Szalai Ádám: Mintha egy kicsit elfogytam volna

– Hogyhogy edzett?
– Annak ellenére, hogy a röntgenfelvételeken tisztán látható a csigolyatörés, nincsenek fájdalmaim. Ezért úgy gondoltuk, megpróbáljuk az edzéseket. No nem a csapattal, hanem külön, de labdával. Április huszadikán sérültem meg, az azt követő, végigedzett hét végén jelentkeztek igazán a fájdalmak, akkor derült ki, mi történt velem valójában.

– Elképzelhető, hogy mégis játszik még ebben az évadban?
– Ezt nem merem kijelenteni. Mindenesetre nem vészes a helyzet, a diagnózis megismerésekor sem estem kétségbe, elvégre volt már ennél lényegesen súlyosabb sérülésem. Meglátjuk, hogy az elvégzett munkára hogyan reagál a szervezetem.

– Akárhogy is alakulnak az elkövetkező hetek, elég magasra tette a mércét.
– Hogy magasra tettem volna? Szerintem nem.

– A tizenhárom bajnoki góljára céloztam.
– Akkor sem. Van bennem hiányérzet, és ha erre gondolok, máris megvan az egyik célom a következő idényre.

– Mi hiányzott? Még több gól vagy gólpassz?
– Inkább a kiegyensúlyozott teljesítmény. Akadtak jó, sőt nagyon jó mérkőzéseim, szereztem mesterhármast, de voltak rosszabb periódusok, ezt akkor is tudom, ha nem mondják. Mintha egy kicsit elfogytam volna.

– Ez arra vezethető vissza, hogy huszonnégy éves koráig kellett várnia az első, csaknem teljes élvonalbeli idényére?
– Csak részben, mert a testi fáradtságnál sokkal jobban megviselt a szellemi. Húzóemberré váltam a Mainzban, hogy azt ne mondjam, a kirakatban voltam, rendszeresen kezelni kellett az egyébként kellemes nyomást, majd jöttek a különböző hírek az átigazolásommal kapcsolatban, és persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a profi labdarúgónak a karrierje mellett van magánélete is. Az elmúlt csaknem tíz hónapban szerzett tapasztalatok birtokában készülhetek majd a következő évadra, ez nyilván könnyebbséget jelent.

– A legfontosabb tanulság?
– Talán az, hogy az igazán jó futballista az előző meccsén mutatott gyengébb teljesítményét, gondjait – legyen bármi is az ok – nem viszi magával a következő meccsre. Kimondani könnyű, véghezvinni nehezebb.

– Visszatérve a bajnoki góljaihoz, a tizenhárom lehetett volna húsz.
– De lehetett volna négy is. A góljaim kapcsán különben sem szeretnék számokkal dobálózni, mert úgyis csak akkor leszek elégedett, ha túlszárnyalom az ebben az évadban mutatott teljesítményemet. Első lépésként például nagyon örülnék, ha lényegesen több jó meccsem lenne, mint ahány rossz.