Megtaláltuk a legfiatalabb edzőt! Guardiola, Sousa és Csertői a példaképe

Vágólapra másolva!

2016.01.25. 14:04

Címkék

A labdarúgó NB I-ben az 1973-as születésű Horváth Ferenc a legfiatalabb vezetőedző, és rajta kívül a jelenlegi szakvezetők között nem is találunk 1970 után született trénert. Végignéztük a Nemzeti Bajnokság három osztályát, hol dolgoznak a legfiatalabb edzők. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy az új hullám hogyan látja a saját helyzetét. Az NB III-ból is el lehet jutni az élvonalig? NB I-es futballistamúlt és kapcsolatok nélkül is?

A VOLT FRADISTA IS LÁT ESÉLYT
A FELJEBB LÉPÉSRE
A második legfiatalabb, NB-s osztályban dolgozó edző a harmadik ligás Diósdot 31 évesen irányító Csurka Zoltán. Az egykoron a Ferencvárosban is futballozó tréner 24 éves korában kezdett edzősködni, öt évvel később pedig megbízott edzőként már az NB II-es Szigetszentmiklósi TK-Erimát irányíthatta több mint fél éven keresztül. Csurka egyáltalán nem látja úgy, hogy sok munkával és egyedi, saját stílussal ne lehetne előrelépni Magyarországon az edzői ranglétrán. „2007. december 31-én szerződést bontottam a Ferencvárossal, ezt követően egy műtét keresztbe tett annak, hogy a futballt NB I-es szinten folytassam – emlékezett Csurka Zoltán. – Egy ismerősöm révén kapcsolatban kerültem az akkor még NB III-as szigetszentmiklósiakkal, így 2008 nyarán hozzájuk igazoltam, de ezzel párhuzamosan belekóstolhattam az edzősködésbe is, több utánpótláscsapat mellett dolgozhattam. Huszonnégy évesen nagy kihívás volt ez számomra, de annyira megtetszett, hogy teljesen elköteleztem magam az edzősködés mellett. Az évek során idősebb korosztályokkal is dolgoztam, és amikor az SZTK-nál Zoran Kuntics lett a vezetőedző, felkértek, hogy legyek a pályaedzője, majd a szakember távozása után a szezon végéig én lettem az első számú szakmai irányító – ekkor voltam huszonkilenc éves.” Csurka Zoltánt ekkor érte a második, döntő hatás, mert az NB II-es együttesnél végzett munkája során ráébredt arra, hogy ezután már csak felnőttcsapattal akar foglalkozni. „Nem nyomott a tét, és úgy érzem, álltam a sarat, hiszen teljesítettük a célt, bent maradtunk – ecsetelte a szakember. – Óriási segítség volt, hogy játékosfejjel tudtam gondolkozni; tudtam, hogy kihez hogyan kell szólni, tudtam, hogy aktuálisan kinek mire van szüksége. Az SZTK után testvércsapatunknál, az NB III-as Diósdnál kaptam lehetőséget, először játékos-edzőként, ma pedig már vezetőedzőként, és itt is szeretném összegyúrni és egésszé alakítani azt a tudást, amelyet korábbi mestereimtől kaptam. Úgy gondolom, hogy akinek saját stílusa van, az könnyebben tud feljebb lépni, a jó és eredményes munka hosszabb távon meghozza gyümölcsét. Jelenleg B-licencem van, mivel az aktív futball mellett nem volt lehetőségem elvégezni az A-licences képzést, de a legközelebbi tervem éppen az, hogy beiratkozzak a kurzusra, mivel úgy érzem, lesz esélyem fiatal edzőként magasabb szintre jutni.”

A Nemzeti Bajnokság hét legfiatalabb szakvezetője kivétel nélkül az NB III-ban dolgozik jelenleg, mind a heten 1980. január 1-je után születtek. A rekorder a 29 esztendős Varga Balázs, aki a második szezonjában irányítja az egykoron az NB I-ben is szereplő Komlói Bányászt. Első idényében megnyerte a csapattal a megyei bajnokságot, jelenleg pedig a 4. helyen állnak az NB III Középcsoportjában, négy ponttal lemaradva a már feljutást érő 2. helyen telelő Dunaharasztitól.

Mi a jó eredmények titka, és milyen esélye van a feljebb lépésre egy relatíve ismeretlen magyar edzőnek a harmad- vagy a negyedosztályból indulva?

„A történetemet ott kezdeném, hogy már tizennégy-tizenöt évesen elkezdtem érdeklődni az edzői szakma iránt – mondta a Nemzeti Sport Online megkeresésére Varga Balázs. – Még Ubrankovics Mihálynál voltam utánpótlás-válogatott, amikor elkezdtem jegyzeteket készíteni az edzésekről, hogy ezekkel segítsem a Pécsi MFC-nél – amelynél én is nevelkedtem – az utánpótlástrénerként dolgozó édesapám munkáját. A PMFC-től játékosként alacsonyabb osztályú csapatokhoz vezetett az utam, viszont ezzel párhuzamosan 2006-tól elkezdtem én is gyerekekkel dolgozni.

Először U10-es csapatom volt, aztán szinte minden évben idősebb korosztályhoz kerültem, több klubnál is dolgoztam. Így például a Pécsi VSK-nál, Szekszárdon és Kozármislenyben is. Felnőttcsapatot először Szászváron edzhettem két idénnyel ezelőtt még játékos-edzőként. Harminc bajnokin 25-ször győztünk, de egyszer sem kaptunk ki, és főtáblára jutottunk a Magyar Kupában.

Ezután kerültem Komlóra, amellyel megnyertük a megyei bajnokságot, a kupában új csapatommal is főtáblára kerültünk, és a Szigetszentmiklós legyőzésével mentünk is egy kört, a második fordulóban a Tiszaújvárostól kaptunk ki."

Varga úgy véli, az NB III-ban nincsenek nagy különbségek a csapatok között, így arra is lát esélyt, hogy némi erősítés és egy kiegyensúlyozott tavaszi szezon után a 2. helyen feljusson csapatával az NB II-be.

Idén lesz harmincéves, és a Komlóval két szezon alatt a negyedosztálytól juthatna el a második vonalig. Ilyen fiatal edzőként ez mindenképp nagy bravúrnak számítana, mint ahogy az is bravúr, hogy 2013 ősze óta 76 bajnokin mindössze hat vereséget szenvedett, 58 meccset megnyert, és 12-szer döntetlent játszott a felnőttcsapataival.

De ha azt mondja, hogy nincsenek nagy különbségek a csapatok között, akkor szakmailag minek tulajdonítja a jó eredményeket? Mennyit tehet hozzá egy edző egy NB III-as csapat teljesítményéhez?

„JÁTÉKOSMÚLT NÉLKÜL NEHEZEBB”
A 35 esztendős Simon Miklós – Csurka Zoltánhoz hasonlóan – kényszerű okok miatt korán felhagyott az aktív labdarúgással, de fiatal kora ellenére megbízott edzőként dolgozott már profi csapatnál az élvonalban is. „Az MTK-ban nevelkedtem, de nem tudtam bekerülni a felnőttcsapatba, ezért a REAC után Ausztriába kerültem, ahol 22 évesen kiderült, hogy olyan szívbetegségem van, amellyel profi szinten nem folytathatom tovább a sportot – vágott bele Simon Miklós. – Új kihívást kerestem: 23 évesen a Pénzügyőrnél utánpótlásedzőként kezdtem dolgozni, majd a Láng SK-nál az U17-es és U19-es csapatokkal foglalkoztam. 2008-ban egy Honvéd elleni mérkőzésen Herczeg Vince, illetve Szalai László felfigyeltek rám, és megkerestek egy ajánlattal. Ezt elfogadtam, és az évek során végigjártam a ranglétrát, szinte minden akadémiai csapatot edzettem. A tulajdonos úr később úgy döntött, hogy az akadémia és a felnőttcsapat kerüljön szorosabb kapcsolatba egymással, ezért Marco Rossi pályaedzője, illetve az NB III-as csapat trénere lettem, sőt az olasz tréner távozása után négy meccsen ültem a kispadon az NB I-ben is. Az élvonalban igazi »tapasztalatcunami« zúdult rám, örülök, hogy bizonyítani tudtam, hogy a klub fiatal játékosai megállják a helyüket ezen a szinten is. A mi második együttesünknek most más céljai vannak, mint a bajnokságban szereplő gárdák többségének, nálunk az a fontos, hogy minden évben adhassunk játékosokat a nagycsapatnak. Az NB III pedig jó átmenet a gyerekfociból a felnőttfutballba, hiszen itt a magasabb színvonal mellett a kellő keménységet is megtapasztalhatják a srácok.” Simon Miklósnak a licencek megszerzése nem ment nehezen, jelenleg A-licenccel rendelkezik, de nagyon fontosnak tartja, hogy folyamatosan tanuljon, képezze magát az előrelépés érdekében. „Aki nem volt – magyar szinten – híres futballista, annak sokkal többet kell tanulnia és bizonyítania – véli a tréner. – A tanulási folyamat részének tartom még most is az utat, amelyen járok, és vannak reális, illetve nem reális céljaim; a következő az, hogy pro licences edző legyek, erre talán jövőre lesz is lehetőségem, és remélem, ezután jobban kinyílnak a kapuk. Évek óta fontosnak tartom, hogy nyissunk külföldre, lássuk, hogy másutt mit csinálnak jól, és ezt beépítsük a saját munkánkba. A klubvezetők jelenleg érthető módon inkább a tapasztalt edzőket favorizálják, de szeretném bebizonyítani, hogy aki nem volt NB I-es játékos, abból sok tanulással lehet jó edző, és akármilyen hosszú ez a folyamat, végigcsinálom! Úgy gondolom, hogy aki jól dolgozik, az előre tud lépni, nem értek egyet azzal a vélekedéssel, hogy csak az ismeretség számít a magyar labdarúgásban.”

„Az edzőségre sosem úgy tekintek, mint egy nyolcórás munkára – folytatta Varga. – Általában reggel hétkor kelek, éjfélkor fekszem, és a kettő közti időt a labdarúgás tölti ki. Az edzések mellett folyamatosan képezem magamat, szakkönyveket olvasok, az internetről videoanyagokat töltök le, előadásokat hallgatok, akár külföldi, akár magyar edzőktől. A folyamatos önképzésben hiszek, anélkül nem lehet előrejutni.

Eközben igyekszem kialakítani a saját magam munkamódszerét, stílusát, azt, hogy az általam képviselt futballfelfogás visszaköszönjön a csapatom játékában. Ugyanakkor ez nagyon összetett munka, mert a futballszakma mellett fontos az emberi kapcsolatok építése, a játékosokkal, klubvezetőkkel, szurkolókkal egyaránt.

A sok befektetett munka pedig előbb-utóbb megtérül, ezt az eredmények igazolják. Úgy érzem, jó úton járok, és büszke vagyok arra, hogy a keretünket többségében húsz-huszonegy éves fiatalok alkotják, és hogy több korábbi játékosomnak is segíteni tudtam abban, hogy fejlődjön, hogy magasabb szintre lépjen, erősebb csapathoz szerződjön.

Példaképemnek tekintem Josep Guardiolát és Paulo Sousát, az NB I-ből pedig Csertői Aurélt. Utóbbit munkássága azért emelkedik ki a szememben, mert jó eredményeket ér el a Pakssal, folyamatosan magyar játékosokkal, fiatalokkal."

A komlói trénerben a szükséges elhivatottság tehát megvan, de ez önmagában elég lehet ahhoz, hogy magasabb osztályban is munkát kapjon? Mennyire kapcsolatfüggő ma Magyarországon az előrejutás az edzői pályán?

„Sok edző szeretne előrébb lépni az alacsonyabb osztályokból, így nem könnyű elismertséget szerezni – véli Varga. – Természetesen én is kipróbálnám magamat magasabb osztályokban. Először akár stábtagként is, később pedig vezetőedzőként. Ehhez pedig szeretném minél előbb megszerezni a legmagasabb végzettséget, a pro licencet. Tény, hogy nagy a verseny, mert amikor az A-licences képzésre jelentkeztem, kétszázan vettek részt a felvételi vizsgán. Szerencsére jól sikerült a tesztírás – amely mellett a korábbi munkákat is figyelembe vették –, és bekerültem a legjobb huszonnégybe, akik elvégezhették a tanfolyamot, az A-licenccel pedig akár már az NB II-ben is dolgozhatok."

Biztos, hogy a kapcsolatok, az ismertség befolyásolhatják, ki meddig juthat az edzői pályán, de bízom benne, hogy a klubvezetők egyre inkább figyelembe veszik majd az elhivatottságot, azt, hogy egy edző milyen szakmai koncepció mentén dolgozik, hogy mennyit tudnak fejlődni nála a játékosok, általuk pedig a csapat játéka. Bernd Storck szövetségi kapitány a jó példa arra, hogy egy szélesebb körben kevésbé ismert szakember is végezhet jó munkát, ha van koncepciója, amit végre is tud hajtani. A napi munkában hiszek, mert az hozza meg az eredményeket. Az pedig, hogy még fiatal vagyok, csak az előnyömre válhat, mert több időm van fejleszteni magam" – nyilatkozta a komlói tréner.

A LEGFIATALABB NB-S VEZETŐEDZŐK
Varga Balázs (Komló), született: 1986.02.20.
Csurka Zoltán (Diósd), született: 1984. 08.11.
Vincze Richárd (Kazincbarcika), született: 1984. 02. 07.
Boér Gábor (Békéscsaba II), született: 1982.12.19.
Németh Szabolcs (Dorog), született: 1981. 09.17.
Ambrusz Árpád (Nyírbátor), született: 1980.06.02.
Simon Miklós (Bp. Honvéd), született: 1980.05.17.