Megérte várnia a Fradinak Naby Keita játékára
Mindössze 322 percet töltött a pályán ferencvárosi színekben Naby Keita, de ha csak futballszakmai szempontból tekintünk a kölcsönszerződésére, sikertörténetként értékelhetjük ezt a kifejezetten rövid időszakot is. Bár a fizetésének eloszlásával kapcsolatban nincs nyilvános információ arról, hogy a fővárosi klub és az őt kölcsönadó Werder Bremen miben állapodott meg, ha Keita egészséges marad, az önmagához képest ősz végétől a tavasz elejéig gödörben lévő Fradit bajnoki címig és kupagyőzelemig vezetheti. S ha a nyáron esetleg sikerül bejutni a Bajnokok Ligája-főtáblára, nem kérdés, jó döntés volt a szerződtetése. Természetesen a képletből nem lehet kihagyni a Robbie Keane vezetőedző által a tavasszal egyre többet foglalkoztatott Tóth Alexet és Alekszandar Pesicset sem, de ezúttal csak a guineai játékos szereplését vizsgáljuk meg a Fradi utóbbi hetekben feljavuló játékát taglalva.
Szakmai partnerünk, a Cube adatait és vizualizációit látva egyértelmű, miben van a csapat hasznára a Liverpoollal 2019-ben Bajnokok Ligáját nyerő középpályás. Hat NB I-es meccsén 41 progresszív passzából harminc sikeres volt, illetve 66 kísérletből 45-ször juttatta a labdát az ellenfél védekezőharmadába. Emlékeztetőül, a progresszív átadás az ellenfél térfelén tíz méternél hosszabb előrepassz, és ide tartoznak még a felezővonalat átszelő, 15 méternél hosszabb átadások is. Nagy szüksége volt erre a Fradinak, s nem véletlen, hogy amióta Tóth Alexszel együtt játszik, veszélyesebben támad a Ferencváros. Az NB I-ben a betömörülő védelmek ellen elengedhetetlen az aranyéremre hajtó csapatoknak, hogy legyenek olyan játékosai, akik egy-egy passzal vagy labdavezetéssel „kiharapnak” egy nagy szeletet az ellenfél területéből.
Fontos kiemelni, hogy nehéz adatokat elemezni kis mintán, s ezért nem érdemes az idény elején vagy edzőváltást követően egy-két meccs alapján értékelni együtteseket, de Naby Keita esetében erős a gyanú, hogy a félelmetes labdabirtoklási statisztikái kitartanak a bajnokság zárásáig. Amióta játszik, az egész NB I-ben a leghatékonyabbak a hosszú átadásai, s a legszűkebb elitbe tartozik, ha az előrepasszok hatékonyságát, a rövid passzokat, a labdavezetéseket, a labdaérintéseket, valamint a fogadott passzokat (tehát a megjátszhatóságát) vizsgáljuk.
A Ferencváros játékába tökéletesen illik, nincs gyenge pontja, igazi klasszis. Az NB I középpályásai között a támadóstatisztikái is kiemelkedők, ha a meccsenként kialakított helyzeteire (0.28/90 perc), cseleire (2.52/90 perc) és kiugratásaira (1.12/90 perc) pillantunk. A védekezését kár lenne kihagyni: csak csapattársának, Júlio Romaónak hatékonyabbak a megelőző szerelései az élvonalban. Alacsony termete ellenére a légi párharcokban az ötödik, a labdaszerzések tekintetében hatodik (érdekesség, hogy az őt megelőző öt játékos közül három fradista: Júlio Romao, Habib Maiga és Tóth Alex).
