játékos más és más, de számomra nagyon fontos, hogy érezzem a bizalmat. Az, hogy a Nottingham ellen 2–1-es vezetésnél, de emberhátrányban, egy rendkívül kiélezett szituációban engem küldött a pályára nagyon sokat jelentett. A sérülésem óta is sok támogatást kapok tőle, mint ahogyan a klubnál mindenkitől.”

Az előző két klubjánál, az olasz Palermónál és a ciprusi APOEL-nél nem feltétlen volt mindig így. Előbbinél a nyelvtudás hiánya, utóbbinál a szerződtetését követő gyors edzőváltás nehezítette meg a dolgát.

„Hálás vagyok azért, hogy fiatalon kikerülhettem Olaszországba, hogy pályára léphettem egy Gianluigi Buffonnal, Paulo Dybalával vagy éppen Gonzalo Higuaínnal felálló Juventus ellen, és ha nem is játszottam rendszeresen, rengeteget tanultam ebből az időszakból. Talán a legfontosabb, amit anno magam sem feltétlen hittem el, pedig kellett volna, a nyelvtudás jelentősége. A Palermónál nehezebben ment a beilleszkedés, Dél-Olaszországban nem sokat ért az angol tudás. A klubnál igyekeztek segíteni, nyelvtanfolyamra járattak, de így sem ment könnyen. Cipruson ezzel már szerencsém volt, ott az öltöző nyelve az angol volt, ami sokat segített a beilleszkedésben. Ráadásul a társak és a klub munkatársai is nagyon segítőkészek voltak. Mai fejjel azt mondom, egy külföldre vágyó fiatal futballistának a játék után a második legfontosabb a nyelvtanulás kell legyen” – foglalja össze a tanulságot a kétszeres válogatott Balogh.

A Hull City 22 forduló után a 14. helyen áll az angol másodosztályban, és csupán öt pont a lemaradása a rájátszást érő, 6. pozícióban lévő Fulhammel szemben.