– Kovács Zoltán sportigazgató hétfői sajtótájékoztatóján Tomiszlav Szivics is szóba került Diósgyőrben. Mit szól hozzá?
– Komolyan?! Na, ez jó érzés. Ezek szerint nem felejtettek el Diósgyőrben – felelte lapunknak Tomiszlav Szivics, aki 2013 és 2015 között dolgozott a DVTK vezetőedzőjeként, és a csapattal Ligakupát nyert, valamint bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. – Egyébként olyan, mintha tegnap lettem volna a DVTK edzője.
– Követi a csapattal kapcsolatos híreket?
– Persze. Az egész NB I-et követem, érdekelnek a hírek, a csapatok, a klubok, kivel mi történik. Az interneten hétfőn a Kovács Zoltán sajtótájékoztatójáról készült cikket is olvastam, láttam, hogy ott volt ön is. Arra is emlékszem, amikor a DVTK edzője voltam, és eljött hozzám, a diósgyőri várban fotózott az újságjuk, még kardot és bárdot is rántottam. Szép időszak volt az.
– Az élet kiszámíthatatlan, éppen hétfőn intett búcsút a szabadkai Szpartak Szuboticának. Mi történt?
– Érdekes történet ez. Amiért a klubhoz mentem, teljesítettem, bent tartottam az együttest az élvonalban. Halkan jegyzem meg, sorozatban negyedik klubomnál hajtom ezt végre, egyikkel sem estem ki, mindenhol azt kérték tőlem, tartsam a bent az együttest. Ez a Szpartakkal is sikerült, mégsem folytatjuk…
– De mégis miért?
– Mert az utolsó mérkőzésünk után azt mertem mondani, hogy a keret nem elég erős az élvonalhoz, edzői pályafutásom egyik legnagyobb bravúrja volt a bennmaradás. Azt gondoltam, a nyári szünetben ennek szellemében közösen kiválasztjuk azokat a labdarúgókat, akik a segítségünkre lehetnek, ám hiába volt húsznapos pihenőnk, egyetlen futballistát sem igazoltunk. A klub vezetői nem értettek egyet velem, azt mondták, szerintük jó a keret.
– Miért nem futott akkor neki az újabb bajnokságnak ezzel a kerettel?
– Tartottam magam a szavamhoz. Nem lett volna korrekt, ha a nyilatkozatom után mégis folytatom a munkát. Ugyanolyan vagyok, mint annak idején az NB I-ben, ha munkáról van szó, abban nincs nálam pardon. A pályán, az öltözőn kívül lehet humorizálni, én is szeretem a viccet, de a labdarúgás nem tréfa! Szóval az volt a legbecsületesebb a részemről, hogy eljöttem a klubtól. Pedig szülővárosom csapatáról van szó, gondolhatja, hogy nem esett jól.
–Hogyan tovább?
– Egyelőre nagyon friss ez a történet. Jólesett, hogy amint megtudták, Magyarországról is számtalan barátom hívott, érdeklődtek, mi történt. De kapkodni most semmiképpen sem szeretnék, fogom magam, és tíz-tizenöt napra elmegyek a tengerpartra pihenni. Rám fér. Ha nem jön extra ajánlat, akkor most picit lazítani szeretnék.
– Tomiszlav Szivics körül mindig történik valami.
– Ez tényleg így van. Nálam mindig zajlik az élet.
– Muhamed Besic ott van még a Szpartak Szuboticánál?
– Igen. De lássuk be, ő sem a régi már. Megbántani azonban nem szeretném. Úgyhogy inkább nem mondok semmit.
– Diósgyőrbe nem tér vissza?
– Edzőként aligha. Nem zárható ki, hogy összeáll a régi társaság a klubnál, Kovács Zoltán már ott van, és egykori segítőm, Vladimir Radenkovics is visszatérhet hamarosan, már csak én hiányzom! A viccet félretéve… Most majd kiderül, hogy nélkülem is sikeresek lesznek-e. Az idő erre is választ ad.
Vladimir Radenkovics tárgyal a DVTK-val |
Kovács Zoltán, a Diósgyőr sportigazgatója hétfői sajtótájékoztatóján lapunk kérdésére azt válaszolta, nem elképzelhetetlen, hogy Vladimir Radenkovics visszatér a klubhoz. A 47 éves szerb tréner a 2013–2014-es bajnokságban Tomiszlav Szivics segítőjeként dolgozott a felnőtt keretnél. Úgy tudjuk, az egyeztetések zajlanak, ha mindenben sikerül megállapodni, ismét Radenkovics veheti át a DVTK irányítását. ![]() |