Honvéd: A cél, hogy visszajuttassuk a klubot oda, ahová való – Lőrinczy

– Az előző évadban húzóember volt. Hogyan vágott neki a felkészülési időszaknak?
– A legutóbbi fél év minden szempontból jól telt. Végig alapember voltam a csapatban, úgy gondolom, jól is ment a játék. Tevékeny részese voltam a feljutásnak, ami életem egyik legszebb sportélménye volt. A nyáron aktív volt a DVTK az átigazolási piacon, de úgy voltam vele, hogy mindegy, ki jön a posztomra, mert majd megmutatom, hogy nekem helyem van a kezdőben.

– A felkészülési meccseken viszont kevés lehetőséghez jutott.
– Egy idő után látszott, hogy nem kezdőként számítanak rám, de nem estem kétségbe. Úgy gondoltam, ha akár húsz-harminc perceket játszhatok csereként, akkor biztos meg tudom mutatni, hogy itt a helyem, és visszajátszom magam a kezdőcsapatba. Ki akartam hozni magamból a maximumot. Meg se fordult a fejemben, hogy eljöjjek, hiszen ideális korban vagyok, duzzadok az erőtől. Mégis mikor, ha nem most?

– Aztán az első öt fordulóban egyszer játszott csak bő tíz percet.
– Nehéz időszak volt. Az első két-három meccs után puhatolóztam, hogy mi a helyzet. Akkor úgy tűnt, kapok majd lehetőséget. Csak magamra figyeltem, hogy ha becserélnek, akkor a lehető legjobb teljesítményt tegyem le az asztalra. Szerintem a Zalaegerszeg ellen jól ment a játék, gólpasszt is adtam. Az a mérkőzés kifejezetten jót tett az önbizalmamnak, de nem sokkal utána világossá tették Miskolcon, hogy nem velem képzelik el a jövőt.

– Milyen érzés volt?
– Szíven ütött, mert nem szerettem volna távozni, de egy játékosnak az a legjobb, ha játszik. Azt még mindig sajnálom kicsit, hogy nem kaptam lehetőséget a bizonyításra az NB I-ben. Az átigazolást követően azon dolgozok, hogy Honvéd-mezben tehessem meg ezt, a lehető leghamarabb.

– A Honvéd megkeresése szerencsés fordulat?
– Ha már így alakult, nagyon örültem, hogy a Honvéd bejelentkezett értem. Itt nevelkedtem, itt mutatkoztam be az első osztályban. Különleges érzés volt ide visszajönni.

– Milyen volt a fogadtatás?
– Mindenki nagyon pozitív volt, rengeteg szurkolótól kaptam üzenetet. Nagyszerű volt visszatérni. A csapat többsége nagyon fiatal, és a nekem szánt szerep egészen új feladat. Példát kell mutatni nekik, és jó irányba terelni őket. Nekünk, idősebb játékosoknak húzóemberekké kell válnunk.

– Sok minden megváltozott, amióta legutóbb itt járt?
– Szinte minden. Amikor elmentem, még a régi stadion állt, a régi akadémiával. A stadion azóta gyönyörű lett, ahogy az akadémia is. Patinás, nagy múltú klubhoz érkeztem, ahol a körülmények egyértelműen élvonalbeli szintűek. Nem az NB II-be való a klub. Persze fiatal a keretünk, sok tapasztalatot kell gyűjtenünk, de csapatként kell leküzdeni ezeket az akadályokat, az öltözőben jó a hangulat, egységesnek kell lennünk, mindannyian tudjuk, hogy a Honvédnak az élvonalban a helye és szeretnénk is oda visszajuttatni a klubot.

– Milyen érzés volt góllal visszatérni?
– Nagyon vártam már, hogy újra játsszak. Az is fantasztikus, hogy ennyi szurkoló eljött, pedig Dorogon játszottunk kupameccset. Nem tudok mást mondani, igazán különleges volt újra magamra ölteni a Honvéd-mezt. Már alig várom a hazai debütálást!