„Antwerpenben élek, és külföldre nem szerettem volna igazolni – indokolta meglepőnek tűnő döntését Bodor Boldizsár a belga lapnak. – Kapcsolatban álltam több klubbal, de konkrét ajánlatot nem kaptam. Minden eshetőségre készen állva szinten akartam tartani az erőnlétemet, ezért régi barátom, Kristof Snelders révén az Antoniánál edzettem."
A 24-szeres magyar válogatott játékos hozzátette: akinek fél évig nincs klubja, annak reálisan kell felmérnie, hol a pillanatnyi helye a játékospiacon.
„A játék szeretete is vezérelt, amikor megegyeztem az Antoniával, majd meglátjuk, mi sül ki ebből. Különben is, most az élet más területén várnak rám fontos pillanatok, a párom hamarosan életet ad első gyermekünknek – mondta a magyar játékos. – Ami a futballt illeti, szeretném az Antoniát hozzásegíteni a bennmaradáshoz, utána pedig reményeim szerint még három-négy évig magasabb szinten futballozok majd."
Ez a magasabb szint a Bodor szívéhez mindig közel álló antwerpeni csapatban, a bonyolult előéletű Beerschotban is megadathat. A jelenleg negyedik ligás, de feljutásra hajtó FCO Beerschot-Wilrijk lépett a Germinal Beerschot, későbbi nevén Beerschot AC örökébe, amely 2013-ban kiesett az élvonalból, majd csődbe ment.
Bodor a Germinalban kezdte légióskarrierjét 2000-ben, négy évet töltött soraiban, majd a holland Rodában és a görög OFI Krétában eltöltött esztendők után 2012-ben tért vissza már a Beerschot AC-be. Legutóbb a holland NAC Breda igazolt játékosa volt, majd felvetődött, amatőrként visszatér a Beerschot-Wilrijkbe.
„Urbain Spaenhoven edzővel volt egy biztató beszélgetésünk, de a klub végül más posztokon erősített. Csalódott voltam, de még mindig reménykedem abban, hogy egyszer majd a Kielben fejezem be a pályafutásomat" – mondta Bodor, a Beerschot-Wilrijk mérkőzéseinek otthont adó antwerpeni Olimpiai Stadionra utalva.