Hornyák Zsolt: Nem lett volna tisztességes, ha elhagyom a klubot

–  Itt a vakáció, ilyenkor a futballról hallani sem akar?     
– Még nem tudtam teljesen kiengedni – válaszolta lapunknak adott interjújában Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője, aki az idén ­ezüstéremig repítette a csapatot az OTP Bank Ligában, mindössze három ponttal lemaradva a Ferencváros mögött. – Az idény végén akadt még egy-két amolyan kötelező programom, de kedd délutántól már teljesen a családomé vagyok. Végre a kislányommal, Szófiával lehetek. Most is megyek érte fél négyre az iskolába, ott várom a suli előtt.

– Szófia szereti az iskolát?
– Szerencsére nagyon. Az osztályfőnöke igazi tyúkanyó, kedves, barátságos, nem ordibál, mint néhány tanár. Csak úgy vettem észre, nagyon sok a lecke. Este még neki kell állni házi feladatot írni ahelyett, hogy társasjátékoznánk.

– Ön jó tanuló volt gyerekkorában?
– A középiskola elejéig igen. Utána már a labdarúgás került a középpontba. De ahhoz képest, hogy sportoltam, nem voltam rossz tanuló. Figyeltem rá, sőt a bátyám és a szüleim is ösztönöztek, hogy tanulni muszáj, hiszen bármikor megsérülhetek. Itt, a Puskás Akadémiánál is noszogatom a gyerekeket. A felnőttcsapathoz kerülőktől rendre megkérdezem, hogyan állnak a suliban, milyen jegyeik vannak. Nem az én feladatom, de kötelességemnek érzem, hogy erre is odafigyeljek, e tekintetben kicsit az apjuk is vagyok.

A Puskás Akadémia játékosai és szakmai stábja a nyáron háromhetes szabadságot kaptak. A felkészülés június 16-án kezdődik, a csapat előbb erőnléti edzőtáborba vonul Olaszországba. Ide a válogatott kerettagok még nem utaznak el, Hornyák Zsolt vezetőedző úgy tartja jónak, hogy a júniusi felkészülési mérkőzéseket követően még egy hetet a családjukkal legyenek együtt. Olaszországban öt napot tölt el a Puskás Akadémia, a nyári felkészülés során pedig tizenkét napra Ausztriába utazik, ahol már edzőmérkőzések is szerepelnek a programban.

– Utaznak valahova a nyári szünetben a családdal?
– Ciprusra. Vasárnap indulunk, egy hetet töltünk ott. Nagyon szeretem Ciprust, az egyik kedvenc helyem. Annak idején játszottam egy idényt a Pafoszban, lakik odakint egy barátom is, ha tehetjük, megyünk. Élvezem az ottani laza életet, ahogy a falvakban még a mai napig a ház előtt a padon üldögélve árulják portékáikat az idősek, vagy hogy a helyiek délutánonként tudnak pihenni, kikapcsolódni egy-két órát. Nekem ott két-három nap is elegendő a tökéletes feltöltődéshez.

Áprilisban úszhatott el a bajnoki aranyérem

– A közelmúltban annak ellenére meghosszabbította lejáró szerződését, hogy több helyre hívták, például Csehországba, kereste többek között a ciprusi Omonia, sőt egy európai válogatott kispadjára is esélyes volt.
– Úgy voltam vele, ha a vezetők szeretnék, hogy maradjak, maradok. Hatodik éve vagyok a Puskás Akadémiánál, nem lett volna tisztességes, ha távozom. Korábban is lett volna lehetőségem másik klubba menni, de úgy érzem, onnantól nem tudnék tükörbe nézni. Itt bíztak bennem, megkaptam a lehetőséget. Majd ha küldenek, ha megköszönik a munkámat, távozom.

– Csalódott az elmaradt bajnoki cím miatt?
– Ha a Ferencváros kikapott volna Győrben, mi pedig nem verjük meg a Diósgyőrt odahaza, alighanem lefordulok a kispadról. Nem tudom, akkor mihez kezdtem volna magammal. Így az utolsó fordulóban azonban már nem a saját kezünkben volt a sorsunk, mi a magunk részét megtettük.

A Köbölkúton született Hornyák Zsolt igazolt labdarúgóként a Slovan Bratislavában kezdte a pályafutását, majd Kassán, az Inter Bratislavában és a Dinamo Moszkvában is futballozott. Játékosként ötször nyert szlovák bajnokságot, kétszer Szlovák Kupát, egyszer csehszlovák bajnoki címet. A korábbi védő háromszor lépett pályára a szlovák nemzeti együttesben. Edzőként is több helyen dolgozott, Örményországban, Máltán, Oroszországban és Csehországban is megfordult, mielőtt Felcsútra érkezett.

– Az utolsó forduló előtt látott még rá egyáltalán esélyt, hogy az FTC kikapjon az ETO otthonában?     
– Őszintén mondom, nem foglalkoztam a győri mérkőzéssel. A kispadon szándékosan nem figyeltem azt a meccset, a stáb tagjait is arra kértem, próbáljunk csak a saját találkozónkra összpontosítani, ne nyomogassák a telefonjukat, ne nézzék az eredmény alakulását. Nem tudom, hogy a pályán a játékosok megneszeltek-e végül valamit, de néhányukon azt láttam, mintha beletörődtek volna, hogy ebből nem lesz aranyérem.

– Volt olyan forduló, amely után öt ponttal vezettek a Ferencváros előtt. Végül hol úszott el az aranyérem megszerzésének lehetősége?
– Talán április elején, amikor az MTK-t nem vertük meg odahaza, egy egy lett a vége, a következő fordulóban pedig úgy kaptunk ki Győrben, hogy az első félidőben három-négy nagy helyzetünk volt. Ha azt a két meccset behúzzuk, meglehet, minden másként alakul. Persze utólag könnyű okoskodni, az is lehet, hogy akkor más találkozókon mentek volna el pontok. Ezt nem lehet tudni. Mindenesetre az vigasztal, hogy az egész idényt vizsgálva játékban fel tudtuk venni a versenyt a Ferencvárossal.

– A hat év alatt a mostani volt a legjobb, legerősebb Puskás Akadémia?
– Most tudtuk a legjobb csapatot összerakni. Ez volt az eddigi legkiegyensúlyozottabb teljesítményünk egy idényen belül. Ennek is volt köszönhető, hogy a Ferencváros közelében voltunk egészen az utolsó fordulóig. Nem voltak kilengések, mint a múltban, két-három gyenge mérkőzés. Most egy-másfél meccsünk volt, amellyel nem lehetek elégedett.

Ha az edzőn múlt volna, senki sem távozik

– Mennyire alakul át a keret a nyáron?
– Ha rajtam múlt volna, semennyire. Az MTK-ba távozó Jakub Plseknek is elmondtam, számítok rá, maradjon még egy évet, de másként döntött. Rajta kívül Jonathan Levi maradása kérdéses. Elmondta, hogy családalapítás előtt áll, a barátnője odahaza él Svédországban, az ottani munkáját nem adhatja fel, így neki kell költöznie. Meglátjuk. Reméljük a legjobbakat. A középpályán mindenképpen marad kulcsjátékosunk, állítom, Laros Duarte technikai tudása alapján az NB I három legjobbja között van. Olyan típus, akivel meg kell találni a közös hangot, akit időnként ütni-vágni kell, de zseniális futballista. Egy biztos, sok távozó nem lesz, a csapat gerincét szeretnénk megtartani.

– Mit szól a Csányi Sándor által meghirdetett úgynevezett magyarszabályhoz?
– Részünkről megoldjuk. Mi biztosan odafigyelünk erre is. A fiataljaink megvannak, kulcsembereink is magyarok, Pécsi Ármin a kapuban vagy éppen a válogatott Nagy Zsolt a mezőnyben, továbbá két-három labdarúgónk a nyáron visszatér hozzánk a kölcsönszerződése lejártával. Nem tudom, a többi klub hogyan áll hozzá, mi mindenképpen követjük ezt a szabályt.

– A Konferencialigában mi lehet a cél? Tavaly kevés híján túljutottak a Fiorentinán is a selejtezőben.     
– Ebből a szempontból jobb lett volna megnyerni a Magyar Kupát, mert akkor az Európa-ligából indulva lett volna lehetőségünk egyet hibázni. Aki ott kiesik, még mindig mehet a Konferencialigába. De nem gond, megpróbáljuk ebből kihozni a maximumot. Nehogy azt higgye bárki is, hogy az első forduló könnyed ujjgyakorlat lesz, cseh, szlovák, szerb ellenfél is jöhet, sőt akár ismét a Fiorentina. Európában már nincsenek könnyű mérkőzések.

Az öltözőben lehet poénkodni, a pályán azonban nem

– Az NB I-ben ön a legrégebb óta regnáló vezetőedző. Mi a titka?     
– Az öltöző a családom. A játékosokra, a klubnál dolgozókra úgy tekintek, mint a hozzám legközelebb állókra. Év közben több időt töltök velük, mint a feleségemmel és a gyerekeimmel. Az öltöző hangulata mindent meghatároz, azon áll vagy bukik a siker.

– Sokszor humorral oldja a feszültséget. Ilyen trükkök kellenek a hétköznapokban?     
– Az öltözőben lehet poénkodni, viccelődni – sőt sokszor kötelező is –, ám a pályán nincs pardon, nincs mellébeszélés. Nekem az a legnagyobb elismerés, hogy a játékosok hisznek bennem, beállnak mögém a sorba. És immár a Ferencvárossal is felvesszük a versenyt.

„Két évig dolgoztam az akkor még a Videoton utánpótlásbázisának számító felcsúti Puskás Akadémián. A rendkívül erős Nyugati csoportban szerepeltünk a keretben néhány ­oly labdarúgóval, akiket a Videoton passzolt le hozzánk, illetve ­tizennyolc éves, érettségiző, a gimnáziumot éppen csak befejező játékosokkal. Mi raktuk le a később strukturális váltáson áteső csapat ­alapjait. Már akkor kitűnő körülmények között végezhettük a munkánkat, ­minden adva volt ahhoz, hogy csak a futballra, a minél jobb képzésre és a megfelelő eredmények elérésére összpontosítsunk – a ragyogó körülményeknek is köszönhető a folyamatos jó szereplés. Természetesen sokat számít a nyugodt, tervszerű gondolkodás, ami a felcsúti együttes irányítóit jellemzi. Összeszűkült gyomorral, attól félve, hogy egyetlen vereség után kirúgják az edzőt, nem lehet dolgozni. Nincs olyan csapat a világon, amelynél nincsenek hullámvölgyek, lásd a Fradi idénybeli ingadozásait, de a Puskás Akadémiának is akadtak nehéz pillanatai, mégsem rendült meg az edző, a játékosok iránti bizalom. Ilyen körülmények között lehet és érdemes is dolgozni, a Felcsúton történtek tökéletes bizonyítékai ennek.”