Tényleg kiugróan sok az edzőváltás az NB I-ben? Nem feltétlenül ez a helyzet európai viszonylatban

Cikkünkben a megbízott edzőket nem vettük figyelembe, csak azokat, akikkel legalább az idény végéig szerződést kötöttek a klubok.

MAGYARORSZÁG (9 EDZŐVÁLTÁS)

Kezdjük azzal – hiszen ez az összehasonlítás alapja –, hogy az NB I-ben 9 edzőváltás történt az idény közben, mindez 8 csapatnál, ugyanis Debrecenben kétszer is így döntöttek a 2024–25-ös szezonban. Emellett Diósgyőrben, Fehérváron, a Ferencvárosnál, Kecskeméten, Nyíregyházán, Újpesten és Zalaegerszegen ült le új szakvezető a kispadra az évad során.

Ha a bajnokság végeredményét nézzük, akkor láthatjuk, hogy mindegyik alsóházi csapatnál történt csere, csak a 2–5. helyezett együtteseknél nem, azaz a Puskás Akadémiánál, a Paksnál, az ETO FC Győrnél és az MTK-nál.

AUSZTRIA (10)

Betűrendben haladva először Ausztriával kezdjük az összevetést. Az osztrák Bundesligában eggyel többször döntött úgy egy klub vezetősége, hogy lecseréli az edzőt, a LASK és a Grazer AK is kétszer váltott, másik 6 egylet egyszer, tehát összesen itt is 8 csapatnál nyúltak bele a szakmai stáb összetételébe vezetőedzők terén.

Elsőként a LASK váltott, miután az első fordulóban elért győzelmet négy vereség követte. Thomas Darazs helyére Markus Schopp érkezett – akit áprilisban elbocsátottak –, méghozzá a Hartbergtől, amely így kénytelen volt lépni, és Manfred Schmidet megbízni a vezetőedzői feladatokkal. Az Altach szintén szeptemberben küldte el trénerét, mivel az előző öt bajnokin csak két pontot gyűjtött a gárda.

A Grazer AK-nál októberben jött az első edzőcsere 10 nyeretlen forduló után, René Poms érkezett, aki azonban csak márciusig maradhatott. A későbbi bajnok Sturm Graz szakvezetőjét, Christian Ilzert szerződtette a Hoffenheim, így aztán Jürgen Säumel vette át a stafétabotot, a végül csak ezüstérmes Red Bull Salzburgnál Pepijn Lijnders munkájával nem voltak megelégedve, Thomas Letsch jött a csapathoz. Tavasszal a már említett grazi és linzi váltás mellett a Rapid Wien és az Austria Klagenfurt vezetősége is áprilisban szánta el magát a lépésre, hogy megköszönjék az edző munkáját.

Itt az látszik még, hogy 3 felső- és 5 alsóházi együttesnél történt váltás, a két „duplázás” a 7. és a 10. helyezettnél volt, tehát a LASK és a Grazer is benn maradt ezen döntések után, a klagenfurtiak viszont későn léptek, mivel utolsó helyezettként búcsúztak az élvonaltól.

BOSZNIA-HERCEGOVINA (15)

A bosnyákoknál 33 fordulós volt a lebonyolítás, akárcsak az NB I-ben, de itt most létszámcsökkentés történt, a következő idényben már csak 10 csapat szerepel az élvonalban. Emiatt 3 együttes kiesett, a 9. helyezettre pedig osztályozó várt volna, ám a Stupcanica nem kapott licencet, így a Posusje játék nélkül maradt benn.

Talán a több kieső okozta azt az extra nyomást, ami miatt 15 edzőváltás is történt, 6 csapat is kétszer búcsúzott el szakvezetőjétől (az utolsó 4, illetve a 6. és a 7. helyezett), 3 helyen ezt egyszer lépték meg. Csak a dobogósoknál nem cserélték le a trénert, azaz a bajnok Zrinjski Mostarnál, az ezüstérmes Banja Lukánál és a harmadik helyezett FK Sarajevónál.

A Velez Mostarnál és a GOSK Gabelánál már két forduló után jött a váltás, szeptemberben a Sloga Meridiannál és a Sloboda Tuzlánál, októberben ismét a GOSK Gabelánál, valamint a HSK Posusjénél következett kényszerű csere. A november sem volt nyugodalmas, az Igman Konjic és a Siroki Brijeg is váltott, decemberben pedig a Sloboda Tuzla másodszor tette ezt meg. Márciusban a Posusje váltott ismételten, áprilisban a Radnik Bijeljina is beszállt a „buliba”, majd az Igman Konjic és a Velez Mostar is csatlakozott, hogy aztán még májusban a Sloga Meridian és a Zeljeznicar is elküldje az edzőjét.

DÁNIA (4)

A dánoknál – Ausztriához hasonlóan – 32 fordulót rendeznek, tehát az alapszakasz után felső- és alsóházban játszanak még a csapatok 10-10 mérkőzést. Az ottani Superligában mindössze 4 edzőváltás történt, egyetlen klubnál cseréltek kétszer.

A Vejlénél a horvát Ivan Prelec szeptemberben önként állt fel a kispadról, és legközelebb csak decemberben jött a következő edzőcsere, méghozzá az alapszakaszban csak 6., végül bronzérmes Bröndbynél búcsúztak el Jesper Sörensentől. Februárban újabb váltás jött a Vejlénél, és ez bennmaradást ért, áprilisban a végül utolsó helyezettként kieső AaB köszönt el Menno van Damtól.

Hivatalosan ennyi váltás volt idény közben, mivel az AaB-nál Kristoffer Wichmannt és az AGF-nél Uwe Röslert már az utolsó forduló után küldték el.

ÉSZAK-ÍRORSZÁG (5)

Az északíreknél a 33 kört követően még egy ötfordulós rájátszás következik, illetve az utolsó előtti csapat osztályozón kiharcolhatja a bennmaradást – ez a Carrick Rangersnek sikerült is, az utolsó Loughgall esett csak ki. Itt 5 együttesnél búcsúztak el a vezetőedzőtől idény közben, s mindegyiknél csak egyszer.

A Carrick Rangersnél kezdődött az edzőváltások sora októberben, majd novemberben a végül 10. helyezett Glenavon és az ezüstérmes Larne csapatainál történt csere. Már márciust írtunk, amikor a Loughgall is cselekedett, és még áprilisban az 5. helyre befutó Coleraine lépett.

ÉSZAK-MACEDÓNIA (17)

Itt 33 fordulót rendeznek, a magyar élvonalhoz képest annyi a különbség, hogy a 10. helyezettre még osztályozó vár. Érdekes volt az idény, mert a bajnoki hajrában a Voszka és a Gosztivar visszalépett a küzdelmektől, így megvolt a két fix kieső, hozzájuk pedig a Besza csatlakozott az elveszített osztályozó után.

Nem kevesebb mint 17 edzőváltás történt az idény közben. Három csapat háromszor, három együttes kétszer, míg két gárda egyszer vált meg edzőjétől. A Skupi és a Vardar már augusztusban edzőt váltott, szeptemberben folytatta a sort a Brera, a Besza, majd ismét a Skupi következett kevesebb mint másfél hónap után. A Gosztivar októberben döntött a váltás mellett, a Besza és a Vardar pedig novemberben köszönt el másodszor az edzőjétől.

Az év utolsó előtti napján a Peliszter is váltott, a Brera, a Besza és a Voszka januárra hagyta a dolgot. Természetesen még a tavaszi idényben is voltak történések, s Sztruga is csatlakozott az edzőt váltó népes mezőnyhöz, majd a Brera, a Voszka, a Gosztivar és a Skupi ismét elküldte csapata trénerét.

Csak a bajnok Skendijánál, az ezüstérmes Szileksznél, a bronzérmes Rabotnicskinél, valamint a 8. helyezett Tikvesnél maradt meg az az edző, akivel a csapat kezdte az évadot.

FINNORSZÁG (5)

A finn Veikkausliigában novemberben ért véget az előző idény, így ezt vettük alapul. A lebonyolítást tekintve itt is alapszakasz és rájátszás van, és akárcsak Dániában, Finnországban is kevésszer váltottak edzőt a vezetők, csupán 5 alkalommal, egy csapat „duplázott”.

A tavalyi évben a végül bronzérmes HJK májusban, az utolsó előtti helyen záró és osztályozó után kieső Lahti júniusban búcsúzott el vezetőedzőjétől. Az Oulu először júniusban váltott, majd szeptemberben újra, és aztán a 9. helyen zárt, míg a sereghajtóként búcsúzó Ekenäs és a 10. helyezett, tehát még épp benn maradó Mariehamn augusztusban döntött az edzőcsere mellett.

IZLAND (2)

Talán kevesen gondolták, de az izlandi élvonalban is 12 csapat szerepel, ahol az előző idény tavaly áprilistól októberig tartott, emiatt a rájátszásban csak 5 fordulóra kerül sor, azaz 27 mérkőzést játszik minden csapat. Mindösszesen 2 együttes váltott egyszer-egyszer az évad során, összevetésünkben ez a legkisebb szám.

Júniusban következett az első edzőcsere, a nyolcadikként záró KR Reykjavík volt a „ludas”, majd augusztusban a későbbi bronzérmes Valurnál szánták el magukat a váltásra, tehát a két kiesőnél, a Fylkirnél és a HK Kópavogsnál is kitartottak a vezetőedző mellett.

MÁLTA (3)

Máltán furcsa lebonyolítás debütált az előző évadban. Az idény első felében 11 kör után jön 5 forduló az alsó- és felsőházban, majd ezt megismétlik úgy, hogy a második szakaszban mindenki ismét nulla pontról indul. Az összesített tabella így alakul ki, az első négy helyezett pedig megmérkőzik a bajnoki címért, az utolsó helyen végző csapat kiesik, a 10. és 11. pedig osztályozót játszik a bennmaradásért.

A 6. helyen záró Marsaxlokk szeptemberben küldte el edzőjét, majd a bajnokságot végül 9. helyen befejező, az első szakasz után még tök utolsó Zabbar St. Patricktől a korábban Kisvárdán és Debrecenben is dolgozó Joao Janeiro közös megegyezéssel távozott, míg a 7. helyre befutó Gzira Unitednél novemberben nyújtotta be lemondását a vezetőedző. Ebből tehát kiderül, hogy a kiesők és az élcsapatok sem váltottak, előbbiek esetén talán kellett volna.

SKÓCIA (5)

A skót Premiershipben az északírrel megegyező rendszer van érvényben, azaz itt is 38 fordulót rendeznek, egy kiesővel és egy osztályozós csapattal kell számolni. Skóciában 5 edzőváltásra került sor 4 csapatnál, a Hearts volt az egyedüli, amelyik kétszer is szakembert cserélt a kispadon.

Először a sereghajtóként végül búcsúzó St. Johnstone-nál köszöntek el a szakvezetőtől, és szeptemberben még a Heartsnál döntöttek az edzőcsere mellett. Legközelebb januárban a 8. helyezett Motherwell, februárban pedig az ezüstérmes Rangers váltott. Áprilisban a 7. helyen záró Hearts elküldte Neil Critchley-t is, minden más változtatás pedig már az utolsó forduló után történt.

SVÁJC (4)

A svájci Super League-ben ugyanaz a helyzet, mint Skóciában, 38 fordulós a bajnokság, egy csapat kiesik, egy osztályozót vív. Svájcban viszont csak 4 alkalommal váltottak edzőt a klubok.

Októberben a későbbi bronzérmes Young Boys lépett először, mivel kilenc forduló után csak hat pontja volt a csapatnak, majd novemberben a Grasshopper is cselekedett, amely ekkor a 11. helyen állt, ahonnan aztán nem is lépett előre, az osztályozón viszont kiharcolta a bennmaradást. A másik két váltás decemberben történt, a végül kieső Yverdon-Sportnál, valamint a tizedikként záró Winterthurnál.

Már az évad vége után történt, de megemlítjük, hogy a 7. helyett FC Zürich elküldte a korábbi FTC- és ZTE-edzőt, Ricardo Monizt – akit azóta kinevezett a Trencsén –, a helyét Mitchell van der Gaag vette át. 

SZLOVÁKIA (10)

A szlovákoknál 22 fordulós alapszakasz és 10 körös rájátszásból áll a bajnokság, s itt is csak egy csapat esik ki automatikusan, egy játszhat osztályozót. Az osztrák élvonalhoz hasonlóan 10 edzőváltás történt, azonban csak 7 klubnál, ugyanis a Ruzomberoknál háromszor, a Banská Bystricánál kétszer ebben látták a megoldást a vezetők.

A Niké Ligában a Podbrezovánál (Zólyombrézó) szeptember 1-jén érezték úgy, hogy a csapat megérett az edzőcserére, de egy nappal később a Skalica (Szakolca) is váltott. A Kosicénél (Kassa) még ugyanebben a hónapban köszöntek el Geri Gergelytől, pár napra rá pedig a Trencín (Trencsén) is elbúcsúzott edzőjétől.

Novemberben a Ruzomberok (Rózsahegy) lépett, aztán decemberben ismét, közben a DAC-tól Xisco Munoz távozott – Branislav Fodrek lépett a helyébe –, és az év vége előtt még a Banská Bystrica (Besztercebánya) is megköszönte szakvezetője munkáját. Tavasszal viszont csupán két váltás történt, márciusban ismét a besztercebányaiaknál, áprilisban pedig a rózsahegyiek harmadszor is lecserélték edzőjüket.

WALES (6)

A walesi élvonalban 32 fordulós a bajnokság, és az utolsó két csapat esik ki. Sok edzőcsere nem volt az idény közben, 4 együttesnél 6 változtatást eszközöltek a vezetők. 

A Connah's Quay Nomads együttesénél már az első forduló után jött a váltás, mivel Neil Gibson benyújtotta lemondását, majd októberben Anthony Williams a később sereghajtóként búcsúzó Aberystwyth Towntól távozott ugyanígy. Novemberben a Newtownnál, míg januárban a végül 7. helyezett Barry Town Unitednél cseréltek edzőt, az utolsó két változtatásra áprilisban került sor, az utolsó előttiként kieső Newtownnál, valamint a 8. helyen záró Connah's Quay Nomadsnél.