Szabó István: Szeretik a csapatot Nyíregyházán, motivál az élvonalban tartása

– A közvélemény talán el sem tudta képzelni önt a Kecskemét nélkül. Ön el tudta magát képzelni más csapat edzőjeként?
– Igen, mert dolgoztam más kluboknál, a megye egytől az NB I-es segédedzősködésig minden osztályban – válaszolta lapunknak a Nyíregyháza Spartacus vezetőedzőjének a bajnokságból hátralévő hét meccsre, majd további egy plusz egy évre kedden kinevezett Szabó István. – Mindenhol megtaláltam a közös hangot a játékosokkal, a vezetőkkel és a szurkolókkal, örömmel jöttem Nyíregyházára is. Azt tapasztalom, nagyon szeretik itt a labdarúgást, mindenki azt akarja, hogy a következő bajnokságban is NB I-es legyen a csapat, ez engem is motivál. Ezért is jöttem Virágh Ferenc kollégámmal, hogy ennek megfeleljünk. Azt pedig a saját bőrömön éreztem, milyen remek volt előzőleg itt a munka, hiszen tavaly a Nyíregyháza a Mol Magyar Kupában NB II-esként ejtette ki akkori csapatomat, a Kecskemétet. De való igaz, a Spartacusnál elmaradtak az eredmények az utóbbi időben, ezért is nyílt lehetőségem idejönni.

– Érdekes, hogy a kupameccset említi, pedig az ősszel Kecskeméten bajnokit is játszott egymással a két csapat, amelyet ugyancsak a Szpari nyert meg kettő nullára. Belegondolt abba, hogy ha az a találkozó nem úgy alakul, talán most ön sem a Spartacus edzője?
– Érdekes felvetés, eddig ebbe bele sem gondoltam. Az jut eszembe arról a mérkőzésről, hogy az adatok alapján a Kecskemét felül tudott volna kerekedni, de Kovácsréti Márk nagyszerűen eltalált labdája és Nagy Dominik villanása az akkori ellenfél javára döntötte el a három pont sorsát. Az élet ilyen, ha az ember kiérdemli, hogy a tizenkét csapatos élvonalban kapjon munkát, az egyik pillanatban még ellenfélként, aztán már a sajátjaként beszélhet az adott együttesről.

– Korábban önnel kapcsolatban hallani lehetett a Honvéd, majd a Diósgyőr érdeklődéséről.
– Valóban voltak ajánlatok, de ezzel nem szeretnék foglalkozni, hiszen azoknak a csapatoknak már van edzőjük, ezért nem is beszélnék arról, mely klubokról volt szó. Az igazat megvallva, nem számítottam a Nyíregyháza megkeresésére, mert kívülről annak ellenére is stabilnak láttam Tímár Krisztián helyzetét, hogy az eredmények az utóbbi időben nem jöttek. A saját példámból is tudom, a vezetők türelme időnként véges, ez történhetett itt is. Most azt látom, hasonló az út, mint amelyet Kecskeméten követtünk, ezért is fogadtam örömmel a hívást. 

– A Spartacus éppúgy a háromvédős felállást alkalmazta eddig, ahogy a Kecskemét az ön korszakában. Ez könnyebbséget jelent-e, és dönthetett-e a javára az edzőkérdésben Nyíregyházán?
– Biztos vagyok benne, hogy szerepet játszott, ha én lennék a sportigazgató, azoknak az edzőknek a neve vetődne fel bennem, akik tisztában vannak ezzel a rendszerrel. Fekete Tivadar sportigazgató nyilvánvalóan így alakította ki a keretet Tímár Krisztiánnal közösen, ezért értelmetlen is lenne valami másba kezdeni. Való igaz, Kecskeméten a háromvédős formációt helyeztem előtérbe, de korábban Tiszakécskén vagy Dabason a négyhátvédes felállás mellett tettem le a garast.

– Akárhonnan nézzük, új csapatának a korábbi az egyik fő riválisa, és hátravan még a bajnokságból egy Kecskemét–Nyíregyháza csata is. Belegondolt abba, hogy érzelmileg miként éli meg azt a május eleji összecsapást?
– Értem én, hogy a média számára ez izgalmas helyzet, ha közeledik a mérkőzés, biztosan többet tudok róla beszélni. De higgye el mindenki, hétfő kora este kerestek először a Spartacustól, és azóta nagyon sok minden történt velem. A szerdai edzés után még haza kellett mennem Kecskemétre, annyira kevés holmit hoztam magammal, hogy azt ki kell egészítenem. Most az a legfontosabb, hogy ismerkedjek a közeggel, a pályákkal és persze a csapattal, beszélgetnem kell a játékosokkal, a médiát is ki kell szolgálni, amit szívesen teszek. De éppen ezért Kecskemét most csak a gyors hazautazás szempontjából jutott eszembe, hogy szinte csak egy pillanatra otthon legyek, és ezért három órát kellett utaznom, majd jövök is azonnal vissza. A feleségemet meglátogatom, aztán útközben már az jár a fejemben, miként tudunk eredményesek lenni a hétvégén.

– Egyetért azzal, hogy vasárnap a Fehérvár elleni győzelem megszerzése elengedhetetlen a bennmaradás kiharcolásához?
– Ennyire azért nem sarkítanám a kérdést, mert van még hátra hét mérkőzés, abból négy hazai pályán, többnyire a riválisok ellen. Az idegenbeliek közül is miért ne bízhatnánk az újpesti vagy a kecskeméti sikerben? Talán csak a Ferencváros ellen halványabbak a reményeink. A kiszámíthatatlanul szereplő Fehérvár FC elleni győzelem annyiban valóban nagyon fontos, hogy a játékosok, a vezetők és a szurkolók is elhiggyék, jó úton indultunk el.

– A megérkezése után azonnal két pluszedzést iktatott új csapata heti programjába, igazolva az önről kialakult vélekedést, hogy a minőségi mellett a mennyiségi munka híve is. A versenyidőszak kellős közepén megfér egymás mellett a terhelés és az eredményesség?
– Természetesen ehhez egy új évad kell. Nem lenne szerencsés, ha most nagy változásokat eszközölnék, mert az fordítva is elsülhet. Az általam nagyon értékesnek tartott korábbi stábtagok objektíven tájékoztattak az eddig elvégzett munkáról, amelyet erőnléti oldalról nagyon jónak látok. Nyilvánvalóan más személyiség vagyok, mint Tímár Krisztián, de nem forgatom fel fenekestül a csapat szakmai munkáját, ugyanakkor az általam jónak vélt heti felkészülést alkalmazzuk majd, az erőnléti edzővel egyeztetve alakítjuk ki a programot. A legfontosabb feladatunk az, hogy a játékosok önbizalmát helyre kell billenteni, ebben látom most a legfőbb problémát.