„A BKV Előrével játszottunk előtte, elhoztunk tőlük egy pontot. Hazaérkezés után aludtam egy kicsit, majd vitáztunk a párommal. Ezt követően elindultam Hidasnémetibe a szüleimhez, Ondó Janival, akit kitettem Göncön. Húsvéthétfő volt. Ez az összezördülés nem tett jót pszichésen, nem tudtam ép ésszel gondolkodni, aztán ittam is, meg bekötve se voltam. Gönc után nagyon gyorsan mentem a kocsival… Innen kiestek a dolgok. Az első pillanat az, hogy szednek ki a tűzoltók a hátsó ülésről, mert oda csapódtam a baleset során. Később olvastam, tudtam meg, hogy 180 kilométeres sebességgel ütköztem két fával és egy bokorral, az autó pedig a feje tetején landolt” – idézte fel a balesetet Szakszon.
„Nyilván a múlton már hiába rágódnék, azon változtatni nem tudok. Vannak elképzeléseim, nem vetettem el az iskolát, és szeretnék dolgozni is, egy számomra alkalmas helyen. Bő hat hónap elment, lelkileg már jobb, az élni és a tenni akarás is megvan bennem. Szeretném hinni, hogy egyszer felállhatok ebből a székből, annak ellenére, hogy a zárójelentésemen az van: »végleges az állapot«.”
