– Edzésben?
– Hétfő óta – felelte a Nemzeti Sportnak a Hajduk Split támadója, Futács Márkó. – A társaim már korábban elkezdték, én kaptam plusz két napot a szakmai stábtól.
– A gólkirályi címért járó jutalom gyanánt?
– Az esküvőm miatt. Feszített volt a menetrend, csak a múlt héten tudtuk megtartani, és ezt akceptálták a vezetők.
– Ezek szerint ünnepi heteket tudhat maga mögött.
– Inkább ünnepi esztendőt. A pályán és azon kívül is csodálatos időszakot éltem meg. Minden rendben van körülöttem. Azzal, hogy a csapattal bronzérmes, továbbá gólkirály lettem, feltettem a koronát az elmúlt évre, ugyanakkor ezzel pontot tettem a történet végére.
– Vagyis új fejezetet nyit?
– Ha a kérdés a klubváltásra vonatkozik, akkor nem a válaszom.
| Futács Márkó háromszor szerepelt eddig a válogatottban, mindegyik alkalommal Pintér Attila szavazott neki bizalmat. A támadó 2014. március 5-én, a Finnország elleni győri mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti csapatban, a hosszabbítással együtt fél óra jutott neki a vendégek 2–1-es sikerét hozó meccsen. Június 4-én kezdőként töltött egy félidőt a pályán az Albánia ellen 1–0-ra megnyert mérkőzésen, míg hetvenkét órával később a 81. percben állt be Kazahsztán ellen (3–0). A válogatottban még gólt nem szerzett (balszerencséje volt, a kazahok elleni harmadik találatunknál a menteni igyekvő Engel éppen Futács elől sodorta be a labdát a saját kapujába), de két győzelemnek azért örülhetett. |
– Efelől is érdeklődtem volna, de most arra céloztam, hogy feltehetően már csak előrenéz.
– Ez így van. Az Európa-ligában például még nem játszottam eddigi karrierem során, várom, hogy pályára léphessek a sorozatban. Júliusban már a bajnokság is elrajtol, ott is jó lenne maradandót alkotni. Bizakodva várom az idényt.
– Bezzeg tavaly ilyenkor…
– Akkor nem voltam ennyire magabiztos. Egy edzőmeccsen megroppant a kétezertizenöt novemberében műtött térdem, azt a másodpercet nem kívánom senkinek… Hála az égnek, nem történt nagy baj, csak a porc sérült, ám az is egy hónapos kihagyással járt. Kellett némi idő, amíg formába lendültem. A helyzetem most annyiban más, hogy – lekopogom gyorsan – makkegészségesen készülök az új idényre. Az előzőben elért tizennyolc gól után nőtt az elvárás velem szemben, de ez nem jelent gondot. Még csak tehernek sem nevezném, hogy sokat remélnek tőlem. Nyugodt és motivált vagyok!
– Mondanék egy nevet, érdekelne, mi ugrik be először: Mario Branco.
– Ő a sportigazgatónk, és ő az, aki töretlenül hisz bennem. Akkor is bízott bennem, amikor az oldalszalag-szakadásomat követően a rehabilitációs munkát végeztem. Ismert korábbról, meggyőzött arról, hogy érdemes Splitbe igazolnom. A mai futballban ritka az a bizalom, amit a részéről tapasztaltam. Akkor is kitartott mellettem, amikor elszenvedtem azt a bizonyos porcsérülést, mi több, másokat is türelemre intett, mondván, nyugi, összerakja magát a srác. A kitartása másokra is átragadt, csakugyan jelentős támaszra leltem a Hajduknál. Ezt igyekeztem meghálálni a góljaimmal.
– Mario Branco volt az is, aki a minap kifakadt: „Csak a magyar válogatottnál nem látják, milyen jó játékosuk van. Futács gólkirály lett, de nem hívták be, Andorrától pedig kikaptak…”
– Nyilván boldogan ott lettem volna, talán meg is érdemeltem volna egy esélyt, de tiszteletben tartom, hogy Bernd Storck így döntött. Minden szakembernek más az elképzelése, van, aki úgy gondolja, helyem van a válogatottban, más viszont nem. Három évvel ezelőtt szerepeltem legutóbb a nemzeti csapatban, de… Nos, nem a nyilatkozataimmal szeretném felhívni magamra a figyelmet, hanem a játékommal.
– A szövetségi kapitány egy hete úgy fogalmazott lapunkban, hogy a közeljövőben szeretné meghívni.
– Remélem, így lesz. És azt is remélem, hogy nem az andorrai vereség miatt kapok lehetőséget, hanem azért, mert Bernd Storck valóban kíváncsi rám. Augusztusig azonban még van idő, nekem addig arra kell összpontosítanom, hogy folyamatosan jó teljesítményt nyújtsak a klubomban.
Futács Márkó összes bajnoki gólja a 2016–2017-es szezonban
– Otthonra lelt Splitben?
– Mondhatom, hogy igen. Rádöbbentem, milyen jó, hogy ismét futballistának érezhetem magam. Élhetnék a város legszebb lakásában, lehetnének minden sarkon barátaim, ha a játék nem menne úgy, ahogy szeretném, nem érezném jól magam a bőrömben. Szerencsére pályafutásom legjobb idénye van mögöttem, így minden napját élvezem annak, hogy itt lehetek. A tavaszunk különleges élmény volt!
– Április huszonkettedike volt a csúcs?
– Ha azt veszem, hogy a Dinamo Zagreb elleni idegenbeli kettő-nullás győzelemből góllal és gólpasszal vettem ki a részem, akkor igen, az volt a csúcs. Csupán a miheztartás végett, a Hajduk kilenc év után nyert Zágrábban a Dinamo vendégeként. Vízválasztó siker volt, nagyon kellett ahhoz, hogy a végén megelőzzük az eszékieket.
– Léphetnek feljebb a harmadik helynél?
– Azok után, hogy tizenkilenc, illetve tizenhét ponttal végzett előttünk, már az előrelépés lenne, ha tapadnánk a Rijekára és a Dinamóra. Persze jó lenne a bajnoki címért küzdeni, az Európa-ligában pedig a csoportkörbe jutni. A helyzetünk nem reménytelen, tavasszal már jól néztünk ki, Joan Carrillo gatyába rázta a brigádot.
– A tizennyolc gólos termés felülmúlható?
– Szerintem igen. Annak ellenére állítom, hogy a tizennyolccal egyéni rekordot döntöttem, hiszen az addigi csúcsot a Diósgyőrben elért kilenc jelentette. A tizenkilenc gólt már most aláírnám, rá egy évre meg jöhetne a húsz…
– Azt már meg sem kérdezem, marad-e Splitben.
– Jelen pillanatban nem vágyom máshova. Ha egyszer minden „klappol” körülöttem, miért adnám ezt fel?
