Mátyus János: Nem szeretem a magyarázkodást

– Ha most befejeződne a bajnokság, a négy búcsúzó csapat között lenne a PMFC…
– Nincs a világon olyan edző, aki ilyen helyzetet kívánna – értékelte az eddigi mérkőzéseket az NB II-es tabellán a 15. helyen álló PMFC edzője, Mátyus János. – A számokkal nehéz lenne vitatkozni. Azoknál a csapatoknál, amelyeknél eddig szakvezetőként megfordultam, mindig sokkal korábban jöttek a sikerek. Pécsen más helyzettel kellett szembesülnöm. Négy találkozón egy döntetlen született, és háromszor kaptunk ki.

– Megtalálta, vagy még csupán kutatja az okokat?
– Nem szeretem a magyarázkodást. Azóta, amióta aláírtam a szerződésemet, minden egyes eredményért vállalom a felelősséget. Ha labdarúgóink nyernek, közös az érdem, ha kudarc ér minket, az az enyém, úgyhogy most sincs másképpen.

– És jól alszik mostanában?
– Nem, inkább szörnyen, ráadásul keveset. A legutóbbi forduló után sem tudtam pihenni. Folyton-folyvást azon járt az agyam, miképpen tudnánk kilábalni a rossz sorozatból. Mostantól már mindenkinek, a labdarúgóknak és a stábom tagjainak szintúgy nullától huszonnégy óráig még inkább kötelező összpontosítaniuk az előttünk álló feladatokra.

– Legutóbb, a Csákvár ellen ráadásul nem is állhatott a kispad mellett, mert eltiltását töltötte.
– Ami még nehezebbé tette a helyzetet, de igyekszem betartani azt a szabályt, amelyet egykor megtanultam és megfogadtam: a játékvezetők is emberek, hibázhatnak.

– Valahol mégis lehetnek galibák, ha az NB-s mezőnyben a legkevesebb, csupán tizenkét gólt szerzett a PMFC. Ennek mi lehet az oka?
– Visszafelé mutogatni felesleges, mert most már enyém a keret, ezekkel a futballistákkal akarunk elkerülni a kieső pozícióból. Az edzői tapasztalataimból merítve a munkatársaimmal közösen azon dolgozunk, hogy valamiképp levezessük a csapatot a rossz ívű pályáról.

– Meddig lehet egy edző lojális a futballistáival?
– A nyilvános bírálat rossz módszer. Sokkal korábban akadt rá példa a karrierem során, de már nem tenném meg. Ráadásul a játékosaink valóban akarnak, ezt mindenki láthatja, aki figyel minket.Amikor hazai pályán kettős emberhátrányban voltunk, akkor is igyekezett támadni a csapat, ment előre a három pont megszerzésének reményében.

– És mire gondolt, amikor a félpályán túlról kaptak gólt egy átemelést követően?
– Mintha megállt volna az idő. Egy örökkévalóságnak tűnt az a mozdulat. Éreztem, baj lehet belőle, ám pontosan nem lehetett kiszámítani a labda ívét. A mozdulat világklasszis megoldásnak számított, igaz, előtte volt egy véleményes ütközés, amely után a mi emberünk a kórházban kötött ki. Amúgy, az ilyen találatokat hetekig szokták ismételni a külföldi televíziós társaságok.

– Van válságterve?
– Nekünk mostantól kilenc játéknap az élet. Egyetlen edző életrajzában sem mutat jól, ha az általa irányított csapat kiesik valamelyik ligából. Ezt mindenki átérzi a klubnál, legyen az vezető, stábtag vagy játékos. A válogatott szünetet kihasználva az elkövetkező időben rengeteget videózunk, beszélgetünk a futballistákkal, valamint intenzíven edzünk. Hátravan az idényből kilenc forduló, nem könnyű a sorsolásunk, viszont közösen képesek leszünk feljebb lépni és benn maradó helyen zárni a bajnokságot. Vezetőedzőként igyekszem erőt mutatni mindenkinek, úgyhogy nem is gondolhatok a legrosszabb forgatókönyvre.