– Dárdai úr, milyen gyorsan ér Berlinből a szülővárosába, Pécsre autóval?
– Kilenc-tíz óra alatt, a forgalomtól függ. Meg lehet tenni pihenő nélkül. Most azonban a repülő mellett döntöttünk. Egy magyarországi barátunk már két héttel ezelőtt elvitte a cuccainkat, az ajándékokkal együtt. Így mi csak egy-egy hátizsákkal utaztunk.– Dárdai úr, milyen gyorsan ér Berlinből a szülővárosába, Pécsre autóval?
– Kilenc-tíz óra alatt, a forgalomtól függ. Meg lehet tenni pihenő nélkül. Most azonban a repülő mellett döntöttünk. Egy magyarországi barátunk már két héttel ezelőtt elvitte a cuccainkat, az ajándékokkal együtt. Így mi csak egy-egy hátizsákkal utaztunk.
– Azt mondta legutóbb, hogy levágnak egy disznót Magyarországon. Hogyan hozza ezeket a remek ételeket Berlinbe?
– A füstölt darabokat az édesapám szállítja majd Berlinbe autóval. De ez még odébb van. Az állat is él még. Karácsony második napján lesz a disznóvágás, amikor az egész család összegyűlik a nagymamámnál. Mindhárom gyereke visz egy disznót karácsonyra. Ez hagyomány nálunk. Egész évben hizlaljuk a malacot. A miénk hatalmas, 225 kilót nyom.
– Vett már részt ilyen disznóvágáson?
– Persze, már gyerekként is. Amikor kicsik voltunk, hátul álltunk, mert azt mondták nekünk, hogy a disznó farkát fogjuk. Mindenkinek megvan a feladata. Mindent feldolgozunk, sok minden készül: véres hurka, sonka, szalámi, kolbász, szalonna.
– Magyarországon el tud szakadni a labdarúgástól és a Herthától?
– Igen, el tudok. Kimerítő év volt, kicsit fáradt vagyok. Szükségem van a távolságra. A menedzserünk is tudja ezt. Ha akar tőlem valamit, SMS-t ír, én pedig visszahívom. De nem vagyok elérhető a nap huszonnégy órájában. Nem lenne jó, ha mindig dolgom lenne a Herthával. A szünet az szünet. Németországban nagyon tudatos életvitelt folytatok, korán lefekszem, sokat alszom. Ha azonban itthon vagyok Magyarországon, máshogy telnek a napjaim.
– És tényleg meg tud lenni tíz napig futball nélkül?
– Természetesen nem. Az angol bajnokság ilyenkor is zajlik, szóval mindennap vannak jó meccsek a tévében – válaszolta nevetve Dárdai Pál. – De magunk is rúgjuk a labdát. Egy Pécs melletti kis faluban minden évben teremtornát rendezünk. Ezen indul a családi csapatunk, egy öregdiákcsapat a faluból, egy ifjúsági csapat, egy budapesti társaság és még két gárda, összesen hat csapat. Utána együtt vacsorázunk, de nem fontos, ki nyer. A játék öröme számít csak, és ami előtte és utána történik.
– Gondolom, a Dárdai FC a rekordbajnok.
– Sajnos mindig másodikként végzünk, mert nincs kapusunk. Két évvel ezelőtt én álltam be a kapuba. A kórházban kötöttem ki kézsérüléssel...