Bogdán Ádám: Giggs már hívott a balos miatt

Manchester, Deansgate, impozáns lakópark, ötödik emelet. Az egyik hálószoba szekrényében becses ereklyék (Jussi Jääskeläinen, Gera Zoltán dressze többek között), a másik inkább csak vendégváró, a méretes nappali ugyanakkor láthatóan az itt lakók birodalma: a(z amerikai) konyhaszekrényen ínycsiklandó hozzávalók az elkészítendő falatokhoz, többszemélyes konyhaasztal, néhány lépéssel odébb hosszan elterülő, kényelmes szófa, rajta laptop, a fal mellett plazma tv, a szoba két sarkában egy-egy gitár, egy valódi és egy komputeres.

Ebben a lakásban pengeti (és mint a mellékelt ábra mutatja, semmiképp sem tengeti) életét Bogdán Ádám, a manchesteri családlátogatásunk idején még második számú boltoni kapusként elkönyvelt huszonkét éves labdarúgó, aki ottjártunk óta két olyan élménnyel is gazdagodott, amiért kilencévesen tulajdonképpen odaállt a gólvonal elé. 2010. augusztus 24-én először foglalhatta el a Wanderers felnőttegyüttesében tétmeccsen a kapu előterét, és öt napnak sem kellett eltelnie ahhoz, hogy a Premier League-ben is átessen a tűzkeresztségen.

Jussi Jääskeläinen tőle szokatlan mód elveszítette a fejét, a szemtelenkedő birminghami Roger Johnsont egy pofonnal rakta helyre, amit – hiába a név – Friend játékvezető nem értékelt barátságos mozdulatként. A finn mehetett zuhanyozni, a magyar készülhetett élete első PL-meccsére.

„Kezdtem levenni a tréninggatyámat, amikor a negyedik bíró megkérdezte, be vagyok-e melegedve? Spori, miket beszél, feleltem, itt ülök a padon negyven perce… – emlékszik vissza ma már mosolygósan a történetekre a meccs végén ziccerben hárító kapus. – A szünetig nem is nagyon tudtam, hol vagyok, aztán bemelegedtem, a második félidőben nem is akadt gond. A végén Cameron Jerome vezette rám a labdát, de a birminghami nem tudta, hogy Cvitaminon nevelkedtem, és olyan könnyen nem ver át, előtte meg egy nehéz hazaadást kellett ballal egyből megjátszanom, jól sikerülhetett, mert Ryan Giggs már hívott is, hogy micsoda balos az enyém.”

„Na jó, ennyit a humordélutánról, a félidő végén tényleg remegett a szipka, de a szünetben szuggeráltam magam, hogy erre vártam egész életemben, ideje összeszednem magam. Aztán megfordult a fejemben, hogy edzéseken ezeknek a játékosoknak a lövéseit kell védjem, és az rendben van, hogy a meccs feszültsége más dimenzióba helyezi az egészet, de éreztem, olyan nagy meglepetés nem érhet.”

„Ha valaki megkérdezte, miért csinálom az egészet, miért gürcölök edzéseken, olyankor is, amikor a messzi távolban sem csillan meg még csak a játéklehetőség szikrája sem, azt válaszoltam, azért, hogy egyszer a Premier League-ben védhessek. Erre tettem fel mindent, most megadatott, és immár senki sem veheti el tőlem. Tudom, továbbra is ugyanolyan odaadással kell dolgoznom, de bizonyítottam a két meccsen. Ha az Arsenal, a Villa vagy a Manchester United ellen nekem szavaz bizalmat Owen Coyle, felkészülten várom a bevetést.”