Koman: Nem vagyok az az ijedős típus

– Kissé nyersen fogalmazva azt mondanám, eligazolt a magyar futballistákat eddig leginkább játékostemetőként fogadó orosz bajnokságba, ha viszont a pozitív oldalról közelítem meg a kérdést, akkor jól tette, hogy elszerződött az egyre gazdagabb, fejlődő Premjer-ligába.
– És miért nem lehetne hinni az utóbbi változatban? – csapott le a kérdés második részére Koman Vladimir. – A helyzet az, hogy a monacóinál minden szempontból kedvezőbb ajánlattal keresett meg az FK Krasznodar, én pedig nagyon rövid gondolkodás után igent mondtam.

– Azaz nem tudott ellenállni a sokkal vonzóbb anyagi lehetőségnek?
– Sejtettem, hogy mindjárt ezzel jönnek… Az elsődleges szempont az volt, hogy az orosz klub és az edzője, Szlavoljub Muszlin engem akart. Ezt elég érzékletesen mutatja, hogy a négy és fél éves monacói szerződésemből kivásárolt a Krasznodar. Amiről pedig az új mester beszélt, és az a jövőkép, amit felvázolt, amiben számít rám, szimpatikusnak tűnt. Mégiscsak az első osztályba kerülök a francia második vonalból, ráadásul fogalmam sem volt, mit akarnak velem kezdeni Monacóban. Megint igazoltak játékosokat, voltunk negyvenen, és éppenséggel arra a két posztra, ahol számításba vehetnek, kilencen, ez mind-mind sokat nyomott a latban. Ugyanakkor tény, a kedvezőbb ajánlat egyszersmind azt is jelenti, anyagilag is jobban járok.

– Huszti Szabolcs példája, Dzsudzsák Balázs döcögős első idénye, illetve az, hogy mégiscsak kikerül a nyugat-európai klubok és menedzserek látószögéből, nem bizonytalanította el?
– Nem. Már az oroszok is ugyanolyan szezonális rendszerben játszanak, mint a többi európai bajnokságban, és amúgy sem vagyok az az ijedős típus, állok a feladat elébe. A nyelvet ismerem, szerintem azért ez is előny. Állítólag Oroszország egyik legjobb edzőbázisa a Krasznodaré, a klub jövőre új stadiont akar építeni, a cél pedig már most is a nemzetközi kupaszereplés kivívása.

– A jövő tehát reményteljesnek tűnik, de milyennek értékeli az elmúlt monacói fél évét?
– Rendkívül pozitívnak. Folyamatosan játszottam, egyre jobb teljesítményt nyújtottam, ebből a megközelítésből sajnálom is, hogy csak öt hónapot tölthettem a klubnál, ahol azt hiszem, szerettek, barátokra leltem, de ilyen a futball, váltanom kellett. Ám azt, hogy ismét megnyíltak a kapuk, a Monacónak köszönhetem, mert ha a Sampdoria kispadján ülök, aligha fedez fel a Krasznodar.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, KOMANNAK MI FOG HIÁNYOZNI MONTE-CARLÓBÓL ÉS TART-E ATTÓL, HOGY A VÁLOGATOTTNÁL ESETLEG KIESHET A LÁTÓKÖRBŐL, OLVASSA EL A VÁLASZOKAT A VASÁRNAPI NEMZETI SPORTBAN!