A pokoljárás után minden jó, ha jó a vége

Ki emlékszik már arra az első négy fordulóra… Az OTP Bank Liga 2024–2025-ös idényét óriási várakozás előzte meg Győrben: kilenc év után visszatért a város büszkesége oda, ahonnan 2015-ben, 55 év megszakítás nélküli tagság után száműzték. Olyan pokoljárásra ítélték a négyszeres bajnokot az alsóbb osztályokban, amelyről még az NB II-es középszerbe süllyedt csapat néhány száz, még ekkor is kijáró hűséges szurkolója sem hitte, hogy egyhamar véget ér. A sikerek, a feljutás küszöbén toporgás és a drámai körülmények között kivívott osztályváltás aztán újra kicsalogatta a nézőket az egyre rosszabb állapotban lévő ETO Stadionba, s bár a Nyíregyháza elleni mezőkövesdi idénykezdet nem sikerült jól (1–2), a Debrecen elleni hazai nyitány (0–3) tömött lelátók, több mint ötezer szurkoló előtt zajlott. Az eredmények jelentősen elmaradtak a várakozásoktól, négyből négy vereséggel kezdett a Borbély Balázs edzette csapat, amelynek összetétele nem sokat változott az NB II-es zárás után. Ennek oka, hogy Köteles László sportigazgató szerződését nem hosszabbították meg, s kifejezetten későn, a bajnokság kezdetére érkezett a helyére Steven Vanharen, akinek idő kellett, hogy valódi segítséget jelentő játékosokat szerződtessen.

GYORSAN ELKERÜLT A KIESŐ HELYEKRŐL A CSAPAT     

Az ETO-ra a sok légiós és az eredménytelenség miatt hamar rátapadt a zsoldoscsapat jelző és az a közvélekedés, hogy a magyar futballnak ilyen formában nem ad semmit. Aki nézte a Győr korai meccseit – s nem úgy beszélt róla a nyilvánosság előtt, hogy csak az eredményekre pillantott… –, láthatta, hogy a játéka alapján legalább a középmezőnybe tartozik, s ha a vezetőség a riasztó kezdet ellenére kitart Borbély Balázs mellett, hosszú távon felzárkózhat oda. Már ekkor alapember volt a saját nevelésű Tóth Rajmund, többször pályára lépett Bánáti Kevin, a bizonytalan kapusteljesítmény miatt pedig eleinte a szintén a Fehér Miklós Akadémián pallérozódó Ruisz Barnabás és Gyurákovics Erik váltogatta egymást.

Visszatekintve egyértelmű, hogy az idény legfontosabb mérkőzései a DVTK, a Paks és az Újpest elleniek voltak, sőt a Putnokkal szembeni Mol Magyar Kupa-összecsapás is idetartozhat. A csapat levetette magáról a jófiú szerepkört, és – bár olykor visszatetsző eszközökkel – elkezdte gyűjteni a pontokat. A miskolci 0–0-val az első pont, a putnoki 6–2-vel az első győzelem, a Paks ellen pedig az első bajnoki siker (2–1) is megszületett, majd a jó formában lévő Újpesttel szemben is sikerült kiharcolni a 0–0-s döntetlent. A Fehérvár elleni rangadón aratott sima (3–1) és a ZTE otthonában a hajrában elért győzelem (2–1) után többé nem tért vissza a kiesőzónába a csapat. Bár az ETO sorozatban kilenc bajnokin veretlen maradt, a veszélyzóna közelében ragadt, s az ingadozó őszi zárás miatt (melynek egyébként része volt a Puskás Akadémia 3–0-s legyőzése, de az utolsó Kecskemét megajándékozása idénybeli második győzelmével és nyeretlensége megszakításával is) a téli időszakban is a kiesés elleni küzdelem maradt a cél – no de a klubházban nem mindenkinek.

AZ IDÉNY EMLÉKEZETES MÉRKŐZÉSE

Az ETO a Fehérvár elleni mindhárom rangadóját megnyerte, kétszer lőtt három gólt az Újpestnek, februárban pedig néhány napon belül ötöt a Ferencvárosnak (igaz, kapott hatot). A legemlékezetesebb mérkőzése talán így is egy vereség volt, amelyet az őszi záró fordulóban szenvedett el a DVTK-tól. A Puskás Akadémia 3–0-s legyőzése után győzelemmel és jó szájízzel zárta volna a rosszul kezdődő idényt az ETO, erre az 51. percben már 4–0-ra vezettek a vendégek. A mérkőzés iróniája, hogy végig jobban futballoztak a győriek, és majdnem véghez is vitték a hihetetlen feltámadást. Talán, ha a 79. perc helyett a 71.-ben szerzi meg a csapat a második gólt a végül kimaradt tizenegyesből, összejön a hallatlan bravúr. Már ekkor is látszott, hogy az ETO jóval többre képes, mint amit a tabella akkori állása mutatott, a téli felkészülés pedig hatalmas javulást hozott.

VITÁLIS MILÁN HAZAHOZATALA NYERŐ HÚZÁSNAK BIZONYULT     

A tetszetős futballt megvalósító Borbély Balázs mellett Steven Vanharen szerepét ki kell emelni: rövid idő alatt az igazolásaival sikerült stabilizálni a csapatot. Samuel Petrás ősszel még rengeteget bizonytalankodott, ám a bajnokság hajrájára az NB I egyik legjobb kapusa lett, Miljan Krpics, Eneo Bitri, Vazsdi Szahli az idény különböző pontjain lett alapember, s vagy jó játékukkal, vagy fontos kapu előtti megmozdulásaikkal segítettek a csapaton. Heitor dos Santos, Nadir Benbuali, Samsindin Ouro, Albion Marku és Daniel Stefulj nagyon fontos láncszemnek bizonyult. Vitális Milán hazahozatala kulcspillanat volt februárban, a másfél évig Dunaszerdahelyen futballozó, egyébként győri nevelésű középpályás fantasztikusan teljesített tavasszal, Marco Rossi a nyári felkészülési mérkőzésekre a válogatottba is meghívta. 

A tavaszi bajnoki folytatás Pakson még döntetlennel zárult, de a sorozatban megnyert három bajnoki az Újpest (3–0), a Fehérvár (1–0) és a ZTE (2–0) ellen, majd a ferencvárosi 2–2 (valamint néhány nappal előtte a hosszabbítás hajrájában elveszített kupacsata) után egyre világosabb lett, hogy nem lesznek kiesési gondjai a csapatnak, s bár ekkor még nem sokak fejében fordult meg, a negyedik helyhez is egyre közelebb araszolt. 

No de vissza a belga sport­igazgatóhoz: a tavaszt felvezető sajtótájékoztatón a tulajdonosi körből Világi Bálint és a vezetőedző Borbély Balázs is a bennmaradást emlegette fő célként (a dunaszerdahelyi szakember ezt az egyre hosszabbra nyúló veretlenség ellenére egészen a biztossá válásáig hajtogatta a mérkőzések után), míg Steven Vanharen magabiztosan kijelentette, hogy a bajnokság meglepetéscsapata lehet az ETO. Igaza lett, bár az őt is váratlanul érte, hogy a Ferencváros elleni utolsó fordulóig (1–2) nem talált legyőzőre csapata, és kiharcolta a Konferencialiga-indulást a negyedik hellyel a Paks kupagyőzelmének (is) köszönhetően.

AMIBEN A CSAPATNAK LEGINKÁBB FEJLŐDNIE KELL

Ha a stáb szeretné, hogy az ETO a kapustól a védőkön keresztül építse a támadásait, sokkal nyomástűrőbbnek kell lennie a csapat ezen részének. Mivel az NB I-ben nem sok együttes támad le, legtöbbször nem okozott gondot a kombinatív támadásépítés, azonban presszing esetén könnyen porszem került a gépezetbe. Az ívelgetés pedig veszélyes, ha a játékosok nem arra vannak berendezkedve, hanem széles alakzatban, a pálya közepét szinte szabadon hagyva várják a laposan érkező labdát. A még hatékonyabb játék természetesen hosszabb folyamat eredménye, és a nyár elegendő lehet arra, hogy előrelépjen a csapat ebben a szegmensben. Rendkívül fontos a csatárkérdés is, hiszen Nadir Benbuali információnk szerint nem marad, ő a labdás játékban hasznos volt, a kapu előtt azonban csak időszakosan gólerős.

A TUDATOS MUNKA MEGHOZTA AZ EREDMÉNYÉT     

Borbély Balázs több interjújában is említette, hogy sem a Győrnek, sem pedig a magyar futballnak nem feltétlenül érdeke az európai kaland, ám kétségtelen, hogy ez még inkább igaz lett volna az MTK-ra vagy a DVTK-ra. Ráadásul a harmadik Paks ellen hét, az ezüstérmes felcsútiak ellen hat pontot szerzett három-három meccsen az ETO, s főleg a Kecskemét és a Debrecen elleni összecsapásokat bánhatja, hiszen az ellenük elvesztegetett tizenöt ponttal még előrébb végezhetett volna a tabellán. No de ha valami, akkor a telhetetlenség nem jellemző a székházban. A bajnokság hajrájában és azóta is realista nyilatkozatokat hallani Győrből, jelezve, hogy jóval többet ért el a csapat, mint amire számítottak. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha a következő idényben kisebb visszaesés vagy stagnálás következne be, hiszen a lépcsőzetes építkezés jegyében először a bennmaradást, majd a második évben a felsőházat tűzte ki célul a klub, s csak a 2026–2027-es idénytől tervezték a beszállást a dobogóért, bajnoki címért zajló küzdelembe.

S hogy mit ad, adott a „zsoldoscsapat” a magyar futballnak? 

Tóth Rajmund és Vitális Milán mellett Bánáti Kevin is kirobbanthatatlanná vált a kezdőből tavaszra, majd Albion Marku és Tóth Rajmund sérülését követően Bíró Barnabás is. Tóth, Bánáti és Bíró is bemutatkozott 2025-ben az U21-es válogatottban, Vitális Milán esetében pedig csak idő kérdése, mikor látjuk a felnőttek között. Az ETO a légiósok 2023-as nyári érkezése előtt szinte csak saját nevelésű játékosokkal állt fel, ráadásul színmagyar kerettel versengett a másodosztályban. Ez akkoriban az NB II középmezőnyét, folyamatos edzőváltásokat, ígérgetéseket jelentett, és ez a produkció pár száz érdeklődőt (a mélypont 192 volt) vonzott. A saját nevelésű futballisták most már az NB I-ben mutatkozhatnak be (így történt az említettek mellett Décsy Ádámmal, Vingler Lászlóval és Herczeg Marcell-lel is), és játszhatnak rutinos, zsoldosból néhány hónap alatt minőségivé avanzsáló külföldi játékosok mellett, meccsenkénti átlagban négyezer néző előtt. 

Hogy az európai kupaszereplés milyen lesz, nagy kérdés, de az látszik, hogy Győrben a tulajdonostól a sport­igazgatón át a vezetőedzőig rendkívül tudatos munka zajlik, még ha a júniusi címerváltás erősen borzolta is a kedélyeket.

NYÁRI FELKÉSZÜLÉS

Az ETO FC Győr klubházában tizenegy év után figyelhették először érintettként nemzetközi kupa sorsolását, s ha már összegyűltek, elkezdték a Tre Fiori vagy a Pjunik elleni mérkőzésre, az európai kalandra és a bajnokságra a felkészülést. Az első nap a játékosok erőnléti felméréseivel zajlott, péntek, szombat, vasárnap összesen öt edzést tart Borbély Balázs vezetőedző és stábja. Az első felkészülési mérkőzés Győrben, június 28-án lesz a cseh másodosztályú NK Lisen ellen, míg július 5-én a szerb első osztályban szereplő Topolya lesz az ellenfél Dunaszerdahelyen. Július 9-én az izraeli Maccabi Haifa ellen lép pályára a csapat az ETO Stadion valamelyik edzőpályáján, az edzőtábor pedig július 13. és július 18. között az osztrák–szlovén határon fekvő Bad Radkersburgban lesz, és a terv szerint a 24-i Konferencialiga-mérkőzés főpróbája is itt lesz 17-én, az ellenfél kiléte lapzártánkig nem ismert. Samuel Petrás helyettese (vagy riválisa) már megvan, az ETO FC Győr pénteken jelentette be hivatalos felületein, hogy a DVSC-től távozó egyszeres válogatott, 35 éves kapus, Megyeri Balázs zöld-fehérben folytatja a pályafutását.

„Érzelmi hullámvasút volt az évad” – Miniinterjú Tóth Rajmunddal

– Hogy emelkedtek felül a nehéz kezdeten?     
– Érzelmi hullámvasút volt az évad, amelyet szakaszokra bontanék: sok vereséggel kezdtünk, majd jobbnál jobb meccsekkel kapaszkodtunk felfelé, s aztán érzékeltük, hogy nem csupán a bennmaradás lehet a célunk, a csapatszellemnek köszönhetően nagyon belejöttünk, így meglett a konferencialigás helyezés. Velem sok minden történt, eleinte felkaptak, a média sok figyelmet fordított rám, és ezt az érdeklődést meg kellett tanulnom kezelni. Jött a téli átigazolási történet, amikor kaptam hideget-meleget, ezen túl kellett lépnem. A sérülésemet nagyon sajnálom, ami eddig normális volt, hogy játszom, nem adatott meg. Felemelő érzés volt a felkészülés elején kimenni a többiekkel edzeni, már sokkal jobban értékelem, milyen jó a pályán lenni.

–  Mi volt a csúcspont?     
– Az első pont és az első siker. Megéreztük, milyen megverni egy NB I-es csapatot. Győzelemről győzelemre, pontról pontra nőtt az önbizalom és alakult ki a csapatkohézió. A jó eredményekkel egyre inkább kikopott az emlékezetemből az idény eleje. Akkor sem mondtam volna, hogy rossz csapatunk van, mert jól játszottunk, legfőképpen az MTK elleni első csata maradt meg: lefutballoztuk ellenfelünket, mégis kikaptunk, és több ilyen meccsünk is volt. Nem éreztük, hol a határ, amikor a szép futballt elengedjük, és mérkőzés közben átállunk egy „undorítóbb” játékra, amikor néha csak elrugdossuk a labdát. A vezetőedző és a stáb ebben rengeteget segített.
–  A végeredményt látva nem olyan, mintha 2015-ben indult volna újra az idő kereke?     
– Amikor Világi Oszkár és Világi Bálint átvette tulajdonosként az ETO-t, éreztem, hogy lassan, de biztosan visszatérünk arra a szintre, amelyen korábban voltunk. Ez gyorsan megtörtént, de két lábbal a földön kell maradni, hogy a következő idény is ilyen jól sikerüljön. 

JÓVAL NAGYOBB HANGSÚLYT FEKTETETT TAVASSZAL A TÁMADÁSOKRA AZ ETO

Az ETO FC Győr tavaszi jó szereplése csak annak lehetett váratlan, aki nem nézte az őszi mérkőzéseit: ahogy nyúlt a csapat veretlenségi sorozata, úgy vált a jó szereplés tündérmesévé. Az ETO 49 góllal zárta az idényt, pontosan annyival, amennyit meccsenkénti várható góljai alapján szereznie kellett volna (48.51 xG).

A várható kapott gólok azonban köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, a meccsenként várható 1.46 gól azt jelenti, hogy 37 helyett 48-szor kellett volna a gólvonal mögé nyúlni a labdáért, teljesen másképp alakult volna a 4. helyért folyó harc, ha nem védekeznek ilyen jól a győriek. Természetesen hatalmas dicséret illeti Samuel Petrást is, aki majdnem kilenc góltól óvta meg a győri kaput, ez Pécsi Árminé után a legjobb adat az egész OTP Bank Ligában.

A győriek védekezésben a fejpárbajokban jeleskedtek elsősorban, az őszi számok kicsit visszaestek, de ez a tavaszi sokkal offenzívebb játék miatt történt.
Támadásban a rögzített játékhelyzetekben – jobb oldalról leginkább a tizenegyespont környékére, bal oldalról a hosszú sarok felé érkeztek a szabadrúgások, míg a szögleteket az ötös és a tizenegyespont közé ívelték –, illetve a középső területen zajló játékban (jobbra, a felső képen) tartozik az élbolyba az ETO, és a kontrákban is a bajnokság első harmadában a helye.

A csapat a bal oldalon és a bal oldalról beadva vagy labdát vezetve (jobbra, az alsó képen) jóval több veszélyt teremtett (és az ellenfelek a győri védelem jobb oldalán több veszélyt teremtettek), mint a jobb oldalon, ami jórészt annak következménye, hogy az állandóság és a minőség is hangsúlyosabb volt a bal oldalon: Daniel Stefulj és Claudiu Bumba párosa végigjátszotta az idényt, míg a jobb oldalon a védelemben és a támadósorban is gyakori volt a változás sérülések vagy taktikai okok miatt.