Szabics Imre: Már 24-25 évesen öreg voltam

– Kívülről úgy látszik, bejött a váltás, hogy Augsburgból visszatért a Sturmhoz, hiszen Grazból jó hírek érkeznek a teljesítményéről.
– Most mit mondjak erre? Nagyon jól érzem magam a csapatban, minden bajnoki mérkőzésen játszottam, jól megy az együttesnek is, jól állunk a bajnokságban, és úgy tűnik, hogy a bajnoki címért harcolhatunk majd a szezonban. Teljesen elégedett vagyok azzal, ahogy eddig alakultak a dolgok.

– Ismerős közegbe tért vissza, nyilván könnyebb volt a beilleszkedés is. Mennyit számít, hogy edzőjével, Franco Fodával korábban még játszott is együtt?
– Nem hiszem, hogy azért szerepeltet engem vagy bárki mást, mert korábbról ismer. Mint a legtöbb edző, ő is az aktuális forma alapján dönt arról, kit állít a csapatba. Nézze, engem eddig mindig mindenhol megbecsültek, csak Magyarországon nem. Aligha véletlen, hogy rendszeresen játszom, és immár majdnem 300 mérkőzésem volt külföldön. Higgye el, nem a két szép szemem tart benn a csapatban.

– Remek játékos, jól kiegészítjük egymást, és ami fontos, az eredmények is ezt mutatják. Hamar megtaláltuk a közös hangot, egy célért küzdünk, ami mindig megkönnyíti a dolgot.

– Említette már, hogy jól állnak a bajnokságban, jelenleg a második pozíciót foglalják el a táblázaton. Feltűnő a Salzburg gyengélkedése, ennek mi lehet az oka?
– Igen, felborulni látszik a papírforma. De nemcsak Ausztriában, több nagy európai bajnokságban is érdekesen alakulnak a küzdelmek. Szerintem ebben nagy szerepe van annak, hogy immár az úgynevezett kiscsapatok is remekül fel vannak készítve. Minden fronton észrevehető, hogy nagyon nehéz átjátszani őket, nagy taktikai fegyelemmel és elszántsággal bírnak, ez pedig elég ahhoz, hogy megszorítsák a nagyokat, így a pályán sokszor eltűnik a klubok között tapasztalható amúgy jelentős gazdasági különbség. Két-három kreatív, kiemelkedő játéktudású labdarúgó ma már nem elég ahhoz, hogy egy papíron jobb erőkből álló csapat biztosan megszerezze a győzelmet, sokkal inkább a csapatjátékon van a hangsúly, amit én üdvözítőnek tartok, és örömmel tapasztalok.

– A nagycsapatok gyakran azzal takaróznak, hogy a gyengébb eredmények a nemzetközi kupaszereplés következményei. Erről mi a véleménye?
– Nem értek egyet ezzel. A csapatok már nem kezdő tizenegyekben, hanem keretekben gondolkoznak. A céloknak megfelelően alakítják ki, mely játékosokat szerződtessék, az edzők pedig nagyon is tisztában vannak vele, hogy ki mennyire terhelhető, kinek kell több pihenőt adni, kinek kevesebbet. A Salzburgnál például – amely osztrák szinten kimagasló pénzből gazdálkodhat – nem okozhat gondot, hogy kiesik egy vagy két játékos. Épp ezért gondolom, hogy ez csak jó kifogás, amivel könnyű takarózni. A valóságban az a helyzet, amit már említettem, hogy a különbségeket jó edzővel, jó taktikával és csapatfegyelemmel el lehet tüntetni.

– Ausztriában az elmúlt években igyekeznek csökkenteni az idegenlégiósok számát. Ön mennyire látja hatékonynak a módszert?
– Itt is csak arról van szó, hogy a közvetítési jogdíjak feléből az osztrákokat foglalkoztató csapatok nagyobb arányban részesednek. Ennek a rendelkezésnek azonban az a hátránya, hogy fiatal játékosoknak gyakran érdem nélkül jut hely a keretben, és nem biztos, hogy ez szolgálja leginkább a fejlődésüket, sokkal inkább a teljesítményük alapján kell megítélni őket. Nem hiszem, hogy ma már előfordulhat, hogy a Real Madrid tizenegy spanyol játékossal áll ki, mint ahogy Ausztriában is a Salzburgnak számít a legkevésbé ez a szabály. A másik szempontot figyelembe véve pedig nem biztos, hogy a fiatal játékosok pályafásában is hasznosak ezek az „előjogok”.

– Az elmúlt néhány évben a német másodosztályban szerepelt. Milyen különbség tapasztalható a Bundesliga 2. és az osztrák liga között?
– Korábban eltöltöttem néhány szezont a német élvonalban, a különbséget szerintem így inkább az első és másodosztályok között lehet megfogalmazni. Tapasztalataim alapján úgy vélem, hogy minden országban az élvonal a „játszósabb”. Az ezekben a bajnokságokban szereplő csapatoknál az edzők nagyobb hangsúlyt fektetnek a játékra, míg a másodosztályú együtteseknél a párharcok a fontosabbak. Mivel megfigyelhető, hogy ott alapvetően a párharcok alapján döntik el a mérkőzés végeredményét, ez érthető is.

– Visszatérve az egyéni teljesítményére, mit mond, mivel lenne elégedett a szezon végén?
– Tőlem ne várjon számokat, gólokra, asszisztokra, játékpercekre vonatkozóan. Természetesen fontos, hogy rendszeresen szerepeljek, de a pályafutásom során már megtanultam háttérbe szorítani az egyéni érdekeket. Nekem mellékes, hogy én rúgom vagy más rúgja a gólt. Persze igyekszik az ember minél jobban teljesíteni, de elsősorban azért, hogy abból a csapat minél többet profitáljon.

– Huszonkilenc éves, még a válogatottban is szerepelhetne.
– Ó, én már nagyon öreg vagyok… De tényleg, már huszonnégy-huszonöt éves korom óta az vagyok… Csak ismételni tudom magamat, engem hiába becsültek mindenhol, amerre jártam, Magyarországon ez nem számított.

– De most komolyan, mit szólna, ha érkezne egy meghívó?
– Mit válaszolhatnék erre? Érdekes helyzet lenne. A válogatottban szerepelni nekem mindig megtiszteltetés. Meghívót viszont mostanában nem kaptam, így nincs miről beszélni.

– Vajon Magyarországon láthatjuk-e még önt futballozni?
– Graz nincs olyan messze. Aki látni akar, akár itt, akár Bécsben megteheti…