A szőke magyar futballista, aki Németországban ért a csúcsra

A Nemzeti Sport több díjjal elismert sorozata, a Hátsó füves 2017 tavaszán járt Somogyváron. A turisták körében leginkább műemlékeiről, Szent László király bencés monostorának romjáról és a Széchenyi-kastélyról ismert községben született és végezte az általános iskolát Jakabfi Zsanett, hazánk legismertebb női futballistája. Csillag Péter kollégánknak akkor így idézte fel emlékeit Zsanett testnevelő tanára, Szabó Béla: „Már alsó tagozatos korában imádott futballozni, állandóan a fiúk között játszott, látszott rajta, hogy nagyon érdekli. Kicsit nehezen sikerült rábeszélni, hogy menjen Budapestre, az MTK-hoz, de onnantól egyenes volt az útja. Mindig nagyon szorgalmas volt, minden edzőnek olyan játékos az álma, akivel úgy lehet dolgozni, mint vele.”

„Zsanett gyerekként nagyon szívesen jött ki a mérkőzéseimre – mondta róla a riport során az édesapja, Jakabfi László. – A pálya szélén fogni kellett, hogy ne szaladjon be, a szünetekben viszont állandóan jött, hogy játsszam vele. Térdig ért neki a labda, de muszáj volt teljesíteni a kérését. Később is mindig érdeklődött, ahogy nőtt, úgy mutattam meg neki a labdakezelést, a mellel való levételt és a többit. Somogyváron sajnos nincs sok lehetőségük a fiataloknak, ezért is biztattam, hogy induljon el a saját útján, tanuljon, dolgozzon becsülettel, és az akarat meghozza gyümölcsét. Így is tett, le a kalappal azelőtt, amit elért.”

Hogy mire célzott az édesapa? Miután Jakabfi Zsanett 14 évesen Budapestre költözött és szerződést kötött az MTK-val, gyorsan a csapat meghatározó játékosává vált. A kék-fehéreknél töltött négy év alatt 82 tétmérkőzésen 83 gólt szerzett. Nem csoda, hogy a fiatal csatárra külföldön is felfigyeltek, és a német Wolfsburg szerződést kötött vele. Történetünk főszereplőjét már itt, az alsó-szászországi városban látogattuk meg, s kanyarodtunk vissza vele a kezdetekhez.

„Amikor kicsi voltam, apu Vityapusztán focizott. Rendszeresen elkísértem a mérkőzéseire, és azt hiszem, ott estem szerelembe a futballal – mondta Zsanett. – Somogyváron a Szent László Király Általános Iskolába jártam, a suli csapatában kezdtem focizni. Részt vettem kispályás tornákon, de eleinte még kézilabdáztam és mezei futóversenyen is indultam. Tizenkét-tizenhárom éves koromban éreztem úgy, hogy a futball lesz az életem, ezt szeretném csinálni. A szüleim mindenben támogattak, egyetlen kikötésük volt: ne hanyagoljam el a tanulást.”

A tizenéves lány eleget tett a kérésnek, miközben az MTK színeiben bemutatkozott a magyar bajnokságban és gyűjtötte az érmeket, leérettségizett. A hazai felsőoktatásba már nem kapcsolódott be, mert tizenkilenc évesen visszautasíthatatlan ajánlatot kapott Németországból.

„A magyar válogatottnál Vágó Attila vett a szárnyai alá. Látta, hogy tehetséges vagyok és jót tenne nekem, ha minél hamarabb külföldre szerződnék, ezért megkérte az egyik barátját, Nagy Mihályt, hogy segítsen nekem. Misi bácsi közbenjárására kerültem Wolfsburgba próbajátékra, három napot töltöttem kinn, és miután megfeleltem, a klub szerződést ajánlott.”

Az ismeretlennek nekivágni nem könnyű, Jakabfi Zsanett azonban a tehetségének és az akaraterejének köszönhetően megállta a helyét. Légiós időszaka elején sem jött zavarba, gyorsan feltalálta magát. A nyelvet, amit korábban alapszinten beszélt, másfél év alatt elsajátította, és a csapatba is könnyen beilleszkedett. Mivel a klub a lakhatását nem biztosította, kezdetben két játékostársával lakott együtt, manapság pedig egyik barátjával osztja meg a háztartását. Csaknem tíz éve él már Németországban, és ezalatt a kétezertízes évek legsikeresebb német csapatával négyszer ünnepelhetett bajnoki címet, ötször kupagyőzelmet, kétszer a Bajnokok Ligáját is megnyerte – két évvel ezelőtt a legrangosabb európai kupasorozat gólkirálynői címét is megszerezte. Hogy mit jelentenek neki a sikerek?

„Nagyon fontosak, hiszen ezekért dolgoztam. Tizenkilenc évesen már azt nagy eredménynek tartottam, hogy külföldre szerződhettem, Bajnokok Ligája-szereplésre sokáig gondolni sem mertem. Ha visszatekintek az eddigi pályafutásomra, mintha az álmom vált volna valóra. Tudom, hogy az otthoni futballisták közül sokan felnéznek rám az eredményeim miatt, amikor a válogatott összetartásain találkozunk, igyekszem segíteni őket. Szeretnék visszaadni abból, amit Magyarországon kaptam. Az elért sikereimet nagyban az otthoniaknak köszönhetem, a szívem mindig hazahúz.”

A 29 éves futballista remekül érzi magát Wolfsburgban, és a helyiek is nagyon büszkék a „Wölfinnen”, vagyis farkaslányok becenéven szeretett együttesre, amely az 5200 férőhelyes, modern AOK Stadionban játssza hazai mérkőzéseit, közvetlenül a férficsapat harmincezres Volkswagen Arénájának szomszédságában. A körülmények kiválóak, a meccsekre sokan járnak, az eredményességre sem lehet panasz. Nem lehet csodálkozni azon, hogy Zsanett hosszú távra tervez, egyelőre a labdarúgás utáni életről hallani sem akar. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne készülne rá.

„Korábban heti húszórás irodai munkát vállaltam a foci mellett, de kiderült, hogy összeegyeztethetetlen a kettő. A tanulást azonban mindig fontosnak tartottam, jelenleg levelező tagozaton tanulok közgazdaságtant. A szerződésem jövő nyárig szól, de ameddig testileg-lelkileg bírom, szeretném folytatni. Akárcsak a férfiaknál, a nőknél is lehet valaki harmincéves kor felett jó futballista.”

Természetesen a legmagasabban jegyzett magyar játékost arról is megkérdeztük, szerinte hol tart a magyar női labdarúgás a világ élvonalához képest, érez-e a fejlődést, érdemes-e a lányoknak karrierlehetőségként gondolniuk a női futballra.

„Ahogy én látom, a sportág Magyarországon folyamatosan fejlődik. Egyre nagyobb közönséget ér el, több a játékos, a válogatottnál is sokkal professzionálisabbak a körülmények. Az igazi áttöréshez talán egy nagyobb siker hiányzik. A válogatott sajnos egyelőre nincs jó helyen a világranglistán, de nagy lehetőséget látok az utánpótlásban. A lányok ügyesek, tizenéves korukban még formálhatók, néhányan közülük szép karriert futhatnak be. Ahogy az én példám is mutatja, megfelelő akarattal és küzdeni tudással bármi elérhető. Éppen ezért minden labdarúgó kislányt arra biztatnék: merjen nagyot álmodni!”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. április 20-i lapszámában jelent meg.)