NB II: Nyolc hónap munkája veszett kárba – Bene Ferenc

– Hogy érzi, kapott elég időt a kibontakozásra? December végén állt munkába, ami nyolc hónapot jelent, de a járvány okozta leállás miatt ez összesen csak tizenhárom bajnoki mérkőzésre volt elegendő.     
– Csalódott vagyok, mert nyolc hónap munkája veszett kárba két vagy inkább másfél rossz mérkőzés miatt – válaszolta lapunknak Bene Ferenc, a Vasas csütörtök reggel menesztett vezetőedzője. – Az utolsó két meccset leszámítva a megszerezhető pontok hetvennégy százalékát besöpörtük, a tavasszal, a karantén előtt kifejezetten jól szerepeltünk. Nem azt mondom, hogy tökéletesen játszottunk, de minden mérhető mutató szerint uraltuk a mérkőzéseinket, és a tavasszal mi szereztük a legtöbb pontot az NB II-ben. Olyan ember vagyok, aki elsőként mindig önmagában keresi a hibát, de a visszaesésre nem találok magyarázatot. Ha egy csapat nincs megfelelő edzettségi állapotban, akkor sok az izomsérülés a játékosok körében vagy a meccsek hajráját nem bírják erővel, de nálunk egyáltalán nem voltak izomsérülések, és épphogy a meccsek végén mutattunk sokkal jobb formát. Tény, hogy az utolsó másfél meccsre szétesett a csapat, és ebben megvan a magam felelőssége, de a további okokat én is keresem.

– Mit csinálna másként, ha visszamehetne az időben?     
– Igyekeztem mindenkivel tisztességes, korrekt lenni, sokat beszélgettem a játékosokkal, mindig szemtől szembe kommunikáltam velük. Talán túl későn vettem észre vagy reagáltam bizonyos jelekre az öltözőben. Két-három játékossal keményebbnek kellett volna lennem, és az első jelnél azonnal kitennem őket a csapatból, akkor talán minden másként alakul. Lehet, hogy csak másféle edzői mentalitásra lett volna szüksége néhány játékosnak. De az sem elképzelhetetlen, hogy nem alkották elég erős karakterek a keretet. Vagy nem kellett volna kitartanom azok mellett, akikben megbíztam, és gyakrabban váltani. Talán túl sok a művész a csapatban és kevés a zongoracipelő, s a nyomást nem bírják sokan elviselni. Összetett problémáról van szó. Ha visszamehetnék az időben, azt kérném, hogy Feczesin Róbert ne sérüljön meg. Nagyon profi, kimagasló munkabírású játékos, korrekt ember, ebben a rendszerben pótolhatatlan, a hiánya az új idényben legalább négy-hat pontunkba került.

– A jelenlegi helyzetben és hangulatban lett volna más lehetősége a vezetőségnek az edzőváltáson kívül?     
– Nem hiszem, mert láthatóan szétesett a csapat a Budaörs ellen. Ha kialakul egy ilyen helyzet, elfogadom, hogy változtatni kell, és kézenfekvő, hogy az edzőt váltják le. Tisztában vagyok azzal, hogy így működik a profi futball. A szurkoló csak azt látja, hogy nem nyer a csapat. Én csak azt szeretném, hogy a drukkerek az események mögé is lássanak.

– Segíthet nekik ebben. A két legutóbbi meccs után egyaránt rejtélyesen nyilatkozott: először azt mondta, a játékosoknak ki kell lépniük a komfortzónájukból, majd azt, hogy nem sportszakmai okai vannak a kudarcnak. Most már kifejtheti, mire gondolt pontosan.     
– Nézze, én már a bajnokság előtt is folyamatosan felhívtam a figyelmet a mentalitásra, a futball iránti alázatra. Futballozgatva nem lehet érvényesülni, időnként csúszni-mászni is kell! Erőnléti problémái nem voltak a csapatnak, és ma már a játékosok teljesítménye sok szempontból mérhető. Milyen magyarázat lehet arra, hogy az utolsó húsz percben kétszer annyit tudunk futni, mint az első hetvenben? Vagy arra, hogy a játékosok fele húsznál kevesebbszer sprintel egy meccsen? Vagy arra, hogy egy játékos egy félidő alatt kétszáz métert sem tesz meg a négyes sebességi zónában, vagyis húsz-huszonöt kilométer per órás sebességgel, tehát még csak nem is sprintben? Főleg az utolsó meccs volt nagy arculcsapás: a Budaörs ellen morális okokból vagy tudat alatt olyan események történtek, amelyek összeegyeztethetetlenek a profi futballal. És nem a nemzetközi szinttel...

– Edzőbuktatásra gondol?     
– Én is csak keresem az okokat. Mindig őszinte volt a kommunikációm a csapattal, mindenkivel tisztességesen bántam, tükörbe tudok nézni. Bízom benne, hogy a játékosaim is. Mindenkitől jó szívvel váltam el, nem haragszom senkire, sok játékos felhívott vagy írt kedves szavakat csütörtök óta. Nem feltételezem senkiről, hogy hátba támadott, legalábbis nem gyanakszom senkire. De végtelenül elkeseredett és szomorú vagyok, hogy nem mindenki tett meg mindent a sikerért, ahogyan ezt a mérési adatok is mutatják. A világ futballja arrafelé megy, hogy a kilencvenkilenc százalék nem elég, mindig száz kell. Ezt néhány éve a Gyirmóttal is bebizonyítottuk.

 – Az idei nyári új igazolások kapcsán a vezetőség kérte a véleményét? Előfordult-e véleménykülönbség a vezetőség és ön között abban, hogy kit kellene átigazolni?     
– Nem volt olyan játékos, akinek az érkezését kötelezővé tették. A keret kialakítását természetesen Nagy Miklós sportigazgató végezte, aki profi és tisztességes ember. Azt tudom mondani, hogy bárcsak minden klubvezető olyan lenne Magyarországon, mint ő. Az út elején jár, először dolgozik sportigazgatóként. A klub előtt szép jövő áll, biztos vagyok a Vasas feljutásában. Azt azonban a vezetőknek az utódommal közösen meg kell oldaniuk, ne fordulhasson elő olyan, hogy egy csapat hatvan percig nem fut a meccsen, miközben képes rá. Ha erre nem lesz megoldás, újabb és újabb edzők buknak meg nem sportszakmai okokból. Ez a magyar futball érdeke is, különben sohasem lesz változás. Végül szeretném kiemelni a stábom nagyszerű és alázatos munkáját, és megköszönni a szurkolóknak, hogy a csapat mellett voltak mindig, biztos vagyok benne, hogy sok örömben lesz még részük.

NB II
7. FORDULÓ
Augusztus 29., szombat
18.15: Vasas FC–DVSC (Tv: M4 Sport)
Augusztus 30., vasárnap
17.30: Soroksár–Aqvital FC Csákvár
17.30: Dorogi FC–Békéscsaba 1912 Előre
17.30: DEAC–ETO FC Győr
17.30: Gyirmót FC Győr–Szolnoki MÁV FC
19.00: PMFC–Szentlőrinc
19.00: Kaposvári Rákóczi FC–Szombathelyi Haladás
19.00: FC Ajka–Budaörs
19.00: Szeged-Csanád Grosics Akadémia–BFC Siófok
19.00: Nyíregyháza Spartacus–Kazincbarcika SC