„Nem hinném, hogy döntő jelentőségű az az egy nap, amúgy pedig Fiola Attila számít az első számú játékosnak jobbhátvédben – mondta Bese Barnabás. – Igyekszem azon a néhány edzésen, amit a csapattal töltök, bebizonyítani, hogy lehet rám számítani. A Le Havre-ral valóban felfelé ível a pályánk, a legutóbbi győzelem érezhetően jót tett a lelkeknek, a három szerzett ponttal feljebb léptünk a tabellán, és tapadunk az első háromra. Én is egyre inkább illeszkedem a gépezetbe, annak különösen örülök, hogy folyamatosan játszom, ez volt a legfontosabb szempont klubváltásomkor.”
Alighanem a többi légiósunkat is ez a cél vezérelte, ettől még sokuk kénytelen a tartalék szerepével megbarátkozni – Bese Barnabás viszont nyomban kivívta a csapattagságot, ami némileg őt is meglepte.
„Bíztam azért abban, hogy megkapom az esélyt, azt viszont nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan, de örülök neki – folytatta a 22 éves magyar légiós. – Hogy féltem-e bármitől, amikor nekivágtam az új életnek? Félni semmitől, attól azért tartottam, hogyan fogadnak a csapattársak. Hogy szívélyesek lesznek-e vagy ellenségesek, hogy mit gondolnak, amikor meglátnak engem, a magyar fiút az NB I-ből. De csupa kellemes tapasztalattal gazdagodtam, az első pillanattól abszolút segítőkésznek bizonyultak. Egy-két napon belül a szállodát is elhagyhatom, a lakás húsz-huszonöt percre lesz az edzőközponttól, annál is kevesebbre a stadiontól. Hogy a beilleszkedés még flottabbul menjen, a franciát is elkezdtem tanulni, nem valami könnyű nyelv, de szeretném mielőbb jól beszélni.”