A klub történetében még egyetlen futballista sem szerzett tizenegy forduló alatt tíz gólt (a liga örökranglistáján is a második), az előző szezon házi gólkirályát, a 24 mérkőzésen kilenc gólt jegyző ghánai David Accamot pedig már túl is szárnyalta.
Ha így folytatja, Ante Razovot is megelőzi, aki 2000-ben 18 góllal zárta az idényt a Chicagóval. Nem csoda, hogy a legutóbbi találkozó után az öltözőben az újságírók elsősorban Nikolicsra voltak kíváncsiak.
„Engem nem, miért, önt igen?” – válaszolta mosolyogva arra a kérdésre, meglepte-e, hogy ennyire erősen kezdett az MLS-ben. Persze, aki ismeri őt és a képességeit, egyáltalán nem csodálkozik ezen, a Videotonnal háromszor, a Legia Warszawával egyszer volt gólkirály, és ha ilyen ütemben termeli a gólokat, talán az Egyesült Államokban sem lesz nála eredményesebb futballista az idény végén.
Ebben sokat segíthet, hogy fekszik neki az amerikai stílus, a ligában a legtöbb csapathoz hasonlóan a Fire sem a bunkerfocit erőlteti, támadó szellemben, közönségszórakoztatóan futballozik.
„Aki ismer, tudja, akkor vagyok igazán eredményes, ha a társak kiszolgálnak, nem az a típusú támadó vagyok, aki a félpályáról indulva kicselez nyolc embert, és bebombázza a labdát a felső sarokba – mondta a Nemzeti Sportnak csütörtök délután a zentai születésű játékos. – Nekem más az erősségem. Ha kell, sokadszorra is beindulok, és próbálok helyzetbe kerülni a kapu előtt. A társaimnak is kellett egy kis idő, amíg erre ráéreztek, de egyre jobb az összhang köztünk. Ráadásul Bastian Schweinsteiger érkezésével még inkább labdabiztossá és higgadtabbá váltunk, és a két hazai győzelem is jót tett az önbizalmunknak. Szeretnénk bekerülni a rájátszásba, aztán ha úgy alakul, esetleg merészebb álmokat is szövögethetünk.”
„Ami engem illet, tényleg nem lepett meg, hogy ilyen jól kezdtem, azért szerződtettek, hogy gólokat szerezzek, én pedig igyekszem meghálálni a bizalmat, és bizonyítani a vezérkarnak, hogy jól döntött. Volt az elején egy-két találkozó, amikor nem találtam be, de akkor sem estem kétségbe, mert a helyzeteim megvoltak. Akkor pánikoltam volna, ha oda sem kerülök a kapu elé. Remekül érzem magam, remélem, hamarosan ismét futball-láz lesz a városban. Chicago egyébként nem szeles város, hanem szélviharos, nem egyszerű megszokni. Más kérdés,hogy ez hazai pályán előnyünkre válik, ezúttal is segített nekünk az első gólomnál. Remek beadást kaptam, csak be kellett fejelnem a labdát a kapuba.”
A legtöbb erőt a családja adja neki. Lengyelországban általában késő este voltak a mérkőzések, és az időjárás sem volt kedvező, Amerikában viszont lehetőség nyílik rá, hogy az ötéves Tijana és a hároméves Marko a helyszínen szurkoljon az apukájának. Marko már reggel felveszi a mezét, és a csapat indulóját is tökéletes angolsággal, kívülről fújja. Érdekesség, hogy Nikolics a lengyel bajnokság góllövőlistáján is az előkelő harmadik helyen áll 13 góllal, pedig a télen távozott a Legiától.
„Ez is bizonyítja, hogy az Ekstraklasa kőkemény bajnokság, nem könnyű érvényesülni – folytatta. – Erős, jó csapatban játszva sem egyszerű gólt szerezni Lengyelországban. Ugyanez igaz az MLS-re is. Remélem, a DC United ellen is folytatódik a jó sorozat, vagyis nyerünk, és én is betalálok – az lenne a hét megkoronázása.”
Nikolics első, Colorado elleni gólja
Goal number 9️⃣ of 2017 for your current MLS Golden Boot leader: @niko_nemanja #cf97 pic.twitter.com/buTErTjJqw
— Chicago Fire (@ChicagoFire) 2017. május 18.
Have yourself a day, @niko_nemanja. #cf97 pic.twitter.com/qBjfE0jxot
— Chicago Fire (@ChicagoFire) 2017. május 18.