Irány az NB I! A gyengébb tavasz is belefért a Szparinak és az Újvárosnak

 

AZ ŐSZINÉL GYENGÉBB TAVASZ IS BELEFÉRT A SZPARINAK ÉS AZ ÚJVÁROSNAK

Teljesen megérdemelten lett bajnok a Nyíregyháza Spartacus, a szabolcsiak nyújtották a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt a bajnokság során. Ez még akkor is igaz, ha a tavaszi szezonban volt egy hatmeccses nyeretlen sorozatuk, amelynek következtében csak a 28. fordulóban tették biztossá első osztályú tagságukat. A szabolcsiak feljutását azonban egy pillanatig sem fenyegette veszély, gyakorlatilag végig vezetve végeztek az élen. Ők adják a bajnokság gólkirályát, Bajzát Pétert – a 32 esztendős csatár 25 gólt szerzett, a Szigetszentmiklós elleni bajnokavatón négy találatig jutott –, és ők kapták a legkevesebb gólt a szezon során. Az NB I-ben új sportszakmai irányítással indul a Szpari, a sikerkovács edző, Lucsánszky Tamás klubigazgatóvá lépett elő, ő tárgyal arról (is), hogy ki lesz a csapat új vezetőedzője.

Újoncként a feljutást érő második helyen végzett a Dunaújváros PASE, és ez még akkor is nagy szó, ha a Duna-partiak tavasszal (elsősorban játékban) nem voltak képesek megismételni azt a teljesítményüket, amit ősszel nyújtottak. Dobos Barna együttesére a tavasz folyamán csupán két hétig, a 18–20. forduló időszakában volt veszélyes a Siófok (akkor a két csapat között két pontra csökkent a különbség), de aztán az újvárosiak megléptek ellenfelüktől és bár a hajrára a Gyirmót FC Győr felzárkózott mögéjük, már nem lehetett nagy riválisa az együttesnek. A klub téli igazolásai beváltak, Petneházi Márk végig kiváló teljesítményt nyújtott, és a csatár Urbin Péter is 7 góllal segítette a gárdát a cél eléréséhez. Nagy kérdés persze, hogy a Dunaújváros mire lesz képes az NB I-ben, de az biztosnak látszik, hogy a keretet alaposan meg kell erősíteni ahhoz, hogy versenyképes legyen az első osztályban.

 

SZENZÁCIÓS TAVASZT PRODUKÁLT A GYIRMÓT ÉS A VASAS, MÉLYEN ALULTELJESÍTETT A SIÓFOK

Szenzációs tavaszt produkált a Gyirmót FC Győr, Sisa Tibor együttese a tavaszi első mérkőzésen elszenvedett vereséget követően 13 találkozón veretlen maradt, sőt, 10 győzelmet aratott ebben az időszakban. A gyirmótiak ezzel tavaszi bajnokok lettek, ők szerezték a legtöbb gólt a bajnokság során (63-at), és ha az őszi szezon egy fokkal jobban sikerül, akkor a feljutás is meglehetett volna. Igaz, az idén még nem ez volt a gárda célja, hanem az, hogy a nyáron érkező fiatalokból egységes csapat formálódjék – ez maradéktalanul megvalósult, így ha jövőre együtt marad a keret, az első osztályba jutás is sikerülhet.

A másik, tavasszal remeklő csapat a Vasas, amelyhez télen új edző, Szanyó Károly érkezett. A korábbi támadó középpályás minden mérkőzésen támadófutballt játszatott csapatával, ami a legtöbb esetben eredményre vezetett. Az angyalföldiek sok mérkőzésüket nagy gólkülönbséggel nyerték meg, és a Gyirmóthoz hasonlóan 10 győzelmet értek el ebben az időszakban! Ennek köszönhetően az őszi 10. helyről a 4. helyre léptek előre. A jó teljesítményben – az őszihez hasonlóan – meghatározó szerepe volt a Kubala Akadémiáról felkerülő fiataloknak; Szanyó a korábbi trénerhez, Dirk Bergerhez hasonlóan bízott az ifjakban, akik egyre érettebb játékkal hálálták meg a bizalmat, és nem szabad megfeledkezni a másodvirágzását élő Remili Mohamedről, aki tavasszal 14 gólt szerzett. A remek szereplés alapja persze az, hogy a klubhoz télen visszatért Jámbor János üzletember, aki stabil körülményeket teremtett, így a játékosoknak, illetve a szakmai stáb tagjainak csak a futballra kellett koncentrálniuk.

A Vasashoz és a Gyirmóthoz képest ellentétes utat járt be a Siófok, amely rendkívül gyenge tavaszi mérlege miatt már a hajrá előtt elveszítette esélyét arra, hogy NB I-es tagságot szerezzen. A Balaton-partiak jól, négy győzelemmel kezdték a tavaszt, utána azonban jött egy kilencmeccses(!) nyeretlenségi sorozat (benne az Ajkától és a Vasastól elszenvedett súlyos vereséggel), s emiatt le kellett mondaniuk a feljutásról, sőt még a dobogóról is. Az 5. helyezés hatalmas csalódás azok után, hogy már a bajnokság előtt is csak a feljutás volt elfogadható, ráadásul a keret erőssége alapján ez nem is lett volna kivitelezhetetlen. A téli, elsősorban csatárposztot célzó erősítések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, Waltner Róbert egyetlen gólt sem szerzett, és Horváth Péter is csak 5 találatig jutott. Az utolsó mérkőzésen, a Sopron felett aratott győzelem már semmit sem ért, a drukkerek egy transzparenssel („Kösz a semmit!”) ki is fejezték elégedetlenségüket.

Gyenge hazai teljesítményének tudható be, hogy a Békéscsaba 1912 Előre tavasszal egy pillanatig sem lehetett már esélyben a feljutásért. A lila-fehérek hét tavaszi hazai mérkőzésükből csupán kettőt nyertek meg, és bár idegenben elfogadhatón szerepeltek (Cegléden például hét gólt szerezve győztek), előkelőbb helyezésre nem volt esélyük. Érdekesség, hogy a csabaiak két edzőt is megbuktattak, a már említett ceglédi hetessel Kiss Lászlót, míg a balmazújvárosi győzelemmel Híres Gábort „rúgatták ki”. Az is biztossá vált közben, hogy jövőre már nem Komjáti András irányítja az együttest, a tréner már bejelentette távozását, helyére az NB III Keleti csoportjában a Létavértessel bajnoki címet szerző Zoran Szpisljak érkezik vezetőedzőnek, míg Pásztor József szakmai igazgatóként marad a klubnál.

Az őszihez hasonlóan tavasszal is kiegyensúlyozott teljesítmény nyújtott az FC Ajka, amely ezzel bizonyította, méltán lett az egycsoportos NB II tagja. A csapatot az sem zavarta meg, hogy a tavaszi első játéknap után ifj. Mihalecz István távozott a klubtól, helyét az addigi másodedző, Jákli Péter foglalta el. A jó szereplést elősegítette, hogy a már veteránnak nevezhető támadó, Sowunmi Thomas az őszi öt góljához tavasszal nyolcat tett hozzá, így a góllövőlistán is az előkelő 4. helyen végzett. Egy picit az ront az összképen, hogy az Ajka az utolsó három mérkőzését elveszítette, a legutolsó találkozón pedig a Vasastól otthon kapott egy hatost.

Télen 27 ponttal a 4. helyen állt a bajnokságban a Balmazújváros, de az első hat tavaszi mérkőzés után félő volt, hogy kiesési gondjai lehetnek. Legalábbis a klub vezetői szerint, akik a hat meccsen szerzett hat pontot olyannyira kevésnek találták, hogy – a kieséstől tartva – azonnali hatállyal kirúgták Híres Gábor vezetőedzőt. A kispadot az addigi szakmai igazgató, Pajkos János foglalta el, akinek vezetésével a csapat a hátralévő nyolc mérkőzésen nyolc pontot gyűjtött, tehát nem tudott javulni. Kiesési gondjai persze nem voltak a Balmaznak, de pozitívumként igazából csak azt lehet értékelni, hogy a télen távozó Urbin Pétert pótolni hivatott Belényesi Miklós az utolsó négy mérkőzésen hat gólt szerzett.

Sikertelen idényen van túl a Zalaegerszegi TE FC, a zalaiak csupán egy mérkőzést tudtak megnyerni tavasszal, igaz, eközben kilencszer ikszeltek. A csapat ennek következtében az őszi 5. pozícióból visszacsúszott a 9.-re, de ha figyelembe vesszük, hogy a télen sokan távoztak és sokáig bizonytalanság volt a csapat körül, törvényszerűnek nevezhető a visszaesés. Zalaegerszegen már a tavasz derekán is a távolabbi jövőt tervezték, az új tulajdonos, Végh Gábor pedig döntött arról, hogy a tavasszal vezetőedzőként tevékenykedő Lendvai Miklós utánpótlás-igazgatóként dolgozik tovább, míg az együttes új szakmai igazgatója Gellei Imre lesz.

Az őszihez képest kevésbé zaklatott idényt futott tavasszal a Soproni VSE-GYSEV, ám a soproniak így sem lehetnek büszkék teljesítményükre. Az első tavaszi sikerre hét mérkőzést kellett várni (igaz, akkor a listavezető Nyíregyháza otthonában győztek Supka Attila fiai), végül a hajrában a hazai pályán nyújtott teljesítmény (három győzelem) eredményezte azt, hogy az együttesnek nem lettek kiesési gondjai. Az erős keret, a biztos anyagi háttér és az előzetes várakozások alapján azonban a 10. helyezés kisebb csalódást jelent, igaz, az elmúlt két évtől eltérően most legalább biztosan (és nem a zöld asztalnál, hanem a pályán!) bennmaradt a csapat. Supka Attila szakmai igazgató az utolsó fordulóban a Siófoktól elszenvedett súlyos vereség (4–0) után azért megjegyezte, több játékosa is bizonyította, hogy nem véletlenül alakult ki róla a szezon során negatív kép.

Az előzetes tervekkel ellentétben sokáig nem tudta biztossá tenni bennmaradását az SZTK-Erima, a Pest megyeiek csak a 27. fordulóban hosszabbították másodosztályú tagságukat. Előtte több kellemetlen vereséget szenvedett a Csurka Zoltán és Prisztai Viktor által edzett csapat (Balmazújváros, Kisvárda, Tatabánya), igaz, a Szigetszentmiklós volt az egyetlen gárda, amely a bajnokságban hazai pályán nem kapott ki a dobogósok egyikétől sem (a Nyíregyházát és a Dunaújvárost legyőzte, a Gyirmóttal ikszelt). Az NB II-es szinten erős keret alapján az együttesnek előrébb kellett volna végeznie, bár az pozitívum, hogy a másodosztályú csapatok közül a legtovább, a negyeddöntőig jutott a Ligakupában, és csak egy gólon múlt, hogy nem jutott tovább a kupát végül megnyerő Diósgyőrrel szemben.

Nem volt könnyű tavasza a Szolnoki MÁV-Stadler Railnek, pedig a Tisza-partiak a télen többek között Zsolnai Róberttel, Zsótér Donáttal és Hamar Ádámmal erősítettek. A csapat ennek ellenére sokáig csak bukdácsolt, de a hajrá jól sikerült, az utolsó kilenc mérkőzésen csupán kétszer kaptak ki, legyőzték többek között a Nyíregyházát, a Békéscsabát és a Ceglédet, illetve döntetlent értek el a feljutó Dunaújváros otthonában. Kis Károly együttesének nyerőembere a szintén télen érkező Papucsek Barna volt, a középhátvéd a Nyíregyháza és a Cegléd ellen is a mérkőzés legvégén szerzett győztes találatot. A Szolnok azonban így is rontott egy pozíciót az őszi szezonhoz képest.

Rázós tavaszon van túl a Ceglédi VSE, az együttes az első négy tavaszi mérkőzéséből hármat elveszített, a Békéscsabától ráadásul hazai környezetben hét gólt kapott. Ez Kiss László állásába került, a szakember helyét a korábban Kecskeméten is dolgozó Szabó István foglalta el. Az új trénerrel is nehezen indult be a gépezet, csak a negyedik (Tatabánya elleni) meccset tudta megnyerni a gárda, és sokáig úgy nézett ki, hogy az utolsó fordulóban megrendezett Kisvárda–Cegléd mérkőzésen dől el, ki maradhat bent a másodosztályban. A 29. fordulóban azonban Kenderes Zoltán hajrábeli góljával a Pest megyeiek legyőzték a Siófokot, és mivel a rivális nem tudott nyerni Zalaegerszegen, eldőlt, hogy izgalommentes lesz az utolsó játéknap. Összességében ezzel a kerettel bravúrnak tekinthető a bennmaradás.

A TATABÁNYA ÉS A KOZÁRMISLENY SORSA KORÁN MEGPECSÉTELŐDÖTT

Elkeseredett harcot vívott a bennmaradásért a Kisvárda Master Good, a háborút azonban végül elveszítette a szabolcsi együttes. A télen több neves játékos érkezett a klubhoz (Bodnár László, Bognár Zsolt, Venczel Balázs), ám nem tudtak segítséget nyújtani a csapatnak. Hiányoztak Myke Bouard Ramos góljai is, a gólerős támadó sérülése miatt csak a hajrában tudott pályára lépni. Ha idegenben egy kicsivel jobban szerepel a Várda, bent maradhatott volna, de mivel a 29. fordulóban nem tudott nyerni Zalaegerszegen (sem), a Ceglédet az utolsó körben már tét nélküli meccsen verte meg. A csapatot az NB III-ban már nem Révész Attila irányítja, az új vezetőedző Kocsis János lesz, akivel az azonnali visszajutás a cél.

Hétévnyi másodosztályú szereplés után intett búcsút az NB II-nek a Kozármisleny FC. Hiába jött télen a portugál edző, Eduardo Almeida, a kerethez pedig hiába csatlakozott többek között Oláh Lóránt, Tóth Dániel, Fitos László és Petrók Viktor is, az őszi 8-hoz csak 13 pontot tudtak hozzátenni a mislenyiek, így reális esélyük nem volt a bennmaradásra. A megerősített kerettől pedig ennél mindenki többet várt, ehhez képest sokáig az volt a kérdés, hogy a Misleny, vagy a Tatabánya búcsúzik utolsó helyezettként a bajnokságtól. Végül ezt a szégyent elkerülte a Baranya megyei együttes, de az, hogy jövőre lesz-e esélye visszakerülni az NB II-be, nagyon bizonytalan, hiszen a rutinos játékosok többsége szinte biztosan távozik a klubtól.

A legnagyobb csalódást a Tatabánya FC okozta a tavasz folyamán, mivel a Bányász még annyi pontot sem tudott szerezni, mint ősszel (akkor 12-t, most pedig 6-ot gyűjtött…). A csapat a tavaszt egy 5–0-s és egy 4–0-s zakóval kezdte, később csak az SZTK-t tudta legyőzni, így bennmaradási reménye egy pillanatig sem volt. A télen érkező, erősítésnek szánt új labdarúgók abszolút nem váltak be, a biztossá váló kiesés után a vezetők az edzőváltás mellett döntöttek. A Bozsik Péter helyét elfoglaló Plotár Gyula mentálisan teljesen szétesett, akaratgyenge társaságot vett át – amely az utolsó két mérkőzésen 4–1-es, illetve 7–0-s vereséget szenvedett. 16 év után így jövőre ismét a harmadosztályban állhat rajthoz a Bányász, és óriási változtatásokat kell végrehajtani a klubnak ahhoz, hogy esélye legyen visszakapaszkodni.