– Valóban vitte volna a Chelsea is?
– Igen, mehettem volna Londonba is – felelte Schön Szabolcs, aki 16 éves kora ellenére felkészülési mérkőzésen már bemutatkozott a Honvéd első csapatában, és most a világhírű Ajax igazolta át. – Úgy voltam vele, az amszterdami klubnál nívósabb az utánpótlásképzés, jobban járok, ha az Ajaxot választom.
– Egy hónapja sincs, hogy Hollandiába költözött – megszokta már a kinti életet?
– Próbálom felvenni a ritmust. Új országba, új klubhoz, új környezetbe kerültem, és nem túlzás, a bemutatásomkor rendesen remegett a lábam. Ebédnél mutattak be leendő csapattársaimnak, a többiek ültek az asztalnál, sorban kezet ráztam velük. Aztán időm sem volt beszélgetni velük, máris vittek tovább, s megmutatták a klubépületet.
– Tinédzserként egyedül vágott neki a nagy kalandnak. Nem félt?
– Félelem nem volt bennem, inkább izgalom. Alig vártam, hogy megérkezzek Amszterdamba. Nem tagadom, az első két-három nap szokatlan volt, esténként az ágyban az járt a fejemben: hol van anya és apa? Na meg a két öcsém, akik közül az ikertestvérem a SZAC-ban, míg a fiatalabb, a nyolcéves a Honvédban futballozik. Néhány nap elteltével aztán megszoktam a hiányukat. Egyébként idekint is családnál lakom, úgynevezett nevelőszülőknél. Rendesek, mosnak, vasalnak rám, nagyon kedvesek, ráadásul közel laknak az Ajax akadémiájához, húsz perc alatt ott vagyok a pályán.