– Legutóbbi meccsükön öt-egyre kiütötték a Szentlőrincet, és visszafoglalták helyüket az NB II-es tabella élén. Járt a bónusz szabadnap a játékosoknak?
– Egyébként is kaptak volna – mondta lapunknak Kuznyecov Szergej, a diósgyőriek negyvenéves vezetőedzője. – A válogatott mérkőzései miatt a hétvégén nem rendeznek fordulót, és miután áprilisban erőltetett menet vár ránk, elküldtem a srácokat lazítani, kikapcsolódni. A hétfői és keddi szabadnap után szerdától azonban újra a pályán vagyunk. Túlzásba nem vihetjük a pihenést, hiszen legutóbbi négy mérkőzésükből csak kettőt nyertünk meg.
– Mi ennek az oka?
– Nehéz időszakon vagyunk túl. Alapemberek dőltek ki rövidebb-hosszabb ideig sérülés miatt, ami megmutatkozott a csapat teljesítményén. Hogy csak néhányukat említsem, Gera Dániel, Bényei Ágoston és Csirmaz István is hiányzott a csapatból, megoldást kellett a posztjukra találnunk.
– Szűk a keret?
– Nem, de olyan edzőt még nem láttam, aki azt mondta volna, elég a játékosokból, egyetlen új arcot sem szeretne látni a jövőben az öltözőben. Mindenesetre remélem, túl vagyunk a nehéz időszakon. Már csak azért is, mert a sérültek közül egyre többen állnak újra csatasorba. Ebben a másfél hétben a bajnokság végéig kitartó lendületet kell vennünk.
– Megelégednek a feljutással, vagy a bajnoki cím is fontos?
– Sohasem szerettem a távolba tekinteni, aki nem néz a lába elé, nagyot eshet… Hiába tervezem el, hogy a bajnoki hajrában rendre a legerősebb összeállításban küldöm pályára a csapatot, napról napra változik a helyzet.
– Ismerve önt, az edzések és meccsek mellett már most azon jár az agya, hogy a nyáron miként lehetne tovább erősíteni a keretet.
– Így van ez rendjén. A télen is próbáltunk erősíteni, de a támadósorban nem úgy jöttek össze az átigazolások, ahogyan elterveztük, bár így sincs okunk panaszra. Az NB I-ről az öltözőben még nem beszélünk.
– A következő fordulóban az utolsó előtti Doroghoz mennek. Kötelező a győzelem?
– Kötelező győzelem egyetlen osztályban sincs. Minden pontért, győzelemért meg kell harcolni. Ha úgy futnánk ki, hogy ezt a találkozót csak húzzuk be valahogy, bajba kerülhetünk. Szeretnénk minél jobban felkészülni a dorogi meccsre, szombaton a Mezőkövesddel játszunk felkészülési mérkőzést. Ahogy mondtam, sűrű időszak elé nézünk, áprilisban hét mérkőzés vár ránk.
– Korábban említette, játékoskarrierje során meg sem fordult a fejében, hogy edző legyen. Nem bánja, hogy mégis az lett?
– Nemcsak játékos-pályafutásom idején, hanem karrierem befejezése után sem gondoltam, hogy tréner leszek. Persze folyamatosan tanultam, fejlesztettem magam, nem telt el úgy nap, hogy ne néztem volna mérkőzéseket a televízióban, mégsem terveztem az edzősködést. De így hozta a sors. Nem bántam meg, élvezem, Diósgyőrben minden adva van a jó munkához. A szabadnapokon pedig igyekszem kikapcsolódni.
– Ilyenkor Budapestre utaznak, vagy Miskolcon maradnak?
– Most is itthon vagyunk Miskolcon. Odessza után valóban Budapesten telepedtünk le, ám érkezett a diósgyőri lehetőség, és újra összepakoltunk. Szeretünk Diósgyőrben élni, a gyerekek iskolába járnak, a feleségemmel ilyenkor nagyokat sétálunk a környék szebbnél szebb tájain, például Lillafüreden, a minap is ott voltunk. Ha pedig még marad időm, előveszem a könyveimet, s odahaza olvasok. Próbálom pótolni, ami a hétköznapokon kimarad. Olyankor csak ritkán lát a családom, mert edzést tartok, vagy az edzői szobámban vagyok, odahaza pedig általában elvonulok a dolgozószobámba, s ott elmélkedem.
– A gyerekeknek hogy megy a futball?
– A DVTK-ban játszanak mind a ketten. A kisebbik tizenegy lesz augusztusban, sok mérkőzésük van, hol Budapesten, hol valamelyik másik városban játszanak. Legutóbb Debrecenben voltak. A nagyobb fiunk tizenöt esztendős, de már a tizenkilenc évesek között is bemutatkozott, sőt gólt rúgott és gólpasszt adott.
– Ezek szerint csatár, mint az édesapja…
– Mind a két fiam csatár. Mondjuk úgy, őket is a góllövés élteti, mint annak idején engem. Viccesen szoktam is mondani, kicsit várni kell még rájuk, de hátha egyszer beépíthetem őket a DVTK-ba.
– Megvan még az öltözői szokásuk, amely szerint győztes meccs után az asztalt verik örömükben?
– Igen. A fiúk szeretik, ragaszkodnak hozzá. Így mutatják ki az érzéseiket, örömüket. A lefújást követően előbb a szurkolókkal együtt ünnepelnek, majd odabent az öltözőben. Reméljük, a bajnokság hajrában lesz még néhány asztalcsapkodás.
1. Diósgyőri VTK | 28 | 20 | 1 | 7 | 60–28 | +32 | 61 |
2. MTK Budapest | 28 | 18 | 6 | 4 | 76–37 | +39 | 60 |
3. Gyirmót FC Győr | 28 | 14 | 6 | 8 | 47–34 | +13 | 48 |
4. FC Ajka | 28 | 14 | 6 | 8 | 41–31 | +10 | 48 |
5. Pécsi MFC | 28 | 12 | 12 | 4 | 30–22 | +8 | 48 |
6. Szeged-Csanád Grosics Akadémia | 28 | 13 | 7 | 8 | 35–29 | +6 | 46 |
7. Szombathelyi Haladás | 28 | 11 | 7 | 10 | 39–41 | –2 | 40 |
8. ETO FC Győr | 28 | 10 | 9 | 9 | 30–26 | +4 | 39 |
9. Soroksár SC | 28 | 9 | 11 | 8 | 41–42 | –1 | 38 |
10. Budafoki MTE | 28 | 9 | 8 | 11 | 33–38 | –5 | 35 |
11. Kazincbarcika | 28 | 9 | 8 | 11 | 35–46 | –11 | 35 |
12. Mosonmagyaróvár | 28 | 9 | 7 | 12 | 27–34 | –7 | 34 |
13. Tiszakécske | 28 | 9 | 7 | 12 | 28–36 | –8 | 34 |
14. FC Csákvár | 28 | 7 | 12 | 9 | 31–33 | –2 | 33 |
15. BFC Siófok | 28 | 8 | 8 | 12 | 28–42 | –14 | 32 |
16. Nyíregyháza Spartacus | 28 | 7 | 7 | 14 | 36–43 | –7 | 28 |
17. Békéscsaba 1912 Előre | 28 | 6 | 10 | 12 | 36–43 | –7 | 28 |
18. Szentlőrinc SE | 28 | 6 | 10 | 12 | 34–45 | –11 | 28 |
19. Dorogi FC | 28 | 6 | 7 | 15 | 25–41 | –16 | 25 |
20. Kozármisleny | 28 | 5 | 7 | 16 | 30–51 | –21 | 22 |