– Gondolom, volt, aki azt mondta önnek, „megőrültél, Miklós?”
– A családom, a barátaim és a közvetlen munkatársaim pontosan tudják, szenvedélyes ember vagyok, aki olykor gyors és talán mások számára váratlan döntéseket hoz – mondta a 47 esztendős Nagy Miklós, a Vasas Kubala Akadémia tulajdonosa. – Ezúttal sem volt idő mérlegelni, üzleti tervet készíteni, gyakorlatilag a pillanat törtrésze alatt kellett dönteni.
– Ahogy fogalmazott, valóban egyik pillanatról a másikra vásárolta meg a Vasas Kubala Akadémiát és lett a nyolcvankilenc százalékos tulajdonosa. Ha leegyszerűsítem ezt a több száz milliós projektet, mondható, a világ legdrágább ajándékával lepte meg tündéri kisfiát...
– Jól hangzik, amit mond. Csakhogy a helyzet ennél jóval komolyabb. Gergő fiam három éve futballozik a Kubala Akadémián, elfogultság nélkül mondhatom, ügyes gyerek, az U10-es csapat alapembere. Döntésembe valóban belejátszott, hogy a fiam klubjáról, sőt, némi pátosszal a jövőjéről beszélünk. De ennél azért többről van szó. Sokkal többről. A Vasas jövőjéről.
– Ezek szerint Vasas-drukker.
– Gyerekkorom óta rajongásig szeretem a klubot. A tizenharmadik kerületben nőttem fel, itt jártam iskolába, itt mentem el szinte mindennap a pálya mellett, és lestem áhítattal a reflektorokat, az azóta már lebontott ódon falakat, a játékosokat. És azt a tradíciót, azt a csodálatos múltat, amelyet ez a klub jelentett és jelent a magyar futballban. Amikor egyértelművé vált számomra, hogy a Kubala Akadémiát a vezető, irányító, tulajdonló György Tamás és stábja Siófokra akarja költöztetni, pontosan tudtam, cselekedni kell.
– Cselekedni kell, de leginkább a Vasas Sportklubnak, amely annak idején szerződést kötött György Tamással.
– Nem szeretném minősíteni mindazt, ami a múltban történt. Természetesen megvan a véleményem, valóban elkeserítő helyzet, ha évekig egyetlen futballista sem jön, jöhet fel az utánpótlásból, ahogy az a Vasasnál történt. De ennek vége, s innentől kezdve minden olyan lesz, mint egy normálisan működő futballklubnál.
– Az álmairól beszél vagy a valóságról?
– Ha már az álmaimat kérdezi, naponta itt vagyok az egyszer majd elkészülő Illovszky-stadionnál, és azt szeretném, ha öt, hat, nyolc év múlva ebben a létesítményben olyan Vasas futna ki a gyepre, amely telis-tele van az akadémiáról érkező gyerekekkel. Markovits Lászlóval, az SC elnökével, Jámbor Jánossal, az FC tulajdonosával és Vancsa Miklóssal többször is tárgyaltam, s tökéletes az összhang közöttünk. A jövőben lehetőségeim szerint anyagilag is szeretném segíteni a labdarúgóklubot, és ellátni már most is játékosokkal.
– Érzem a lelkesedését, de még mindig nem tudom, miért áldozott több száz millió forintot a saját pénzéből a lesajnált magyar futballra.
– Az ön által említett szenvedély miatt. Ezt a pénzt elkölthettem volna másra, de azt mondtam, meg kell akadályoznom, hogy Siófokra költöztessék a Kubala Akadémiát. A cégem sikeres a piacon, húsz év alatt építettem fel. Itt, Angyalföldön tízéves, hosszú távú szerződést kötöttem, közben pedig együtt kergettem az álmaimat a gyerekemmel. Nem is lehet más a célunk, mint a lehető leggyorsabban visszajutni az élvonalba, hiszen a Vasasnak az NB I-ben a helye.