A Krasznodar tulaja testőrei közül is bevállalta: „Koman nagyon jó!”

Két sötétített üvegű luxusautó gurult végig a sorompóval őrzött edzőkomplexum betoncsíkján. Elöl egy Mercedes S Class, mögötte egy X5-ös BMW. A hátsó négykerekűből egy öltönyös fickó szállt ki, egyik kezében egy összehajtogatott kabát lapult, a másikban egy bundás csizma. Beadta a limuzin hátsó ajtaján, kisvártatva pedig kiszállt egy nyakigláb, középkorú férfi, nyomában öt biztonsági emberrel. Az FK Krasznodar bázisára megérkezett a világ 216. leggazdagabb embere, Oroszország 25. legterebélyesebb pénzeszsákja, Szergej Galickij. A klub tulajdonosa, aki vagyonának egy elég tisztes összegét költötte már el Krasznodar kisebbik, egyelőre óvodáskorú egyesületére.

A szupermarket-hálózatából megvastagodó üzleti zseni a város tradicionális egyletét, a Kubanyt szerette volna megvásárolni, de miután kiderült, a sárga-zöldek nem benne látják a megváltót, ahogy az egy önerőből milliárdossá lett vállalkozó esetében nem különösebben megdöbbentő, 2008-ban megalapította saját futballcsapatát, az FK Krasznodart.

A fekete-zöldek tréningje már tíz perce tartott, amikor a tulajdonos testőrei kíséretében előbb ellenőrizte a több mint féltucat edzőpálya egyikét, majd megbizonyosodva arról, hogy a szomszéd (pálya) fűje semmivel sem zöldebb, elégedetten baktathatott fel az épp gyakorló krasznodariak taposta gyepre, hogy előbb üdvözölje az együttes szerb szakvezetőjét, Szlavoljub Muszlint, majd a játéktér közepéről figyelje az orosz bajnokság kilencedik helyezettjét. Benne Koman Vladimirt.

A nyáron Monacóból Oroszországba szerződő középpályás noha hamar alapemberré vált Krasznodar újgazdag mancsaftjában – 15-ször szerepelt a Premjer-ligában, tizenegyszer kezdőként – a hétvégén, a Lokomotiv Moszkva otthonában alighanem csak a kispadon startol, az edzéslesből legalábbis erre lehetett jutni. A foglalkozás java részét kitevő félpályás, egykapus játékban Voli azt a nyolcfős társaságot gyarapította, amelynek a feltehetőleg a fővárosban is összeálló tizeneggyel szemben kellett vitézkednie: előbb valahogy áthatolni az emberfalon, majd pedig kivédekezni a többség attakját. Ami feltűnő volt: a mi fiunk minden egyes labdája mértani pontossággal landolt a társ rüsztjén, alázatosan vette ki a részét a védőmunkából, hogy aztán a tréning végén néhány, a tizenhatos vonala elé letett labdát tekerjen kapura.

Teljesítménye feltehetőleg az időközben az oldalvonal mellett megbúvó tulajdonosnak is tetszett, akit a gyakorlásról indulóban igyekeztünk egy-két mondatra megcsípni, testőrei gyűrűjében. „Mr. Galickij, a magyar sportnapilaptól vagyunk, néhány szóra, ha szabad” – vetettük oda a kezét nyújtó vezérnek, de ő mosolyra kerekedő szájjal csak annyit válaszolt: „Most nem. De Koman nagyon jó!”

Mi ne tudnánk?!

Koman Vladimir krasznodari életéről exkluzív képek kíséretében jövő héten olvashatnak bővebben a Nemzeti Sportban.