MINDEN NYÁRON BELEESEK abba a hibába, hogy gyermeki izgatottsággal számolom vissza a napokat a magyar klubcsapatok európai kupameccséig. Furcsa hobbi, tudom, főleg úgy, hogy sohasem valósul meg az egyébként nem túl ambiciózus vágyam, hogy a Ferencváros mellett bukdácsoljon már el valamelyik másik csapat is az őszi főtábláig. Mind a négy NB I-es együttestől sajnos túlzó elvárás lenne, kettőtől talán nem annyira... A zöld-fehérek nagy lépést tettek a Noa elleni győzelemmel a biztos Konferencialiga-alapszakasz felé, de esetükben legalább az Európa-liga, sőt inkább a Bajnokok Ligája a fő cél, érdemes őket külön kezelni a többiektől. Korábbi jegyzetemben már megfedtem a Fradin kívüli magyar klubokat, mert nem igaz, hogy a környékbeli országokból akármilyen úton-módon nem csupán bejutnak az El-be és a Kl-be a mieinknél gyengébbnek tűnő csapatok, hanem gyakran a tavaszi időszakot is megélik, mi meg már júliusban ott tartunk, hogy a Puskás Akadémia és az ETO kiesésre áll, a Paks pedig egymás utáni második évben veszített el bőven nyerhető párharcot az Európa-ligában.
A Paksnak legalább a Kl-ben jönnek az eredmények, viszont az Arisz Limassol (Puskás Akadémia) és a Pjunik Jereván (ETO FC) már megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Még nem érdemes pálcát törni a vereséget szenvedő felcsútiak és győriek felett, mert a hazai visszavágón még a történelmi tapasztalatok ellenére sem lehetetlen ledolgozni egygólos hátrányt, de érthetetlen, miért kell egyáltalán hátrányból várni a folytatást. Remélem, mind a három NB I-es Kl-csapatunk életben tartja az álmomat (álmainkat), és nem hagyják egyedül a Ferencvárost az ősszel (vagy legalább augusztusban...) Európában.
S ha már a Fradi: ahogyan az elmúlt években, ezúttal is egyetlen elvárás fogalmazódik meg a bajnoksággal kapcsolatban, az első helyen kívül minden más elfogadhatatlan. Az MTK elleni összecsapással kezdi sorozatban nyolcadik, összességében a 37. bajnoki címéért a versenyfutását. Kétlem, hogy lesz kihívójuk, de javaslom, hogy akkor nevezzük újra örökrangadónak az MTK–Fradit, illetve a Fradi–Újpest derbi is akkor nyeri vissza státuszát, ha ebben az idényben a kék-fehér és a lila-fehér együttes is nyer meccset ősi riválisa ellen.
Ha már a kupacsapatokkal kapcsolatos álmaim nem teljesülnek, talán arra van remény, hogy az MTK és az Újpest is visszahozza a nagy pesti rangadók régi fényét.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!