Hertha: Játékoskoromban szörnyecske voltam – Dárdai

– Ne vegye kekeckedésnek a kérdést: magyarul vagy németül beszélgessünk?
– Magyarul, természetesen. Mondjuk, Szabics Imrével sokszor németül kellett valamilyen taktikai témát tisztáznunk, mert nem találtunk rá egészen pontos magyar megfelelőt.

– Azért feszegetem ezt, mert a német újságírók agyondicsérik, amiért közhelyek nélkül nyilatkozik, és mindig mond olyat, ami aztán címbe vagy címoldalra kívánkozik.
– Ez nem a nyelvtudástól függ. Játékosként, edzőként, férjként, apaként, jó barátként és haverként is az őszinteséget tartom a legfontosabbnak. Ha megkérdeznek, elmondom a véleményemet, ha nem kérdeznek, megtartom magamnak. Ha tehát valaki megkérdez valamiről, akkor őszintén, nyíltan válaszolok. Nem az a fajta vagyok, aki ilyenkor lapít. Mindig is egyenesen beszélek. Valószínű, hogy ezért fogadtak el Németországban. Azt mondják, hogy Pal Dardainak megvan a maga karaktere, és nem mindig ugyanazzal a dumával jön. Szerintem ez a játékosoknak is tetszik.

– Mikor érezte először, hogy elfogadták Berlinben?
– Már játékosként is szerettek a stílusomért. Olyan vagyok, aki ha elesik, rögtön fölkel. Mindig szenvedéllyel futballoztam, ha jól ment a játék, ha nem. Láthatták, a Pál mindent belead, igaz, nem a legnagyobb tehetség, cserébe küzd és hajt. Aztán elkezdtem edzősködni. Nehéz korábbi profi játékosból edzővé válni, mivel labdarúgóként az ember megszokta, hogy napi két-három órát dolgozott. Szakvezetőként pedig a napom úgy néz ki, hogy reggel hét harminctól este húsz óráig meló van. Kellett egy kis idő, amire átálltam erre.

– Sikeresen dolgozott az utánpótlásban. Ezzel hívta fel magára a figyelmet?
– Nyilván szerencsém is volt. Sok konferenciára hívtak, főként azért, ahogyan a csapataimmal játszottunk, azaz támadó szellemben, jó focival, sok rövid passzal, szervezetten. Amikor felkértek a felnőttek irányítására, már volt annyi rutinom, hogy tudjam, nem hibázok az edzésen. Mert ha a profiknál egyet hibázol, véged van. Egyetlen bóját sem rakhatsz le rosszul, hiszen azt a profi azonnal kiszúrja. Játékoskoromban én is ilyen, egy szörnyecske voltam.

– Minden vágya volt, hogy a Hertha vezetőedzője legyen?
– Nem vártam, nem jártam utána, nem lobbiztam ezért a munkáért. Később szerettem volna a megbízatást, még dolgoztam volna egy kicsit az utánpótlásban. Csakhogy jött a felkérés, a kockázat pedig benne volt: nagyot lehet bukfencezni a magyar válogatottal és egy szétesett Herthával. Gondolom, az egyéniségemnek is köszönhetem, hogy rám merték bízni a Hertha vagyonát, mert lássuk be, ez a klub nem egy értéktelen kis valami.

A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATÓ INTERJÚBAN DÁRDAI PÁL BESZÉL CSAPATA TAVASZI TERVEIRŐL, A TÉLI PIHENŐ TANULSÁGAIRÓL.

ELÁRULJA, MILYEN REAKCIÓKAT VÁLTOTTAK KI A SPANYOL VENDÉGLÁTÓKBÓL, DE AZT IS, HOGY MI LEHET ESETÜKBEN A FEJLŐDÉS KÖVETKEZŐ LÉPCSŐFOKA.

BESZÉL TÁVLATI CÉLJAIRÓL, AZ ŐT ÉRT KRITIKÁKRÓL ÉS A VELE KAPCSOLATOS ÁTIGAZOLÁSI PLETYKÁKRÓL.