– Ezt hívják jó cserének?
– Azt hiszem – mondta Vadócz Krisztián. – Pedig sokkal jobban is játszottam már, most azonban nagyon hatékony voltam.
– Na igen: az ellenfél egy ponttal volt önök előtt, a kiesés elleni harcban kulcsfontosságú mérkőzés volt, és éppen most remekelt.
– Statisztikailag jól néz ki, hogy hátrányban álltam be, és nyertünk, ilyenkor nem emlegetik azt a néhány eladott labdát. A helyi sajtó is engem dicsér, néha olyanokat olvasok magamról, hogy én nem mondanék ilyen szépeket a játékomról, és a társak is úgy beszéltek velem, mint valami megváltóval. Persze tudom, ez túlzás.
– Ez csak zrika, vagy van valami szakmai alapja?
– Javier Camunas nagyon jól cselez kifelé és befelé, le tud venni egy embert, ezért amikor megindult, elé, az üres területre futottam, csináltunk már ilyet. Az átadás előtt tudtam, hogy jön a passz, és azt is, hogy egyből adom vissza neki a labdát. Kike Sola azt mondta, hogy miután bejöttem, és sokat mozogtam az ékek mögött, több helye volt, így már felszabadultabban játszott – ennek azért örültem.
– Harmadik éve futballozik a spanyol élvonalban. Mit gondol, miben fejlődött?
– Mindenben előreléptem, tudatosabban játszom. Amikor idejöttem, majdnem autogramot kértem egyik-másik sztártól, akit addig a tévében csodáltam, míg ma már nem újdonság a legnagyobbakkal találkozni.
–Amúgy mit keres ennyire elöl?
– Az ékek mögött játszom, és ezt nagyon szeretem, persze látványosabb is utolsó passzokat adni, gólhelyzetbe hozni a társakat. Igaz, otthon védekező játékosnak vagyok elkönyvelve, de az itt töltött évek alatt megtanultam minden helyzethez alkalmazkodni.
