Csábi Józsefet meglepte, hogy a BVSC nélküle folytatja az NB II-ben

Hétfő óta tudni lehet, a következő NB II-es idénynek nem Csábi József irányításával vág neki a BVSC. A hír azért is meglepő, mert a zuglói klub az előző bajnoki esztendőben csak az utolsó fordulóban tudta kiharcolni a bennmaradást, míg a korábbi 10-szeres válogatott labdarúgóval a kispadon stabil középcsapattá vált, egy pillanatig sem voltak kiesési gondjai. A második vonal küzdelmeit figyelemmel követők emlékezhetnek, a vasutascsapat remekül rajtolt, a 8. fordulót követően egyedüliként volt veretlen a mezőnyben, az őszt a 6. helyen zárta, s a tavasszal úgy végzett kilencedikként, hogy a feljutó Kazincbarcika (30) után a Szentlőrinccel és a Szegeddel holtversenyben a második legkevesebb gólt kapta (32) a mezőnyben.

 „Olyan szerződésem volt a BVSC-vel, hogy a lejárta után a klub dönthetett arról, él-e az opcióval. Elmaradt a hosszabbítás…  – árulta el lapunk érdeklődésére Csábi József. – Nem tagadom, amikor ez kiderült, meglepődtem, hiszen elértük a céljainkat: stabil középcsapat lettünk, teljesítettük a »fiatalperceket«, volt, amikor egyszerre három-négy fiatal is lehetőséget kapott. Amikor tavaly nyáron felkértek vezetőedzőnek, nagy örömmel jöttem, hiszen korábban két évig voltam a klub játékosa, ráadásul bajnoki és Magyar Kupa-ezüstérmet szereztünk akkor. A sok nehézség ellenére sikerként éltem meg az idényünket, büszke vagyok a játékosokra, gyorsan tanultak, végig egységes csapatot alkottak. Az elmúlt hat évben – néhány hónapos időszakot leszámítva – az NB II-ben voltam vezetőedző, a húszcsapatos mezőnyből előbb tizennyolcas, aztán tizenhatos lett, láttam, miként változtak a kihívások, a követelmények. Tisztában vagyok vele, milyen profilú labdarúgókra van szükség ebben az osztályban, és azt is tudom, van még potenciál a csapatban.”     

Hogy mit hoz a jövő, nem tudni, mindenesetre az 58 éves szakember nemcsak vezetőedzőként tudja elképzelni magát, hanem akár sportigazgatóként, hiszen elvégezte a Double Pass szakképzését. Csábi József tiszta szívvel tud örülni annak, hogy előző csapata, a Kazincbarcika történelmet írt, mélységesen elszomorítja viszont, amiért nevelőegyesülete, a Szolnoki MÁV kiesett az NB III-ból is, és ismerkedik az érzéssel, hogy néhány napja nagypapa lett.

„A kisebbik lányomnak, Hannának május tizenharmadikán megszületett a kisfia, Ádám, ő az első unokánk, még furcsa azt mondanom, hogy nagypapa vagyok. A feleségemmel amúgy volt már egy »nulladik« unokánk, a szomszéd utcában felnövő, most nyolcéves Tira rengeteg időt töltött velünk, és a mai napig Jocó papának szólít, de hát azért egészen más, amikor a saját unokánkat tartjuk a kezünkben. Eredetileg is az volt a terv, hogy a bajnokság befejezése után meglátogatom őket Edinburgh-ban, most úgy tíz napot biztosan itt vagyok velük, és élvezek minden pillanatot. Persze a futball ott van a fejemben, szó sincs arról, hogy elfáradtam vagy megcsömörlöttem volna, ahogy mondtam, büszke vagyok az idényünkre. De annak is örülök, hogy előző csapatom, a tizennyolcadik helyen átvett és tizediken átadott Kazincbarcika feljutott az NB I-be. Varga Józsefet, Pethő Bencét és Kártik Bálintot még én vittem a klubhoz, a vezetők aztán tovább erősítették a keretet, nekem nem akkora meglepetés az osztályváltása, kicsi részem talán nekem is van a szereplésében. A másik véglet a Szolnok, vérzik a szívem érte, hiszen kiesett az NB III-ból. A város, a klubnál sportoló sok gyerek ennél lényegesen többet érdemelne, egyelőre azonban az is jó hír, hogy a felnőttcsapat nem szűnik meg. Bízom benne, rövid időn belül visszakerül a klub az őt megillető helyre.”