FFT: a Budatours SE tündöklése és bukása

Annak, hogy megverik a bírót egy BLASZ II-es meccsen, kábé annyi hírértéke van, mint annak, hogy ma is felkelt a nap. Így aztán az, hogy bő 26 évvel ezelőtt a Budafoki úton játszott Budatours–Telefongyár meccsen alaposan ellátták a baját a játékvezetőnek, önmagában nem lenne ok, hogy ez a történet bekerüljön sorozatunkba, amelybe a bekerülés jogáért a magyar futball évszázados gazemberségei „harcolnak” hónapról hónapra. Ez a történet azonban túlmutat a bíróverés jelentőségén, lévén, hogy remekül szimbolizálja a hazai futballviszonyokat. Kezdjük azzal, hogy képzeljünk csak Amerikában egy futballcsapatot (soccercsapatot, ha úgy tetszik), amelyben mondjuk Michael Jordan, Wayne Gretzky, Joe Montana és Bobby Fisher, csupa visszavonult sportoló futballozik, nem is beszélve a többiekről, Andre Agassiról, Dan Marinóról vagy Carl Lewisról. Minden hétvégén összeállnak, és pályára lépnek egy alacsonyabb osztályú bajnokságban, ahol élvezetből, hobbiból futballoznak, pusztán a játék öröme miatt. Ugye, el tudjuk képzelni, micsoda rajongásban, üdvrivalgásban, médiafelhajtásban és mindenhonnan érezhető szeretetben lenne része egy ilyen csapatnak olyan országokban, ahol magas szintű a sportkultúra?

Nos, Magyarországon is volt ilyen csapat – de jól jelzi a futball és a sport a rendszerváltás idejére már erősen lerombolt presztízsét, hogy mindent kapott az a budapesti területi bajnokságban, vagyis a BLASZ-ban szereplő csapat a nézőktől, az ellenfelektől és a játékvezetőktől, csak éppen szeretetet nem…

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!