Tavaly nyáron joggal reménykedhettek abban a Puskás Akadémia szurkolói, hogy az idény bronzérme után sikerül még előrébb lépni. Ezt az érzést táplálhatta, hogy a csapat nagyszerűen helytállt a Konferencialiga selejtezőjében, kis híján feljutott a főtáblára. Az ukrán Dnipro ellen még erőnyerő volt, aztán kiejtette az örmény Araratot, és a firenzei 3–3 után Felcsúton is döntetlent (1–1) ért el a nagynevű Fiorentina ellen, végül csak tizenegyesekkel búcsúzott, s maradt le a főtábláról. A vezetőség a nyári átigazolási időszakban megtartotta a csapat magját (fontosabb érkező csupán a holland Groningenből igazolt védekező középpályás, Laros Duarte volt, aki viszont jó idényt futott, lapunknál bekerült az idény álomcsapatába is, a távozók közül pedig csupán Marius Corbut és Luciano Slagveert érdemes említeni), és néhány fiatal, saját nevelésű játékos is lehetőséget kapott a bizonyításra. Az első fordulókban a csapat lendületes támadófutballal hívta fel magára a figyelmet: Nagy Zsolt, a csapat vezéregyénisége már az első meccseken gólokkal és gólpasszokkal jelezte, hogy az új kiírásban is kimagasló teljesítményre képes.
S nemcsak a szélső, az egész csapat nagyszerű rajtot vett. Az első négy meccsét mind megnyerte a csapat, az első tíz fordulóban hét győzelmet aratott, mindössze kétszer kapott ki, épp a másik két későbbi dobogóstól, a Pakstól és a Ferencvárostól. Pedig a Groupama Arénában is sokáig remekül tartotta magát, aztán 0–0-nál a 64. percben pályára lépett a címvédő új igazolása, a brazil Matheus Saldanha, aki mesterhármast ért el, így lett 3–0 a vége. Ezeken a szeptemberi-októberi meccseken a támadások gördülékenyek, ötletesek voltak, a széleken gyakran sikerült megbontani az ellenfelek védelmét. Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a Puskás Akadémiával nagyon komolyan számolni kell a bajnokesélyesek között. Tizenkét forduló után a csapat még mindig a tabella élén állt, igaz, a Ferencváros többnyire meccshátrányban követte az európai kupamérkőzések miatti halasztásokkal.
Október végén, november elején esett bele a csapat az első hullámvölgybe. Ekkor két hazai pontvesztés követte egymást (egyaránt 1–1 a Diósgyőr, majd az Újpest ellen), majd november 9-én fájdalmas vereség érte Zalaegerszegen (2–4). Ebből a kisebb gödörből hamar kimászott az együttes két vendégsikerrel, a Nyíregyháza (3–0) és az MTK Budapest (1–0) pályáján, ám Mikulás másnapján elszenvedte az idény talán legváratlanabb vereségét, az ETO elleni 0–3-at a Pancho Arénában. Úgy, hogy három nappal korábban simán legyőzte Győrben 2–0-ra az ETO-t egy korábbi fordulóból pótolt találkozón. Az újonc győriek végül a huszáros tavaszi hajrának köszönhetően az európai kupaindulást jelentő negyedik helyen futottak be, ám decemberben közel sem voltak félelmetes ellenfelek, akkor még a kiesés ellen harcoltak, két ponttal voltak a vonal fölött.
A dicsőséges őszi szezont a Paks elleni 3–1-es győzelemmel zárta odahaza a Puskás Akadémia, ami egyrészt azért jelentett sokat, mert Bognár György zöld-fehér együttese régóta mumusa a felcsútiaknak, másrészt azért, mert őszi elsőséget jelentett a PAFC-nak.
Az ETO elleni hazai 0–3 azért rávilágított, hogy a többnyire meghízhatóan működő gépezetbe porszem tud kerülni. A téli felkészülés során Hornyák Zsolt igyekezett új impulzusokat adni a csapatnak, ám a tavaszi rajt is kellemetlen meglepetést tartogatott: a már akkor is a kiesés ellen harcoló, végül kieső Fehérvár otthonában kikapott 1–0-ra a Puskás Akadémia. A bajokat igencsak tetézte, hogy a mérkőzés 19. percében elülső keresztszalag-szakadást és porcsérülést szenvedett Szolnoki Roland, így csapatkapitányát az idény hátralévő részére nélkülöznie kellett. Ám a csapat mentális erejét jól mutatja, hogy ezután keményen beleállt a Ferencváros elleni hazai rangadóba, és nyert is 1–0-ra Nagy Zsolt góljával.
Ám a hullámzás kezdett állandósulni. Két héttel a Fradi legyőzését követően a csapat már a legjobb 16 között elbúcsúzott a Magyar Kupától a Nyíregyházán elszenvedett 1–0-s vereség miatt. A bajnokságban pedig ismét a Diósgyőr és az Újpest elleni, egymást követő két meccsen veszített „sok vért”, kikapott Diósgyőrben (1–2) egy 89. percben kapott góllal, majd előnye ellenére nem tudta megverni a Panchóban a szenvedő Újpestet (1–1). A magabiztos győzelmek közé be-bekeveredtek döntetlenek, és az ETO újfent borsot tört a felcsútiak orra alá, amikor április közepén nyert 2–0-ra.
Ettől függetlenül a Puskás Akadémia egyike maradt a három bajnokesélyesnek, és rég nem látott izgalmas hajrá ígérkezett – majd valósult meg. A Ferencváros is sok pontot hullajtott el ugyanis, amíg kötelezettségei voltak az európai porondon, és a Paks sem volt mindig stabil. Az utolsó hat forduló előtt ez a három csapat négy ponton belül volt, és még mindenki játszott mindenki ellen. A PAFC mind a két nagy rangadón döntetlent játszott. Előbb Pakson izgalmas 2–2-t, amihez szerencse is kellett, Joel Fameyeh a 92. percben egyenlített, a fővárosiak ellen pedig a Groupama Arénában 1–1-et. Ma már tudjuk, ha mindkettőt megnyerte volna, bajnoki címet ünnepelhetne.
A bajnoki hajrá már igencsak próbára tette a Puskás Akadémiát. A csapaton érződött a fáradtság, a kulcsjátékosok formája visszaesett, és a támadásokból hiányzott az őszi kreativitás. A nemzetközi terhektől megszabaduló Ferencváros rutinosabbnak, kiegyensúlyozottabbnak bizonyult. Így hiába nyerte meg utolsó három mérkőzése mindegyikét a Puskás Akadémia, a Ferencváros három ponttal többet gyűjtött, és megvédte címét.
Felcsúton azonban aligha tekintenek vissza csalódásként erre az idényre, hiszen már karnyújtásnyira voltak a legmagasabb hazai csúcstól, és mivel régóta egyben lévő, összeszokott csapatuk van egy hosszú éveken át joggal bizalmat kiérdemlő vezetőedzővel, a következő idényben is jó eséllyel nekiveselkedhetnek, hogy letaszítsák trónjáról a rekordbajnokot.
Az pedig a felcsútiaknak szintén nagy büszkeségre adhat okot, hogy lapunk osztályzatai alapján rekordszámú, négy játékosuk (Pécsi Ármin, Laros Duarte, Jonathan Levi, Nagy Zsolt) is bekerült az NB I-es idény álomcsapatába.
Miként az is mérföldkő lehet a klubtörténetben, hogy nem sokkal az idény vége után a saját nevelésű fiatal kapust, Pécsi Ármint a Liverpool szerződtette, és az angol bajnoki címvédőnél kezdi meg a nyári felkészülést.
![]() Tavaly úgy végzett a harmadik helyen a Puskás Akadémia 55 ponttal, hogy várható gólkülönbsége szinte teljesen megegyezett a valós gólkülönbségével, a Ferencváros mögött a legjobb várható lőtt és kapott gól statisztikája volt az övé. Idén 11 ponttal többel zárt, majdnem bajnok lett, viszont támadásban és védekezésben is gyengült a teljesítménye: kevesebb gólt szerzett (hatvan helyett 58-at), az xG-je pedig meccsenként 1.84-ről 1.68-ra romlott, ennél még a harmadik Paksé is jobb volt. A várható kapott gólokban nem történt jelentős romlás (1.17 után 1.25 várható kapott gól meccsenként), viszont a rosszabb mutató ellenére még kevesebb gólt kapott a csapat, 38 helyett 35-öt. A várhatónál öttel több lőtt, és a hattal kevesebb kapott gól ellenére nem jött össze a bajnoki cím a Puskásnak, igaz, valójában a Ferencváros botladozása kellett ahhoz, hogy egyáltalán legyen esélye az utolsó fordulóban is erre. ![]() Védekezésben a letámadás, a földi és a légi párharcok erőltetése volt hangsúlyos, ebben kifejezetten jól teljesített, s mivel majdnem minden csapat beállt ellene védekezni, a labdabirtoklása (fent, a jobb oldali képen) ideje is a legjobbak közé tartozik az NB I-ben. Támadásban nincs különösen kiemelkedő erénye a felcsútiaknak, azonban szakmai partnerünk, a Cube által felsorolt legfontosabb stíluselemek közül a legtöbb esetében az átlagnál sokkal jobb a csapat. Ilyenek a beadások (fent, a bal oldali képen), a Pakshoz hasonlóan a direkt, gyorsan a kapu elé juttatott labdák, a gólhelyzetek mennyisége és a rögzített játékhelyzetek. A Puskás Akadémia kerete rendkívül erős, így azt lehet mondani, hogy a nagy vonalakban meghatározott játék sikerességét erőteljesen befolyásolja a keret minősége, Hornyák Zsolt hozzáadott értéke ez alapján nem elsősorban taktikai jellegű. M. D. |
![]() A rossz tavaszi rajt, a Fehérvártól elszenvedett vereség után egy héttel, február 9-én a Puskás Akadémia telt ház előtt fogadta a Ferencvárost a két éllovas összecsapásán. A felcsútiak rendkívül motiváltak voltak, szervezetten védekeztek, és Nagy Zsolt 35. percben szerzett góljával 1–0-ra megnyerték a rangadót. A csapat idénybeli két legjobbja, Nagy Zsolt és Jonathan Levi hozta össze a gólt: utóbbi beívelt szabadrúgását a középen berobbanó magyar válogatott játékos kilenc méterről a kapu jobb oldalába fejelte. A második félidőt már a Fradi uralta, hetven százalékban birtokolva a labdát, ám nem tudott kifogni a ragyogó formát mutató Pécsi Árminon, aki lapunktól 8-as osztályzatot kapva lett a meccs embere, az utolsó percekben pedig a fiatal Markgráf Ákos mentett a gólvonalról. Győzelmével a PAFC visszavette az első helyet a zöld-fehérektől. |
![]() A Puskás Akadémia sok gólt szerzett kontrából és pontrúgásból, de a nyílt támadójátékban, a szélen vezetett támadásokban és a középpálya kreativitásában van még hová fejlődnie. A gólszerzői teher nagy részét továbbra is két-három játékos (Nagy Zsolt, Jonathan Levi, Lamin Colley) viselte, ami kockázatos hosszú távon – pláne úgy, hogy Levi távozott a nyáron. A középpálya közepén egy átlövésekre és utolsó passzokra is képes, kreatív játékos alkalmazása jelentősen növelhetné a gólhelyzetek számát. A hazai pályán elért eredmények kiemelkedőek, 39 pontot gyűjtött a csapat a Pancho Arénában, ezzel első a mezőnyben, idegenben viszont eggyel több meccsen is „csak” 27-et, amivel persze még így is a második legjobb. De az idegenbeli mérkőzéseken a csapat néha elveszítette az irányítást, és ugyancsak vendégként a nagyobb nyomás alatt játszott találkozókon az erejéből többnyire inkább csak a védekezésre futotta. |
![]() A háromhetes nyári szünet után június 16-án ötnapos csapatépítő edzőtáborozáson vett részt a Puskás Akadémia az észak-olaszországi, Adria-parti Bibionéban. Kis létszámban utazott oda az együttes, a sérült játékosok odahaza, Felcsúton végezték a rehabilitációjukat az akadémián, a korosztályos és felnőttválogatottakat megjáró labdarúgók pedig kaptak még egy hét pihenőt. Ezt követően Felcsúton folytatódik június 23-ától, immár teljes létszámmal a felkészülés. Júliusban kéthetes ausztriai edzőtáborba utazik a csapat, és ott már felkészülési mérkőzéseket is játszik, de az ellenfelek még nem ismertek. |
![]() Inkább büszke az ezüstéremre, vagy csalódott, mert karnyújtásnyira volt az arany is? Többnyire kiváló osztályzatokat kapott lapunktól: egyénileg elégedett az idényével? |