„Sohasem játszott még nálunk Nikolicshoz mérhető sztár”

Chicagóra lecsapott a hideg, de természetesen van, ami tűzben tartja a helyi futballszurkolók érdeklődését: mi vár a Chicago Fire csapatára az észak-amerikai profi liga (MLS) márciusban kezdődő idényében? Ennek próbáltunk utánajárni, elvégre péntektől már Nikolics Nemanja, a magyar válogatott 29 esztendős csatára, a lengyel bajnok Legia Warszawától igazolt gólzsák is az együttes játékosa.

Chicago az egyik legsikeresebb amerikai sportváros. Aligha kell bárkinek is bemutatni a Michael Jordan, Scottie Pippen, Dennis Rodman és Toni Kukoc fémjelezte legendás kosárcsapatot, a Bullst, a Blackhawks hokicsapata pedig az előző hét évben háromszor is megnyerte a Stanley-kupát. Az NFL-ben szereplő Bears újabban kevésbé sikeres, de azért 1985-ben sikerült a trófeát megszereznie. És persze itt van a baseball, ami tőlünk, európaiaktól igencsak távol áll. Óriási a rivalizálás a Cubs és a White Sox között – jelenleg a Cubs szurkolói lehetnek büszkébbek, 108 (!) év elteltével nyerték meg tavaly a bajnokságot.

A KLUB TÖRTÉNETE

Nos, e világhírű csapatok nyomába eredne a labdarúgó-együttes, a Chicago Fire. A klubot 1997-ben alapították, s mindjárt az első idényében megnyerte az MLS-kupát és a US Open-kupát. A duplázás azóta sem sikerült, jóllehet utóbbi trófeát további három alkalommal sikerült elhódítania (2000, 2003, 2006). Több mint egy évtizede tart a csapat aszályos időszaka, ennek próbál véget vetni az együttes Nikolics képességeiben (is) bízva.

A csapat a húszezer férőhelyes Toyota Parkban játssza hazai mérkőzéseit, a hirtelen jött hideg miatt azonban a héten a fedett edzőközpontban zajlik a munka. Összefutottunk Juan Pablo értékesítésért felelős pénzügyi vezetővel, akit jószerével kérdezni sem kellett, mert máris mondja: „Niko több mint tíz gólt szerez a bajnokságban. Rendkívül jó játékosnak tartjuk. Mindemellett reméljük, új piacok nyílnak meg az átigazolásával, sok szeretettel várjuk a magyar és a lengyel drukkereket a mérkőzéseinken. A keretben jelenleg hét különböző nemzetiségű futballista szerepel, ez a szám kimagasló az MLS-ben.”

IMÁDJÁK A MAGYAROKAT

Amint belépünk az edzőközpontba, Niko nevét skandálják, majd lengyel szavakat hallunk. Jakub régóta él a városban, mint megtudtuk, a Zaglebie Lubin drukkere.

„Imádjuk a magyarokat, Nikolics szerződtetése számomra kicsit olyan, mintha a saját honfitársam érkezett volna a csapathoz. S ha már itt tartunk: gratulálok a magyar válogatottnak, fantasztikusan játszott az Európa-bajnokságon! Kádár Tamás, Lovrencsics Gergő, Guzmics Richárd mind nagy kedvenc, jól ismerjük vagy ismertük őket a lengyel bajnokságból.”

Aztán hirtelen a társaihoz fordulva így folytatja: „Srácok, hallottatok már a Fradi–Újpest derbiről? Őrületes párharc, egyszer el kell mennünk megnézni!”

Ekkor kapcsolódik be a beszélgetésbe Ulisses, a latin-amerikai származású szurkolótárs: „Magyar vagy te is, mint Niko? Nagyon vártuk a szerződtetését. Kint is voltam a reptéren. Vagy ötvenen fogadtuk, énekeltünk, szurkoltunk, kapott sálat is a csoportunktól. Jó kis csapat a magyar válogatott! Nagy Ádám rendkívül tehetséges, Dzsudzsák Balázs szupersztár, Szalai Ádám pedig kiváló csatár. No nem annyira, mint a mi Nikónk.”

Szinte hihetetlen, hogy Chicagóban egy fiatal srác ennyire részletesen ismeri a magyar futballt. Pedig tényleg ismeri: „Tudod, ki a kedvencünk? Király Gábor! Imádni való kapus! Ő még játszik? Az a nadrág legendás! Úgy néz ki, mintha sohasem lett volna kimosva.”

AZ AMERIKAI MENTALITÁS

Mindeközben javában tart a tréning, Veljko Paunovics vezetőedző dirigál, a gyakorlatok egy részét Nikoliccsal mutatja be, nagy a pörgés, amiből a magyar csatár sem marad ki: irányít, magyaráz, vezéregyéniségként viselkedik. A támadásvariációk rá épülnek, szinte mindegyiket góllal fejezi be, igaz, egy ízben közelről a kapu fölé bombáz. Ekkor egy ősz hajú úriember felénk fordul: „Nem baj. Majd a bajnokságban bemegy.”

Ilyen az amerikai mentalitás. A legapróbb sikert is megbecsülik, a legnagyobb hibánál meg a pozitívumot keresik. Mint kiderült, az úr az egyik utánpótláscsapat trénere. Nikolicsot Puskás Ferenchez hasonlítja, aztán mosolyogva hozzáteszi, Puskásból csak egy volt. Búcsúzóul azt mondja:

„Nikolics lesz a legjobb játékos, akit valaha szerződtetett a Fire.”

Az edzés végén a csapat megköszönte a szurkolóknak, hogy kilátogattak a tréningre. Abban a pillanatban megrohamozzák a játékosokat, nem nehéz kitalálni, ki a legnépszerűbb a drukkerek körében. Tucatnyi kisgyerek akar képet készíteni a magyar játékossal, vagy megszerezni az aláírását, ő pedig a fárasztó gyakorlás után is mosolyogva tesz eleget minden kérésnek. Az edzésen találkoztunk Arturo Álvarezzel, a Fire salvadori szélsőjével, aki annak idején a Videotonnál is együtt játszott Nikolics Nemanjával.

Az Arturo Álvarezzel készített interjúnkat a Nemzeti Sport szombati számában olvashatják.

ELŐSZÖR A RÁJÁTSZÁS, AZTÁN A BAJNOKI A CÍM

– Hogy érzi magát Chicagóban?
– Sok élménnyel gazdagodtam, holott nemrégiben érkeztem csak meg. Sokat edzünk, a szabadidőmben pedig ügyet intézek, az autó és a lakás kiválasztása vár rám – árulta el Nikolics Nemanja a Nemzeti Sportnak. – A telefon már megvan, no meg a személyi számom, vagy valami ilyesmi. A lakáskeresésnél fontos szempont, hogy olyan környezetet találjak, ahol nyugodtan élhetünk a családdal.

– Milyen benyomásokat szerzett új klubjáról?
– Hosszú távú szerződést írtam alá a Chicago Fire-nél. Sohasem voltam az a típus, aki félévente csapatot cserél. Jól érzem magam, nagyszerű csapattársaim vannak. A szurkolókról is a legjobbakat tudom mondani, rengetegen kijöttek elém a repülőtérre, elképesztő hangulatot varázsoltak.

– Milyen céllal vág neki a Fire a márciusban kezdődő szezonnak?
– Az előző év sajnos nem úgy sikerült, ahogyan a klub eltervezte, utolsó lett a csapat a bajnokságban. Én éppen azért érkeztem, hogy jó eredményekhez segítsem. Tapasztalt és motivált játékosokat igazolt a Fire, most az a legfontosabb, hogy megfelelően felkészüljünk az idényre. Utána meg az, hogy az alapszakaszban nyújtott teljesítményünk révén bejussunk a rájátszásba. Ha sikerül, akkor a bajnoki címet kell megcéloznunk, a rájátszásban ugyanis bármi megtörténhet. Az előző szezon ismeretében talán furcsán hangzik mindez, de én az a típus vagyok, aki nem elégszik meg a hetedik-nyolcadik hellyel. Különböző kupákban is indulunk majd, sikeresek akarunk lenni. Ezért jöttem a Chicagóhoz.

TUDÓSÍTÓINK HELYSZÍNI KÉPRIPORTJÁT IDE KATTINTVA TEKINTHETIK MEG!