Kövesd Vébert, NB I-es leszel! - NB II-es értékelés, I. rész

Hétpontos hátrányt ledolgozva szerezte meg a bajnoki címet a Mezőkövesd-Zsóry, amely már az utolsó előtti fordulóban bebiztosíthatta volna első helyét (ha nem kap ki otthon a Ceglédtől), de aztán a Fradi II elleni szezonzárón már ünnepelhettek Véber Györgyék. Az ősszel hatos győzelmi sorozattal nyitó, majd hullámvölgybe kerülő, hét fordulón keresztül nyeretlen kövesdi csapat mindkét félévben valamennyi „hatpontos" mérkőzését megnyerte: oda-vissza legyőzte a Vasast, a Nyíregyházát, a nemrég még élvonalbeli Szolnokot, és kiütötte a Békéscsabát is. Ez utóbbi siker, a csabaiak tavaszi 5–0-s legyőzése határozta meg az irányt, ekkor kezdődtek el az infrastrukturális beruházások a stadionban, hiszen a klub semmiképpen sem akar az Egri FC sorsára jutni az NB I-ben. A borsodi csapatot a tavasszal már elkerülték a hullámvölgyek, mentális problémák sem adódtak, és persze a sikerhez kellett az egységes csapatjáték mellett Hamar Ádám 16 gólja is. A kövesdiek ráadásul a legtöbb pontot gyűjtötték be az idény második felében, csak kétszer kaptak ki, így teljesen megérdemelten szerezték meg a bajnoki címet.

A Mezőkövesd története során először szerepelhet az élvonalban, edzője, Véber György viszont már második alkalommal juttat fel csapatot az NB I-be, ráadásul nem csekély hátrányt ledolgozva. Igaz, 2009-ben nemcsak az kellett a Lombard Pápának, hogy a tavasszal tíz pontot ráverve megelőzze a PMFC-t, hanem az is, hogy a bajnokságot megnyerő Gyirmót nem kapott NB I-es licencet, így az ezüstérmes Pápa jutott fel az élvonalba.

ÖRÖM ÉS CSALÓDÁS – NÉGYEN OSZTÁLYOZÓ NÉLKÜL HOSSZABBÍTOTTÁK MEG NB II-ES TAGSÁGUKAT

A kétcsoportos NB II 2–5. helyezettjei alanyi jogon, osztályozó megvívása nélkül lettek tagjai az augusztustól induló, egycsoportos másodosztálynak. A sima bennmaradásnak egyrészt mindenütt örülnek, de a Fáy utcában és Békéscsabán – s talán ide sorolhatjuk Nyíregyházát is – minden bizonnyal csalódásként érik meg ezt a szezont, hiszen a cél az NB I-be jutás volt – Véber György és a Mezőkövesd viszont keresztülhúzta számításaikat...

Sokáig a bajnoki cím egyik nagy esélyese volt a Vasas FC, amelynél télen a tulajdonos döntése értelmében egy német szakember, Dirk Berger vette át az irányítást Szapor Gábortól. A téli felkészülés végén a döntéssel egyet nem értő magyar ügyvezetőtől, Varga Endrétől is elköszöntek (arra hivatkozva, hogy „sárga pulóverben jár dolgozni"), de a szurkolói felháborodáson kívül további következménye nem lett az esetnek. Az új tréner több játékost hozott magával alacsonyabb osztályokból, így a német Bastiann Hohmannt, az amerikai Shane Reckletet. Bár a rajt jól sikerült, ám a későbbi üldözőtől, a Mezőkövesdtől vereséget szenvedtek az angyalföldiek, a Békéscsaba botladozása miatt mégis átvették a vezetést a tabellán. A piros-kékek azonban nem bírták a nyomást, a májusi, sorozatban elszenvedett három vereség (Szeged, Balmazújváros, Orosháza) eldöntötte a bajnoki cím sorsát. Az azonban a szakmai stáb javára írható, hogy több fiatal tehetségnek lehetőséget adott, Cseke Benjámin, Ádám Martin, Berecz Zsombor és Túri Dániel is a jövő ígérete.

Hárompontos előnnyel kezdte a tavaszt a Békéscsaba Előre 1912 SE, ez a félidény mégis csúfos kudarcot hozott a Viharsarokban. Gyakorlatilag már az első hét mérkőzés után eldőlt a csapat sorsa, és már a Szolnok elleni hazai vereség utáni közjáték is (Dajka László vezetőedző kimutogatott a szurkolóknak) gondokról, belső feszültségekről árulkodott. Ekkor került felszínre a téli, elhibázott átigazolási politika, hiszen a klub csabai kötődésű játékosoktól (Makra Zsolt, Balázs József) köszönt el, helyükre pedig Romániából és Kolumbiából igazolt labdarúgókat. A nyíregyházi vereség után Dajka vette is a kalapját. Ezután ismét az addigi szakmai igazgató, a csabai legenda, Pásztor József kezébe került a marsallbot (egy fordulóval később pedig Komjáti András is csatlakozott a szakmai stábhoz), de a Mezőkövesd elleni 5–0-s és a Vasas elleni 2–0-s zakó szertefoszlatta az edzőváltást követően újraéledő reményeket. Innentől fogva már csak a dobogó megszerzése lehetett a cél, amit végül egy nyolc meccset felölelő veretlenségi sorozattal teljesített a csapat, de ez már nem lehetett vigasz a bajnoki címről álmodozó szurkolóknak.

A szezon meglepetését a Balmazújváros szolgáltatta, amely elsősorban csapategységének és játékos futballjának köszönheti a negyedik helyét. Híres Gábor vezetőedző sok csapattal ellentétben lendületes támadófutballt valósított meg, a gólszerzésben pedig élen járt a Keleti csoport gólkirálya, Urbin Péter. A csapat emellett jól bírta a nyomást, hiszen a tavasz eleji, időjárás okozta négyhetes kihagyás után hamar magához tért, a hajrában pedig a Szeged elleni ki-ki mérkőzésen nem kapott ki, és az utolsó fordulóban egyedüliként a mezőnyben győzött az Újpest FC B otthonában (ez a három pont még kellett ahhoz, hogy az első ötben végezzen). Nagy siker a biztos bennmaradás a Hajdú-Bihar megyei kisváros csapata számára.

Hatalmas reményekkel vágott neki a tavasznak a Nyíregyháza-Spartacus, azonban hamar világossá vált, hogy a feljutás ebben az évadban is csak álom marad. Pedig a télen új, tőkeerős tulajdonosok szálltak be, és – nem kis pénzért – olyan játékosokat igazoltak le, mint Bajzát Péter, Bodnár László, Bárányos Zsolt, Nikon „El Maestro" és Katona György. A második tavaszi mérkőzés után (ekkor a szabolcsiak otthon 3–0-ra kikaptak a Mezőkövesdtől) Brekk János lemondott, helyét a korábban Budaörsön hét évig dolgozó Lucsánszky Tamás vette át. Az új tréner első mérkőzése gyalázatosra sikeredett (az Újpest FC B könnyedén verte meg a szabolcsiakat), de utána sikerült gatyába rázni a társaságot, és a hét győzelemnek köszönhetően végül ötödikként, osztályozó nélkül bennmaradt a Nyíregyháza. Ez azonban a minimális elvárás volt a csapat felé, a keret erőssége miatt összességében a teljesítmény csalódást jelentett.

SIKER AZ OSZTÁLYOZÓN – MEGMENEKÜLT A SZOLNOK ÉS A CEGLÉD

A másodosztály átszervezése miatt júniusban mindkét csoportból három csapat osztályozót játszott az NB III-as bajnokokkal az NB II-es tagságért. A Keleti csoportból a Szolnoknak, a Ceglédnek és a Szegednek kellett osztályozót vívnia, előbbi kettőnek sikerült megnyernie a párharcot, a Szeged viszont elbukott az utolsó meccsen.

Utolsó helyezettként, de új edzővel és jelentősen megerősített kerettel vágott neki a tavasznak a Szolnoki MÁV FC. A többek között Pokorni Péterrel, Grúz Tamással, Busai Attilával és Sipeki Istvánnal „felturbózott" együttes az őszi 14 ponthoz 34-et adott hozzá a tavasszal úgy, hogy utolsó hat meccsét megnyerte (ezzel egyébként a tavaszi tabellán a második helyen végzett), és legyőzte a Békéscsabát és a Vasast is. A sikerben kulcsszerepe van az újakat és a régieket egységes csapattá gyúró trénernek, Kis Károlynak, aki a nyártól tovább folytathatja eredményes munkáját. A biztos bennmaradáshoz végül még egy pont kellett volna, de az osztályozón a Felsőtárkányon játszi könnyedséggel, kettős győzelemmel jutott túl a csapat (az idegenbeli 1–0-s győzelem után hazai környezetben 10–1-re lemosta riválisát), és őrizte meg megérdemelten NB II-es tagságát.

A biztos bennmaradásra is lett volna esélye a Ceglédi VSE-nek, de a gyenge tavaszi hazai mérleg (mindössze egyetlen siker) és a második csapatok elleni bukdácsolás (a DVSC-DEAC-tól és a Honvéd-MFA-tól kikapott, az FTC II-vel ikszelt) miatt csak az osztályozós pozícióra ért oda a Ványi Zsolt által irányított együttes. Pedig ha azt nézzük, hogy a bajnok Mezőkövesdet és a Nyíregyházát idegenben meggyőző fölénnyel „tángálta el", láthatjuk, hogy a még jobb szereplés is benne volt a csapatban. Így pótvizsgára kényszerültek a ceglédiek, és a Soroksár elleni párharcot nem bízták a véletlenre: az első meccsen idegenben 3–0-ra győztek, míg a visszavágón a Malomtó-széli Stadionban is nyertek. Ez utóbbi mérkőzésen búcsúzott el játékos-pályafutásától az NB I-ben évekig stabilan futballozó Nagy Lajos.

BÚCSÚ AZ NB II-TŐL – KIESŐK ÉS TARTALÉKCSAPATOK

Kilenc gárda búcsúzott a szezon végén az NB II-től a Keleti csoportban. Azt már a bajnokság rajtja előtt tudtuk, hogy az NB I-es klubok tartalékcsapatai kiesnek, ők ugyanis a nyártól az NB III-ban vagy a megyei I. osztályban folytathatják (már, ha neveznek, mert az NB I-eseknek nem kötelező tartalékcsapatot szerepeltetni). Az tehát biztos volt, hogy az FTC II, az Újpest FC B, a Bp. Honvéd-MFA és a DVSC-DEAC nem lesz 2013 nyarától tagja az NB II mezőnyének, rajtuk kívül az osztályozót elveszítő Szeged 2011, valamint az Orosháza, a Putnok, a Kazincbarcika és a bajnokságból kizárt Dunakanyar-Vác köszönt el a második vonaltól.

Hetedik helyen végzett, mégis kiesett a Szeged 2011 a másodosztályból, miután az osztályozón – botrányos körülmények között – kikapott a Kisvárdától. A tavaszi szezonnak Gálhidi Györggyel a kispadon nekivágó csongrádiak a gyenge ősz után szépen lassan felzárkóztak a középmezőnyhöz, többek között a Mezőkövesd, a Nyíregyháza és a Vasas elleni sikernek köszönhetően. A csapat nem játszott látványos futballt, eredménycentrikusságra törekedett (technikás játékosok híján nehéz lett volna minden mérkőzésen brillírozni), és ezáltal végül kényelmesen elérte az osztályozós helyezést. A Várda SE elleni párharc első meccsén sem volt különösebb gond, a szegedi visszavágón azonban teljes csődöt mondott, a gyorsan kapott góllal és két korai kiállítással önmagát verte meg. Ezt a szurkolók is nehezen viselték, kétszer is félbeszakadt miattuk a meccs, amely végül megalázó, 3–0-s vereséggel végződött, így a klub jövőre csak a harmadosztályban indulhat.

A tartalékcsapatok közül ebben az idényben a Ferencváros II végzett a legelőkelőbb helyen, és ez főképpen az edző, Lipcsei Péter munkájának köszönhető. A zöld-fehérek első öt tavaszi meccsükből négyet elveszítettek, ezt követően viszont három mérkőzést megnyertek, és senki sem mehetett biztosra ellenük. Végül az eddigi legelőkelőbb pozícióban, a 8. helyen végzett az együttes, az azonban még nagy kérdés, hogy a játékosokkal mi lesz, hiszen a következő szezontól a második csapatok legfeljebb a harmadosztályban állhatnak rajthoz, ott pedig még fiatalabb kerettel akar indulni a Fradi.

Páratlanul rossz sorozata a bennmaradásába került az Orosháza FC-nek, amely az őszi idényt követően még a 4. helyen állt a tabellán. Major László együttese tavasszal kilenc meccsen keresztül nyeretlen maradt (nyolc vereség, egy iksz), és a hajrában aratott három győzelem (ebből kettő erős ellenfél, a Vasas és a Szeged 2011 ellen) már nem volt elég az osztályozó eléréséhez sem. Igaz, az ősszel kilenc gólt szerző Bernáth Péter a 18. fordulóban súlyosan megsérült, így a fiatal tehetségnek, a végül házi gólkirályi címet szerző Tóth Dánielnek egyedül kellett a hátán vinnie a csapatot. Rossz nyelvek egyébként arról pletykáltak, hogy a Békés megyeiek igazán nem is akartak a másodosztályban maradni, hiszen ekkora mértékű visszaesés nem lehet véletlen...

A kétarcúság jellemezte az Újpest FC B-t a tavasszal, a lila-fehérek hazai környezetben hét meccsen keresztül nem kaptak ki, legyőzték például a Nyíregyházát és a Szegedet, ikszeltek a Békéscsabával és a Vasassal. Idegenben viszont nem ment ilyen jól nekik, házon kívül csupán egy meccset nyertek meg, a Honvéd-MFA ellen pedig csúfos, 6–1-es vereségbe futottak bele. Ennek ellenére Víg Péter edző a tavasz nagy részében jól motiválta a fiatalokat, pedig tudvalévő volt, hogy a következő szezonban már csak az NB III-ban állhatnak rajthoz. A keretből Erős Ronald és Nagy János is bemutatkozott az első csapatban, és a többiek is helyt álltak, ezért némileg érthetetlen, hogy miért tették szabadlistára a vezetők Banai Balázst, Baranyai Ádámot, Bodnár Istvánt, Kálmán Zsoltot, Magos Mátyást, Rubus Tamást és Szokol Zsoltot.

Remekül szerepelt az ősszel a Bp. Honvéd-MFA, és a kispestiek a tavasszal is jól kezdtek az új edző, Szíjjártó István irányításával. Bobál Gergely, Filip Holender és az első csapatból „száműzött" Debreceni András volt ekkor a gárda vezére, a szezon derekán azonban a csapat megtorpant, és az utolsó hat meccsén nyeretlen maradt. Sőt ezeken a találkozókon 18 gólt szedett be! Ebben szerepet játszhatott az, hogy ekkor úgy tűnt, jövőre nem indul az NB III-ban, és kisebb lett a játékosok motivációja, de végül a szakmai stáb meggyőzte a tulajdonost, hogy szükség van a fiatalok szerepeltetésére a harmadik ligában is. Ebben azonban már nem lesz szerepe Szíjjártó Istvánnak, mivel néhány napja a vezetők elköszöntek az edzőtől.

Mindenképpen el akarta érni az osztályozós helyezések egyikét a Putnok VSE, ennek érdekében több jó nevű játékossal (Dusan Pavlovval, Boris Bjelkanoviccsal, Polényi Gáborral, Faris Efendicsel, Kelemen Leventével) erősített a télen. A csapat így is csak három győzelemre volt képes a tavaszi félévben, ugyanakkor a rakkolós, harcias futballjával több ellenfél dolgát is megnehezítette. Az osztályozóra sokáig volt is reális esély, ám az utolsó nyolc mérkőzésen mindössze öt pontot gyűjtött Koszta Péter csapata, így elbúcsúzott a másodosztálytól.

Az őszihez hasonló, rapszodikus teljesítményt nyújtott az átszervezés miatt biztosan kieső DVSC-DEAC. Végig látható volt a bajnokság során, hogy nem az eredményre koncentrálnak a hajdúságiak; a Kazincbarcikának otthon hét, a Honvéd-MFA-nak öt gólt lőttek, viszont a Szolnoktól hetet kaptak; idegenben négy gólt szereztek Cegléden, viszont négyet kaptak Mezőkövesden és Nyíregyházán. A csapatépítés szempontjából megfelelő volt a tavasz, hiszen lehetőséget kaptak az 1994-ben született korosztály tagjai (a korábbi debreceni kedvenc, Szatmári Csaba fia is bemutatkozott a védelem tengelyében). Végül nem utolsóként zárták a bajnokságot, és a hírek szerint jövőre a Debrecennek két csapata is lesz a harmadosztályban: a kis Loki és az NB III-as osztályozón bennmaradó fiókcsapat, a Létavértes.

A külföldiek racionalizásával igyekezett az ősszel meglévő nyelvi problémákat megszüntetni a Kazincbarcikai SC vezetősége, a túl sok légiósra panaszkodó Kiprich József kérése tehát meghallgatásra talált. A csapat jól is kezdte a tavaszt, legyőzte a Putnokot és a Fradi II-t, és nem sokan gondolták volna, hogy ezután mélyrepülésbe kezd: a hátralévő tizenkét meccsén képtelen volt nyerni (egy hét alatt kétszer is óriási pofonba szaladt bele a fővárosban, a Vasastól öt, az Újpest B-től hat gólt kapott), ami még a riválisok hasonló botladozásai mellett sem volt elég valamelyik osztályozós helyezés eléréshez. A gárda hosszú évek másodosztályú szereplése után ráadásul dicstelenül búcsúzott az NB II-től, hiszen a kis Loki otthonában hét gólt kapott, és tizenötödikként végzett – csak a Vácot tudta „megelőzni".

A kizárás sorsára jutott a sokkal szebb napokat látott Dunakanyar-Vác, amelynél már az ősszel komoly problémák voltak. A háttérben zajló tulajdonlási viták miatt a játékosok teljes bizonytalanságban csinálták végig a téli felkészülést, és amikor kiderült, hogy továbbra is a korábbi tulajdonos, Héger József a főnök, kijelentették, hogy nem lépnek pályára a tavasszal. Az Orosháza elleni meccsre végül mégis kiálltak, ennek ellenére a következő fordulóban összejött a harmadik olyan mérkőzés, amelyen nem játszottak, így az MLSZ kizárta a csapatot a másodosztályból. A keretből többen a közeli Berkenyére igazoltak, hogy az ottani csapat esetleges feljutása révén jövőre az NB III-ból kezdhesse újra a Vác, de ez a terv befuccsolt, így jelenleg kérdéses, hogy jövőre hol indulhat a nagy múltú, patinás klub. A tulajdonos mindenesetre megpróbál NB III-as jogot vásárolni...

A Ceglédtől két pontot levontak. A Vácot az MLSZ fegyelmi bizottsága háromszori ki nem állás miatt kizárta. A váciak pályán elért eredményei megmaradtak, minden meccsüket 3–0-val az ellenfél javára írták jóvá.

Az NB II 2012–2013-as szezonjának végén a bajnokságban résztvevő NB I-es sportszervezetek tartalék együttesei a csapatuk elért eredményétől függetlenül kiesnek az NB III-ba.

A Mezőkövesd feljutott az NB I-be, a Vasas, a Békéscsaba, a Balmazújváros és a Nyíregyháza Spartacus az egycsoportos NB II-be került. A Szolnoki MÁV, a Szeged 2011 és a Ceglédi VSE osztályozót játszott az NB II-es tagságért, a Szolnok és a Cegléd sikerrel vette az akadályt, a Szeged azonban elbukott a Várda SE ellen.