Átlagosan csaknem hét magyar lép pályára az NB I-es csapatokban

A magyar fiatalok előretörése a honi labdarúgásban az utóbbi négy évben jól nyomon követhető, és stabil növekedést mutat. Az ösztönzőrendszer kiszámíthatósága a klubok számára perspektívát nyitott: nemcsak az élvonalban, hanem már az NB II-ben és az NB III-ban is valódi tétje lett a magyar, illetve fiatal játékosok szerepeltetésének, így egyre több klub kötelezi el magát a fiatal magyar tehetségek tudatos beépítése mellett – erről is beszélt, illetve ezt támasztotta alá friss adatokat Barczi Róbert, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) sportigazgatója Telkiben a meghívott sportsajtónak tartott szűk körű háttérbeszélgetésen.

Komplex támogatási rendszer – lépcsőzetes ösztönzés

Az MLSZ finanszírozási stratégiája nem a kötelezettségre, hanem a fokozatos ösztönzésre épül. Mint ismert: a rendszer lényege, hogy a klubok önállóan dönthetnek a fiatal, magyar játékosokra fordított figyelem mértékéről, viszont akik következetesen több magyar, főleg utánpótláskorú játékost játszatnak, jelentősen magasabb részesedéshez jutnak a központi bevételekből. Ez a finanszírozási alapelv már az NB III-ban érvényre jut (itt U19-esek, az NB II-ben U20-asok, az NB I-ben U21-esek a célcsoport).

De mindenekelőtt tegyük újfent tisztába: az MLSZ szabályzata nem keverendő össze a sportállamtitkárság alá tartozó Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI) kvótarendszerével, amely szigorú követelményeket támaszt. 

Az MLSZ 4+1-esnek, avagy 5/1-esnek is nevezett szabálya – amelyet egyes híresztelésekkel szemben nem egyeztetés nélkül, váratlanul jelentett be az MLSZ, hanem a valamennyi klub képviselete mellett zajló közgyűlés majdnem egyhangúan fogadott el – szerint minden NB I-es klubban minden meccsen öt magyarnak pályán kell lennie egyszerre, közülük egynek U21-es fiatalnak (2005. január 1. után születettnek), és aki ezt nem tartja be, az kevesebb éves támogatást kap az MLSZ-től. 

Az NSMI kvótarendszere pedig az NB I hét, kiemelt akadémiát működtető klubjánál – DVSC, DVTK, ETO FC, Ferencváros, Kisvárda, MTK, Puskás Akadémia – a „fiatalpercekhez” köti az állami támogatás egy részét, ezeknek a játékperceknek emelték meg az új idény rajtjánál a számát, az NSMI minden klubbal egyedi megállapodást kötött arról, hány percet tudnak vállalni a jelenlegi, átmeneti időszakban.

Az MLSZ rendszerének része továbbá a kooperációs szerződés lehetősége is: az NB I-ben kevesebb lehetőséghez jutó fiatalok rendszeresen kaphatnak tétperceket NB II-es partnerklubokban. Mindezt azért, hogy a klubvezetők hosszú távon is érdekeltek legyenek a tehetségek fokozatos beépítésében, versenyhelyzetben való folyamatos játszatásában.

NB I: magyarosodó csapatok, felértékelődő fiatalok

A Fizz Liga, vagyis az élvonal fejlődése statisztikailag is látványos fordulatot vett: a 2025–2026-os idény első kilenc fordulója alapján NB I-es csapatonként átlagban 6.78 magyar játékos lép pályára – ez ötéves csúcseredmény. A Paksi FC ugyebár kizárólag magyar játékosokkal játszik, míg az Újpest az egyetlen csapat, amely nem fogadta meg az „ötmagyaros ajánlást”. A fiatal (21 év alatti) magyar játékosok jelenléte is jelentősen emelkedett: jelenleg átlagosan 1.07 fiatal magyar szerepel minden NB I-es csapatban, ami szintén ötéves rekord. Egyedül az Újpestben nem lépett pályára ilyen játékos, míg az ETO FC produkálta a legtöbb fiatal játékpercet. A fiatalok közül Horváth Kevin (Paks), Tóth Alex (FTC) vagy Szűcs Tamás (DVSC) is kulcsjátékos a csapatában. Horváth Kevin a „támadó harmadban” mutatott passzjátékával, Tóth Alex kreativitásban és beadásszámban emelkedik ki, Szűcs Tamás pedig a magas intenzitású futómennyiségben hoz kiemelkedőt. A tavalyi fiatal generációból mára meghatározóvá vált Gruber Zsombor (FTC), Horváth Ádin (MTK), Molnár Rajmund (MTK), Kerezsi Zalán (MTK) vagy Szendrei Norbert (ZTE) is.

NB II: rekordpercek és minden csapat „beszállt”

A Merkantil Bank Liga, vagyis az NB II szintén szembetűnő ugrást produkált: bár a csapatszám csökkent, a fiatal magyar játékpercek összegzett értéke idén is történelmi magasságokba emelkedhet. Az első kilenc fordulóban minden egyes csapat biztosított legalább 1620 játékpercet 2006. január 1. után született magyar futballistáinak, és a fordulónkénti átlag elérte a 194 percet – még soha nem volt ilyen magas az arány. A részletes idénystatisztikák szerint várhatóan csaknem 93 ezret is elér majd az összes fiatal magyar játékperc az idény végére. A klubok között kiemelkedik a Csákvár (2812 perc az első kilenc fordulóban), a Soroksár (2072 perc), a Budafok (1783), az Ajka (1717) és a Karcag (1674): ezekben a klubokban valóban prioritást élvez a fiatalok beépítése. Ráadásul egy sor csapatnál nagyon szigorúan követik az 1620 perces alsó határt – az ösztönzés a jelek szerint elérte célját.

Az NB II-ben is vannak már „perchegyeket” produkáló ifjak: Umathum Ádám (810 perc, Csákvár), Engedi Márk (810, Soroksár), Kuzma Hunor Álmos (782, Budafok), Zámbó Márton (678, Ajka), Miskolczi Domonkos (651, Karcag) – ezek a játékosok akár már idén ősszel kulcsjátékosokká léphetnek elő.

Kedvező kilátások, de...

Az ösztönző- és kooperációs rendszer eredménye, hogy évről évre nő a magyar és fiatal magyar futballisták játékperc- és szerepbeli súlya a teljes ligarendszerben. A 2025–2026-os idény előzetes adatai és trendjei alapján megjósolható, hogy a rendszer további fennállása a magyar utánpótlás helyzetének javulásán túl középtávon még az európai klubsikerekben is lecsapódhat. A nevelés, bátorítás és folyamatos játéklehetőség kínálása hosszabb távon visszaépítheti a magyar labdarúgás nemzetközi presztízsét is – nem kötelezettségből, hanem tudatos klubvezetői döntés eredményeként. Az adatok, a trendek és az egyéni példák igazolják: a fokozatosság és a gazdasági ösztönzés a magyar futballban is valódi értékké formálható, ha a keretek, a stratégia és a szakmai háttér ehhez évről évre biztosított.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne volna hová előre lépni. Barczi Róbert kiemelte: eddig a mennyiséget kellett megteremteni a magyar labdarúgásban, a jövőben ennek kell átmennie minőségi előrelépésbe. Rámutatott, hogy régiós összevetésben az NB I-ből még mindig kevés fiatal magyar játékost sikerül a kluboknak külföldre értékesíteniük. Míg az elmúlt több mint egy évben csak négy U21-es magyar labdarúgó szerződött külföldre (a Puskás Akadémiából Komáromi György a szlovén Mariborba, Pécsi Ármin az angol Liverpoolba, a Ferencvárosból Lisztes Krisztián a német Eintracht Frankfurtba, Dénes Csanád Vilmos a Zalaegerszegből a belga Kortrijkba). Közülük csak ketten kerültek elit ligába, és ketten (Komáromi, Lisztes) azóta már kölcsönben haza is tértek. Ugyanebben az időintervallumban a szerbek 30 (abból kilencet elit ligába), de például a dánok is 19 (hatot elit ligába) 21 évnél fiatalabb labdarúgót tudtak a nemzetközi piacon értékesíteni. Így természetesen az értékesített játékosok összértékében is jelentős elmaradásunk van.

Az MLSZ sportigazgatója a fizikalitást is a fejlesztendő területek közé sorolta, hangsúlyozva, hogy jobban kell figyelni a fizikai felkészítésre, mert a korosztályos válogatottjainknál már kiütközik, hogy e téren le vagyunk maradva (főleg a dinamika, az intenzitás terén), és ezt korszerűbb edzésgyakorlatban, nem pedig konditeremben lehet fejleszteni.