Nikitscher, a kilenc év utáni első magyar, Keita, a sztárigazolás, meg a hatalmas salzburgi visszaesés

A 2024-es és a 2025-ös év eleji átigazolási időszakot, annak fő számait (a kiindulási alapot továbbra is a Transfermarkt számai jelentik, amely egyedüliként rendelkezik több évre visszamenő piaci adatokkal a vizsgált térség összes csapatára vonatkozóan) egymás mellé helyezve az NB I vonatkozásában két fő tanulságot állapíthatunk meg.

Az egyik, hogy 2024-hez hasonlóan, a vizsgált hét bajnokság közül idén is az NB I volt az egyetlen, amely mínuszban zárta a téli piaci mérlegét, tehát nagyobb összegért vettek új játékosokat a csapatok (3.87 millió euró), mint amennyiért eladtak (2.88 millió). Tavaly 1.7 millió eurós volt a deficit, idén nagyjából egymillió euró. A többi vizsgált liga pozitív mérleggel zárt, a legkisebb Romániában volt a nyereség, 195 ezer euró (tavaly a szlovák bajnokság zárt a legkisebb nyereséggel, 525 ezer euró), a legnagyobb pedig idén is Szerbiában, igaz, a tavalyi, a többi vizsgált bajnoksághoz képest messze kiemelkedő 33.71 millió eurós nyereségösszeg 22.5 millióra csökkent.

A Transfermarkt (TM) az NB I legdrágább téli szerzeményének a ferencvárosi Alekszandar Csirkovicsot tartja. A szerb szélső Topolyáról érkezett a paci portál szerint kétmillió euróért, de információink szerint a teljes vételár csak legjobb esetben, bónuszokkal együtt érheti el ezt az összeget. A piaci portálnál a Fradin kívül a Puskás Akadémia, az Újpest és az ETO FC Győr mellett szerepel még konkrét átigazolási összeg az érkezők mellett, de a DVTK-nak is fizetnie kellett az Angliából érkező Christ Tiehi, a Nyíregyházának pedig a Kassáról igazolt szlovén csatár, Zan Medved átigazolásáért (utóbbiak esetében a konkrét összeg nem ismert).

Ami az eladásokat illeti, akárcsak egy évvel korábban, idén is a Fehérvár kereste a legtöbbet a téli piacon. Egy évvel ezelőtt Kenan Kodro és Deybi Flores eladásával, ezúttal pedig a tavaly éppen Kodro helyére szerződtetett, most pedig az egyiptomi Al-Ahlihoz továbbálló szlovén csatár, Nejc Gradisar és a svéd AIK-hoz távozó csapatkapitány, Csongvai Áron értékesítésével. A TM adatai szerint kettejükért 1.55 millió eurós bevételt könyvelhetett el a Fehérvár. Ezenkívül jelentősebb eladás még a Kecskeméthez kötődik – a spanyol élvonalbeli Valladolid bónuszokkal együtt, több részletben 1 millió eurót fizet a KTE-nek a válogatott középpályásért, Nikitscher Tamásért. Nem kis bravúr a kecskeméti vezetőség részéről, hogy annak ellenére tudott ismét jelentős összegért játékost értékesíteni, hogy közben a csapat a bennmaradásért küzd az NB I-ben. A KTE harmadik éve minden átigazolási időszakban ad el játékost, és a nyáron az angol Plymouthhoz szerződött Szűcs Kornél után Nikitscher a második, aki külföldre igazolt. Ezen a télen a Fehérvár és a Kecskemét mellett a DVSC adott még el játékost, éspedig két montenegrói légióst, Meldin Dreskovicsot (a német Darmstadtnak) és Dusan Lagatort (az indiai Kerala Blastersnek).

A téli átigazolási időszak másik fontos tapasztalata – amellett, hogy a téli piaci mérleg pénzügyi szempontból ismét mínuszban zárt – Nikitscher Tamáshoz kötődik. 2016 után sikerült ugyanis újra magyar játékost az NB I-ből eladni a legnagyobb öt európai bajnokság valamelyikébe úgy, hogy rögtön az első csapatnál vegyék számításba (és ne a második csapatban, mint például Lisztes Krisztiánt Frankfurtban). Kilenc éve ez többeknek is sikerült: Balogh Norbertnek (Debrecenből ment az olasz Palermóhoz, a Serie A-ba), Kleinheisler Lászlónak (Videoton – Werder Bremen, német Bundesliga), Lang Ádámnak (Videoton – Dijon, francia Ligue 1), Nagy Ádámnak (Ferencváros – Bologna, Serie A) és Sallai Rolandnak (Puskás Akadémia – Bologna, Serie A, kölcsönbe). A felsoroltak pedig – Baloghot leszámítva – mind meghatározó játékosokká váltak a válogatottban az évek során, és ha már nem is az öt legerősebb bajnokságban, de azóta is külföldön játszanak, kivéve az éppen télen, Debrecenbe hazatérő Langot. 2016 óta viszont csak Loic Nego tudott az NB I-ből magyar válogatott játékosként közvetlenül elit bajnokságba, a Fehérvártól a francia élvonalba, a Le Havre-hoz szerződni, de neki akkor Magyarországon lejárt a szerződése, így ingyen kerülhetett Franciaországba.

Ugyanakkor elmondhatjuk, az NB I-ből a légiósok is ritkán tudnak egyből a legmagasabban jegyzett bajnokságokba igazolni, márpedig ez nagyban meghatározza egy bajnokság piaci megítélését. Legutóbb két éve, télen volt ilyenre példa a légiósok körében, amikor a Ferencváros eladta a tunéziai Aissa Laidouni játékjogát a német Union Berlinnek. Miközben a környező országok többségéből minden idényben mennek játékosok a legerősebb bajnokságokba, igaz, többnyire nyáron. Idén télen az NB I mellett a vizsgált bajnokságok közül a szerb és a szlovén élvonalból tudott eligazolni egy-egy játékos az öt kiemelt ligába, míg a horvát első osztályból kettő, az osztrák Bundesligából öt is, viszont a román és a szlovák első osztályból egy sem. Érdekes megfigyelni, hogy a elit ligákból leginkább a bennmaradásért küzdő csapatok, amilyen a Valladolid is, igazoltak több játékost ebből a térségből. Németországból említhetjük az Union Berlint, a Hoffenheimet, a Holstein Kielt, Angliából a Wolverhamptont, Franciaországból a Saint-Étienne-t, Olaszországból a Comót. Az is igaz viszont, hogy a térségből ezen a télen a legmagasabb átigazolási díjért, 13 millió euróért távozó dán csatárt, Mika Bierethet egy francia élcsapat, a Monaco szerződtette az osztrák Sturm Graztól. Ő egyelőre bomba igazolásnak tűnik: januári érkezése óta hét bajnokin tíz gólt szerzett a Ligue 1-ben.

Ami a magyar piac fő számait illeti: nagy változás az egy évvel ezelőtti helyzethez képest nem történt. Az egy csapatra jutó, becsült piaci érték valamelyest nőtt (1.68 millió euróval), ami köszönhető olyan játékosok érkezésének ebben az idényben, mint a brazil Matheus Saldanha (Ferencváros) vagy télen a guineai Naby Keita (Ferencváros), de említhetjük Ádám Martin paksi hazatérését, illetve azt is, hogy a Puskás Akadémia a télen két, egyaránt egymillió euróra taksált játékost szerződtetett Oroszországból, az örmény válogatott védőt, Georgi Harutyunjant az FK Krasznodartól, a ghánai válogatott támadót, Joel Fameyehet a Rubin Kazanytól. Érdekesség, hogy a Ferencváros nyári becsült értéke 59.33 millióról mostanra lecsökkent 53.55 millióra, amiben nagy szerepet játszott, hogy az előző idényben a szerb bajnokság egyik legjobbjának számító Saldanhát a megérkezésekor még nyolcmillióra taksálták, de az NB I-ben rögtön kétmilliót esett az értéke ősszel, amihez persze az is hozzájárult, hogy főleg a nemzetközi meccseken nem tudott kiemelkedőt nyújtani, tíz mérkőzésen, 443 perc alatt csak egy gólt szerzett az Európa-liga főtábláján. Aztán a becsült értékvesztéshez az is hozzáadhatott a Fradi esetében, hogy a Qarabaggal elcserélt, nyáron szerződtetett brazil Kady értékét 2.5 millió euróra teszik, míg az azeriektől érkező, szintén brazil Romaóét 800 ezerre.  Egyébként a Werder Brementől kölcsönvett Keita révén a Fradihoz kötődik a térség sztárigazolása is ezen a télen, ugyanis a vizsgált bajnokságok téli szerzeményeit nézve ő az egyetlen, aki nyert már Bajnokok Ligáját a pályafutása során (2019-ben a Liverpoollal).

A Ferencvárost illetően érdemes még megjegyezni, hogy jelenleg több mint négyszerese a becsült értéke az NB I-es átlagértéknek (13.26 millió), de ez a térség többi vizsgált bajnokságában is hasonlóan néz ki. Ausztriában a Red Bull Salzburg és Szerbiában a Crvena zvezda értéke is több mint négyszerese az átlagnak. Horvátországban és Szlovákiában pedig több mint háromszoros a különbség a Dinamo Zagreb és a Slovan Bratislava javára. Ami a magyar NB I-ben nem változott az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest, az a légiósok aránya, ez ugyanis maradt 41.1 százalék. Ennél a hét vizsgált ligából csak a szerb (31.5 százalék, ez a legalacsonyabb) és a horvát bajnokságban (37.1 százalék) alacsonyabb a külföldiek aránya. Viszont a keretek átlagéletkorát tekintve az NB I-nél (nálunk 26.3 év az átlag) csak a román bajnokságban magasabb az átlag (26.7 év) – fiatalszabály ide vagy oda...

Zárásként térségi szinten is érdemes kiemelni néhány érdekességet az egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Ami nagyon szembeötlő változás, hogy Ausztriában a Red Bull Salzburg becsült értéke több mint 76 millió euróval alacsonyabb most, mint egy évvel ezelőtt. Ennek egyik oka, hogy a salzburgiak legdrágább nyári igazolásai, a Liverpooltól múlt nyáron 11.8 millió euróért megvásárolt Bobby Clark és a PSG utánpótlásából 10 millióért érkező Joan Gadou egyelőre nem sokat tesz hozzá a csapat játékához, miközben több mint 35 millió euró értékben távoztak tavaly nyáron olyan kulcsemberek, akiket egyelőre nem tudtak pótolni. Gondolhatunk például a ma már a Milanban futballozó szerb válogatott védőre, Sztrahinja Pavlovicsra vagy a Real Sociedadban játszó horvát válogatott középpályásra, Luka Sucicra. A visszaesés nemcsak a keret becsült értékében, hanem a pályán elért eredményekben is tetten érhető, hiszen a Red Bull jelenleg csak a 4. helyen áll az osztrák élvonalban.

A mostani átigazolási időszak tapasztalata, hogy tavalyhoz képest visszaesett a jelentős összegért külföldre igazoló szerb fiatalok száma. 2024 telén kiemelkedő, több mint 38 millió eurós eladást produkáltak a szerb klubok, többségében utánpótláskorú játékosok értékesítésével. Idén azonban az osztrákok zártak az élen az eladásokban 25.4 millió euróval, a szerbek a másodikak 23.7 millióval. Ráadásul a legdrágább, Szerbiából eladott játékos ezúttal nem egy hazai futballista volt, hanem a Burkina Fasó-i válogatott védő, Nasser Djiga, aki 12 millió euróért igazolt a Crvena zvezdából a Wolverhamptonhoz.

Végül még két figyelemre méltó példa, két olyan bajnokságból, melynél az egy csapatra jutó piaci érték alacsonyabb, mint az NB I-ben. A Slovan Bratislava egy évvel ezelőtt a TM értékbecslése alapján a DAC mögött a 2. legértékesebb csapat volt csak Szlovákiában, de egy év alatt, az őszi BL-csoportkörös szereplésnek is köszönhetően több mint 13 millió euróval emelte az értékét úgy, hogy a légiósai számát nem növelte, hanem 19-ről lecsökkentette 15-re. Nagyon jó elegyet képeznek a csapatban a rutinos, sokszoros szlovák válogatott játékosok (ide tartozik például Vladimir Weiss és a volt ferencvárosi Róbert Mak is) és azok a fiatalok, mint a 23 éves David Strelec és a 19 éves Nino Marcelli, akik a szlovák válogatott jövőjét jelenthetik. A szlovén bajnokságot pedig azért tekinthetjük jó példának, mert – bár ott a legalacsonyabb a csapatok átlagos piaci értéke – mégis évről évre tudnak elit ligába értékesíteni játékost; idén a szlovén válogatott David Zec igazolt az NK Celjétől 1.5 millió euróért a német Holstein Kielhez.

Adatok forrása: Transfermarkt