Nikolics: Ha csak feleannyi szerencsét hoz a mezszám, mint Jordannek…

PIETSCH TIBORPIETSCH TIBOR
Vágólapra másolva!
2017.03.04. 07:25
null
Nikolics Nemanja már otthonosan mozog a Chicago Fire székházában, remélhetőleg a pályán is sokat mosolyoghat
A hét végén elrajtol az észak-amerikai profi labdarúgó-bajnokság, az MLS küzdelemsorozata. A mezőnyben két magyar légiós szerepel, Sallói Dániel a Sporting Kansas Cityt, Nikolics Nemanja a Chicago Fire-t erősíti. Az Európa-bajnokságot is megjáró, bűvös mezszámot választó csatár bizakodva várja az alapszakaszt, amelyben gólokkal és gólpasszokkal akarja a rájátszásba segíteni csapatát.

 

A KAPITÁNNYAL IS EGYEZTETETT

Nikolics Nemanja eddig huszonháromszor lépett pályára a válogatottban. E helyütt nem az a kérdés, lesz-e huszonnegyedik alkalom, hanem, hogy mikor. A csatár ugyanis abban maradt Bernd Storckkal, megvárják, hogyan indul a tengerentúli karrierje, aztán döntenek arról, van-e értelme annak, hogy a szövetségi kapitány nevezze a Portugália elleni március 25-i világbajnoki selejtezőre.

 

„Mindketten reálisan látjuk a helyzetemet, és mivel a tiszta beszéd híve vagyok, örülök, hogy Bernd Storck nem azt mondja, amit a játékos hallani szeretne, vagyis hogy gyere mindenképp, mert számítok rád, hanem őszinte hozzám, mint ahogy én is az vagyok hozzá – vázolta a szituációt Nikolics. – Amerikából nem könnyű hazamenni, egyik pillanatról a másikra felvenni az európai ritmust, hiszen a félnapos utazást követően az átállás nehézségeivel is meg kell küzdeni, jóllehet Németh Krisztián korábbi példája mutatja, ez sem megoldhatatlan feladat. A kerethirdetés előtt mindenesetre még egyszer egyeztetek a kapitánnyal. Ha úgy érzi, szükség van rám, megyek!”

– Kezdődhet?
– Részünkről igen – válaszolta a Nemzeti Sportnak Nikolics Nemanja, az MLS 2017-es idényét magyar idő szerint szombat este nyolckor a Columbus Crew otthonában indító Chicago Fire 29 esztendős csatára. – Nagyszerű volt a felkészülésünk, összeállt a csapatunk. Jó meccseket játszottunk, mind a hatot megnyertük, ráadásul megúsztuk sérülések nélkül. Ami különösen biztató, hogy három MLS-gárdával is összecsaptunk, a tavalyi döntős Torontónak, valamint a Montrealnak egyaránt négyet rúgtunk, a Philadelphiát pedig úgy győztük le egy nullára, hogy miközben több ziccert is elpuskáztunk, a szabályos gólomat nem adta meg a játékvezető. A kérdés immár az, hogy amit az edzőmérkőzéseken mutattunk, képesek leszünk-e a bajnokságban megismételni.

– Ez kérdés?
– Most még az, hiszen a rajt előtt vagyunk. Mindazonáltal bizakodó vagyok, mert amióta nekivágtunk a közös munkának, fokozatosan előreléptünk, egy hete, a Toronto ellen már kiválóan futballoztunk. Bizonyítottuk, hogy hatékonyan és szépen is tudunk játszani, míg a védekezésünk majdhogynem hibátlanul működött. Ez lesz egyébként a kulcs. Mármint a védekezés. Ha hátul stabilak leszünk, ha a legtöbb meccset lehozzuk kapott gól nélkül, azzal már kezdhetünk valamit. Egy-két gólt meg csak találunk elöl.

A felkészülés során háromszor volt eredményes és adott négy gólpasszt. Elégedett?
– Azért igazoltak, hogy gólokkal és gólpasszokkal segítsem a Chicagót, eddig szerintem rendben vagyunk. Persze a derbi napján kell futni – az edzőmeccseken nyújtott jó teljesítményem mit sem ér, ha a bajnokságban egy egyenest sem rúgok a labdába. Nem mintha tartanék tőle. Bízom magamban! Amikor megérkeztem Amerikába, a vezetők azzal nyugtattak, hogy mivel egészen új közegbe csöppentem, adnak időt a beilleszkedésre, ne izguljak, ha esetleg az elején nem úgy megy a játék, ahogy szeretném. Noha magam is érzem, hogy itt minden más, nem akarok ezzel takarózni. Ha most azzal jönnék, hogy sokat utazunk, vagy azzal, hogy itt harminc, ott öt Celcius fokban játszunk, csak magyarázkodnék. Tudom, miért szerződtem Chicagóba, átgondoltam a döntésemet, mielőtt elköteleztem magam. Miután aláírtam, több mint egy hónapom volt arra, hogy felkészüljek az amerikai kalandra, abban az időszakban kitisztult a fejem, így mentálisan is megfelelő állapotban csatlakoztam új csapatomhoz. Nem állítom, hogy mára mindent megszoktam, de jól érzem magam. Csak a szél ne fújna ennyire...

– Éppen a szeles városban panaszkodik miatta?!
– Botrány, milyen erősen fúj. Az edzésen megáll a labda a levegőben. Igaz, erre is van megoldás: a földön kell játszani... A helyiek azt mondják, csupán márciusban ilyen viharos az idő, áprilistól javul a helyzet. Azért is örülnék, ha beválna a jóslatuk, mert akkor jön utánam a feleségem és a két gyermekem. Összesen két hónapot töltök el nélkülük, ez azért sok. A lakás már megvan, éppen szerdán költöztem be. Gyönyörű helyen, a Michigan-tó partján bukkantam rá a tökéletes otthonra, a környéken minden megtalálható, amire szükségünk van. Jóformán csak akkor kell kocsiba ülnöm, ha edzésre megyek. Habár az oda-vissza hetven-nyolcvan perces utat jelent. Az autópályán ugyan két perc alatt fent vagyok, ott viszont általában nagy a forgalom... Beleszaladtam már kétórás dugóba is, ám erre is azt mondom, a következő három évben ez legyen a legnagyobb bajom!

– Azért speciel sokat tehet, hogy a játéktéren ne legyen gond.
– Tisztában vagyok azzal, mi a feladatom. Veljko Paunovics vezetőedző szabad kezet ad nekem, nem követeli meg tőlem, hogy kilencven percen át az ellenfél tizenhatosán belül rostokoljak, némi túlzással arra mozoghatok a pályán, amerre akarok. Visszaléphetek a labdáért, kihúzódhatok a szélre, mehetek jobbra, balra, előre, hátra, a lényeg, hogy sokat legyek játékban. A helyzetemet könnyíti, hogy egyfelől két csatárral jászunk, másfelől a Los Angeles Galaxy tagjaként három bajnokságot nyerő Juninho, illetve az amerikai válogatott Dax McCarty személyében két remek középpályást igazolt a Fire, márpedig ők jelentős támaszt jelenthetnek nekem. A többi rajtam múlik.

 

– Feltételezem, szembesült azzal, hogy a minap a foxsport.com a tíz legjobb szerzemény közé sorolta.
– Hallottam róla... Elhiheti nekem, errefelé is sok a jó labdarúgó, egyebek mellett ezért megtisztelő, hogy az itteni szakírók hízelgő véleménnyel vannak rólam. Annak persze még jobban örülnék, ha az idény végén is megállapítanák, hogy megérte szerződtetni.

ELKERÜLNI A LEÉGÉST
A magyar idő szerint szombat hajnali fél négyre kiírt Portland Timbers–Minnesota United mérkőzéssel indult a Major Soccer League 2017-es szezonja. Az amerikai és kanadai csapatok részvételével zajló bajnokságban október 22-ig tart az alapszakasz, majd következik a rájátszás. A 22. MLS-idénynek az Atlanta United és a Minnesota beszállásával már 22 klub vág neki – a hazai mérkőzéseit a húszezer néző befogadására alkalmas Toyota Parkban játszó Chicago nem titkoltan abban a reményben, hogy felülmúlja a 2016-os szereplését. Nem lehetetlen vállalkozás: azzal, hogy utolsóként zárt, tavaly csúnyán leégett a Fire.

– Az ön szemszögéből nézve mit jelentene a sikeres szezon?
– A Chicago az utóbbi években nem került be a rájátszásba, ezen szeretnénk most változtatni. A vezetők mindent megtettek ennek érdekében, amennyire lehetett, megerősítették a keretet – szerintem jó csapatunk van. A playoffba azért is kellene bejutnunk, mert onnantól új bajnokság kezdődik, abban a szakaszban bármi megtörténhet. A Legia Warszawa futballistájaként átéltem már, milyen a rájátszás, halkan teszem hozzá, hogy megnyertük... Azt nyilván nem jelenthetem ki, hogy mi vagyunk a bajnoki cím legfőbb várományosai, ugyanakkor azt vallom, bármiért is küzdünk, a csúcsot kell megcélozni.

– Ez a gólkirályi címre is vonatkozik?
– Bárhol játszom, arra pályázom! Magyarországon és Lengyelországban összejött, remélem, Amerikában is gólkirály leszek. Három évre írtam alá, ha egyszer visszatérek Magyarországra, szeretném elmondani magamról, hogy elértem valamit a tengerentúlon is. Hogy voltam bajnok vagy gólkirály. Bár ha lehet, mindkettő.

– A Varsóban viselt tizenegyes mezt a huszonhármasra cserélte. David Beckham vagy Michael Jordan inspirálta?
– Inkább Juhász Roland... Mivel a tizenegyes foglalt volt, következő lépésben a harmincegyest szemeltem ki, de arról is lecsúsztam, így újabb szám után kellett néznem. Arra gondoltam, ha már Chicagóban vagyok, és Jordan, valamint az ő legendás huszonhármas dressze megannyi dicsőséget hozott a városnak, talán engem is sikerekhez segít. Eszemben sincs magamat a kosárlabdázás egyik legnagyobb alakjához mérni, de úgy vagyok vele, ha csak feleannyi szerencsét hoz nekem a mezszám, mint neki, már jól jártam.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik