Véber csapata dobogón, ám az edző csalódott

– Ha egy szóval kellene jellemeznie az őszi idényt, mit mondana?
– Azt, hogy csalódott vagyok – sóhajt nagyot Véber György. – Lehet, hogy furcsa és nem ideillő szó ez akkor, amikor a harmadik helyen állunk, mégis úgy érzem, több, sokkal több volt az előző fél évben.

– Maximalista, ezt sohasem tagadta, és ez így van rendjén. A bajnoki rajt előtt például azt nyilatkozta, az első hely a cél, irány az NB I. Ezt még most is elérhetik, s akik nyáron talán nem vették komolyan a mondatait, azok most aligha tartják túlzónak a szavait.
– Meglehetősen furcsa szezont zártunk. Olyan idényen vagyunk túl, amelynek történései hosszú ideig bennem dolgoznak majd, és talán jövőre vagy öt év múlva sem fejtem meg. Úgy kezdtünk, mint az álom, hat meccsen hat győzelem, ráadásul jól is futballoztunk. Jól, szépen, látványosan. Aztán történt valami, valami megszakadt, elszakadt, elveszítettük a fonalat, a ritmust, a játékunkat.

– Mit gondolt, amikor hat találkozó után hat győzelemmel, kilenc pont előnnyel álltak a táblázat élén?
– Azt mondtam magamban – de tényleg csak magamban… –, hogy na, eldőlt, elsők leszünk, feljutunk. Őszintén hittem benne.

– Csak próbált valami megfejtést találni az ezt követő kudarcokra.
– Csak egyvalamire tudok gondolni: mentális bajokra, gondokra. Mert kidolgoztunk mi minden meccsen hét-nyolc tökéletes ziccert, aztán el is rontottuk őket. Az még sincs rendjén, ha az amúgy jó képességű futballista kicselezi a hátvédet, elfekteti a kapust, ott áll szemben az üresen tátongó kapuval, aztán az egyetlen göröngyöt találja el a lasztival, arról pedig mellépattan… És hány ilyen szituáció volt, te jó ég!

– Esetleg fegyelmi gondok?
– A csapat belügyeként kezelem mindazt, ami az öltözőben történik, ezt mindig is hangsúlyoztam. Annyi tartozott a közvéleményre, hogy elköszöntem a csapatkapitánytól és egy másik meghatározó futballistától. Azonnal szerződésbontást kértem, a vezetők pedig partnerek voltak ebben.

– Miért történt ez?
– Megfogadtam, nem mondok el arról semmit, ami az öltöző falain belül történt. Mindennek megvolt az oka.

– Pápa és az NB I után nem érezte visszalépésnek egyetlen pillanatra sem, hogy Mezőkövesden kell dolgoznia a másodosztályú kiscsapatnál?
– Először is tisztázzuk, hogy a Mezőkövesd profi klub, profi háttérrel, profi menedzsmenttel, profi feltételekkel. Amikor nagyjából fél év kihagyás után idekerültem, az első pillanattól kezdve éreztem, hogy itt valódi szakmai munkát végezhetek, s hogy ehhez minden feltétel adva van. Csak egy példa: nyáron két hétig Tatán edzőtáborozhattunk, ami azért a mai világban nem kis dolog. Egy edzőnek tulajdonképpen mindig a feladatra kell koncentrálnia, a melóra, legyen az ellenfél a Juventus, a Ferencváros vagy a Putnok.

HA ARRA IS KÍVÁNCSI, VÉBER GYÖRGY MIKÉNT EMLÉKSZIK ARRA, AMIKOR JÁTÉKVEZETŐNEK NÉZTÉK A MEGYERI ÚTON, MIT HIÁNYOL A MAGYAR LABDARÚGÁSBÓL ÉS MIT REMÉL CSAPATÁTÓL A TAVASSZAL, KERESSE A PÉNTEKI NEMZETI SPORTOT!