Osváth Attila: Mindig van feljebb, kellenek a célok

Lesz mire visszaemlékeznie Osváth Attilának, a 2024–2025-ös idény több emlékezetes pillanatot is tartogatott neki. A paksiak 29 esztendős védője nemcsak alapembere volt a bajnokságban harmadik helyen végző, a Magyar Kupát megnyerő csapatnak, hanem a mérkőzések többségén vezér­egyéniségként futballozott. Hatalmas mezőnymunkát végzett, rengeteg beadása volt, és az NB I-ben négy gólt szerzett – utóbbi azért is figyelemre méltó, mert korábban az élvonalban kilenc idény alatt összesen háromszor talált be… Októberben a Ferencváros elleni 3–1-es bajnokin pályafutása legjobb meccsét játszotta, március 8-án Diósgyőrben (2–0) gólt szerzett a 200. első osztályú mérkőzésén, 12 nappal később, a Törökország elleni Nemzetek Ligája-osztályozón (1–3) pedig bemutatkozott a válogatottban.

„Sok minden történt velem, a csúcspontot egyértelműen a válogatott bemutatkozás jelentette, még akkor is, ha Törökországban csak egy-két percet tölthettem a pályán – tekintett vissza az évadra Osváth Attila. – Az előző idény nagyon jól sikerült, ezüstérmesként zártunk a bajnokságban, és megnyertük a Magyar Kupát, ezért a tavaly nyári rajt előtt ott volt bennünk, megpróbálunk minél többször nyerni, aztán meglátjuk. Nemcsak benn akartunk maradni, hiszen tudtuk, annál azért több van bennünk, sokkal inkább meg akartuk mutatni, az előző idény eredményessége nem a véletlen műve volt. A Paks az elmúlt években igazolta, hogy a felsőházban a helye, és mert az ősszel hamar összeállt minden, éreztük, megint az első ötben végezhetünk, sőt a dobogó is elérhető. Az ősz végén jött egy kisebb hullámvölgy, akkor öt mérkőzésen nem nyertünk, de nem aggódtunk, mert tudtuk, képesek vagyunk jó sorozatra is. A tavasszal tulajdonképpen minden klappolt, hamar kiderült, van esély az éremre, sikerült is. A kupában ha nem is sziporkázva nyertük meg a mérkőzéseket, végig stabilan játszottunk, eljutottunk a döntőig, amelyben fantasztikus körülmények között vertük meg a Ferencvárost. Egymás után kétszer lettünk dobogósok a bajnokságban, valamint  kétszer nyertük meg a Magyar Kupát, hasonló azért nem sűrűn fordul elő, s az is örömteli, hogy egy-két meccset leszámítva hozni tudtam azt a szintet, amit elvártam magamtól. Ha egyetlen bajnokit kell kiemelnem, az egyértelműen a Fradi elleni őszi, hazai három egyes győzelem: gólt szereztem és két gólpasszt adtam, visszagondolva is azt mondom, pályafutásom legjobb kilencven percét játszottam.”

A Paksnak a múlt pénteki, KTE elleni 1–1-es hazai találkozó jelentette az idényzárót, a kerettagok a szabadságukat töltik, ugyanakkor Osváth Attila (valamint a szintén nagyszerű teljesítményt nyújtó Szappanos Péter) még nem pihen, ugyanis Marco Rossi szövetségi kapitány behívta a Svédország (június 6., Puskás Aréna, 19.30) és Azer­bajdzsán (június 10., Baki, 18 óra) ellen készülő válogatott keretbe. Osváth Attila a hatodik paksi idényén van túl, és hogy mekkora utat járt be a csapattal, arról csak annyit: az elsőben, a 2019–2020-asban az utolsó fordulóban a DVSC vendégeként játszott 1–1-gyel sikerült elkerülni a kiesést, a mostani bajnoki esztendőben pedig az utolsó előtti fordulóban a Debrecenben játszott 0–0 már bronzérmet ért.

„Pakson mindig volt egy erős mag, ugyanakkor sokat változott a csapat, folyamatosan erősödtünk – folytatta Osváth Attila. – Nem szabad figyelmen kívül hagyni Bognár György vezetőedző személyét, az ő irányításával rendre a bajnokság élmezőnyében vagyunk, nehéz lekövetni azt a futballt, amit játszat velünk. Megvan a saját stílusunk, erősek vagyunk csapatként, ráadásul mindig vannak kimagasló teljesítményt nyújtó labdarúgóink, hogy mást ne mondjak, az utóbbi öt évben négyszer mi adtuk a bajnokság gólkirályát. Persze mindig van feljebb, kellenek a célok – és vannak is. Stabilan ott akarunk lenni az első ötben, szeretnénk ismét eljutni a Puskás Arénába, jó lenne újra átélni az MK-döntő páratlan élményét. A héten már jutott egy kis idő a pihenésre, de mellette futottam, erősítettem is, nagyon várom már a válogatott összetartását, igyekszem megragadni az esélyt.”