Sztanyiszlav Csercseszov: Nem a pénzért voltam Magyarországon

– Igaz, hogy péntek délután döntötte el, vasárnap ott lesz a Ferencváros felcsúti rangadóján?
– A moszkvai lakásunkban éppen a magyar bajnokság hétvégi programját nézegettem, amikor megláttam, hogy a Fradi a Puskás Akadémia otthonában játszik, és tíz perc múlva már meg is volt a repülőjegyünk – mondta lapunknak adott interjújában Sztanyiszlav Csercseszov, ügynöke, Varga Sándor társaságában. – A feleségemmel egyébként is terveztük, hogy elutazunk Innsbruckba, ahol házunk van, így útba ejtettük Magyarországot.

– Mit szólt a mérkőzéshez?
– Nem volt egy jó meccs. Öt perc után mondtam a mellettem ülőknek, sajnos a Fradi ezen a napon nem győz… Nem láttam a játékosokban azt a tüzet, ami elengedhetetlen az ilyen rangadón. Persze senkit sem szeretnék kritizálni, ha valaki, én is jól tudom, hogy a Puskás Akadémia ellen mennyire nehéz játszani. Ezúttal Fradi-szurkolóként voltam ott a lelátón, nem tehettem mást, drukkoltam a csapatnak.

Megfejthetetlen, miért kapott ki a Klaksvíktól az FTC

– Nem volt olyan régen, jó másfél éve, amikor távozott a Ferencvárostól, a keret mostanra alaposan kicserélődött. Erről mit gondol?
– Amióta elmentem, négy vezetőedző dolgozott a csapattal. Máté Csaba, Dejan Sztankovics, Pascal Jansen, most pedig Robbie Keane. A vasárnap pályára lépő együttesből nálam Ibrahim Cissé és Adama Traoré volt alapember, Tóth Alexet akkoriban hoztam fel az első csapathoz, Mohammed Abu Fani első meccse pedig az én utolsóm volt…

– Na igen, a Klaksvík elleni, sokat emlegetett három-nullás vereség. Megfejtette már, miért kaptak ki, mi történt aznap este?
– Nem. Talán csak a Jóisten tudja, miért kellett így történnie. A Mindenható az egyik kezével elvesz, a másikkal pedig ad.

– Mit gondol, idén is bajnok lesz az FTC?
– A Puskás Akadémia elleni mérkőzés előtt átböngésztem az összeállításokat, a Ferencváros kispadja is elképesztően erős. Ezzel a csapattal idén is bajnoknak kell lennie.

– Kubatov Gábor elnökkel találkoztak Felcsúton?
– Igen, odajött hozzám. Köszöntünk, és átöleltük egymást. Az is jólesett, amikor a stadion teraszán álltam, és néztem a bemelegítést, a Fradi szakmai stábjából a volt kollégák mosolyogva integettek.

– Szóba került a múlt, a különös elválás?
– Nem. Pedig azóta most először találkoztunk személyesen. Azonban egyetlen szót sem ejtettünk az elválás okairól. Nem kérdeztem, az elnök annak idején így döntött, én meg elfogadtam.

– Korábban sokszor nyilatkozta, hogy a Ferencváros különleges klub. Mire gondolt?
– Amikor Magyarországra érkeztem, első dolgom volt felmérni a Népligetben a terepet. Rögtön tudtam, le kell győznöm az egómat, teljesen más arcomat kellett mutatnom, mint odahaza, Oroszországban. A stábom tagjai kérdezgették is, mi van velem, én pedig felvázoltam nekik, ha úgy viselkedem, mint a válogatottnál, itt egy hét múlva megköszönik a munkámat. Ott kőkeménynek kellett lennem, ahogy az oroszok mondják, „banditának”, itt viszont úriemberként kellett viselkednem. Egyszerűen adaptálódnom kellett a Fradihoz.

Az oroszországi vb előtt kis híján leváltották…

– Tényleg hívták akkoriban a török válogatott kispadjára is?
– A moszkvai Szpartak és a török szövetség vezetői is kerestek, Szaúd-Arábiából pedig olyan ajánlatot kaptam, amit százból kilencvenkilencen elfogadtak volna. Engem nem lehet csak úgy megvenni, nem egy kiló krumpli vagyok… Olyan munkát még sosem vállaltam el, amihez nem volt kedvem. Utólag elmondhatom, edzői pályafutásom alatt Magyarországon kerestem a legkevesebb pénzt. Legutóbb kazah szövetségi kapitányként négyszer annyi volt a fizetésem, az orosz válogatott kispadján pedig egyetlen győztes mérkőzésért több pénzt kaptam, mint a Ferencvárosnál eltöltött teljes időszakom alatt. Szóval higgye el mindenki, nem a pénzért voltam Magyarországon!

– Ha már szóba hozta az orosz válogatottat… Igaz, hogy annak idején hajszálon múlt, hogy a hazai rendezésű világbajnokság előtt leváltsák?
– Olyannyira, hogy a torna előtt, a Belgium elleni felkészülési mérkőzésünk idején már az új szövetségi kapitány is megvolt. Szocsiban rendezték a mérkőzést, a félidőben három-egyre vezettek a belgák, a szünetben mondtam is magamnak, nem létezik, hogy ez legyen az utolsó meccsem a kispadon. Felráztam a csapatot, a csereként pályára küldött csatár, Alek­szandr Buharov a kilencvenkettedik percben egyenlített.

– De miért akarták leváltani?
– Mert a torna előtt a világ legjobb válogatottjait kértem edzőpartnernek, ellenük pedig nyilvánvalóan nem volt egyszerű nyerni. Belgium mellett játszottunk a spanyolok, a franciák, az argentinok, a brazilok ellen, de szándékosan választottam ezeket a csapatokat, csak így tudtam megfelelően felkészíteni a szbornaját a világbajnokságra. Folyamatosan kritizáltak, még Vlagyimir Putyin elnök is magához hívatott.

– Ehhez képest a vb-n kis híján a legjobb négy közé jutott Oroszországgal. Mi volt a titok?
– Csapatot építettem, nem pedig a sztárokra alapoztam. Az orosz válogatottnál kőkemény döntéseket kellett meghoznom. Igor Gyenyiszov volt a legjobb orosz védő, a személyisége miatt mégis ki kellett hagynom. Mindenki azt kérdezgette, mit csinálsz, Sztanyiszlav?! De tudtam, minden az öltöző hangulatán áll vagy bukik. A világbajnokság idején ötvennyolc napot töltöttük együtt, márpedig ha nincs együttműködés, képtelenség sikereket elérni. 

Született: 1963. szeptember 2., Alagir (Szovjetunió) Nemzetisége: oszét Posztja: kapus Válogatottság (1990−2000): 49 (szovjet: 8; FÁK: 2; orosz: 39) Klubjai profi játékosként: Szpartak Ordzsonikidze (1982−1984), Szpartak Moszkva (1984−1987; 1988−1993; 1995 − kölcsönben; 2002), Lokomotiv Moszkva (1988), Dynamo Dresden (német, 1993−1995), FC Tirol Innsbruck (osztrák, 1996−2002) Csapatai edzőként/szövetségi kapitányként: Kufstein (osztrák, 2004), Wacker Innsbruck (osztrák, 2004−2006), Szpartak Moszkva (2007−2008), Zsemcsuzsina Szocsi (2010−2011), Tyerek Groznij (2011−2013), Amkar Perm (2013−2014), Dinamo Moszkva (2014−2015), Legia Warszawa (lengyel, 2015−2016), Oroszország (2016−2021), Ferencváros (2021−2023), Kazahsztán (2024–2025) Sikerei játékosként: 4x szovjet/orosz bajnok (1987, 1989, 1992, 1993), 3x osztrák bajnok (2000, 2001, 2002), Szovjet-FÁK Kupa-győztes (1992) Sikerei edzőként: vb-negyed­döntős (2018), lengyel bajnok (2016), 2x magyar bajnok (2022, 2023), Lengyel Kupa-győztes (2016), Magyar Kupa-győztes (2022)

A Slovan és az Újpest legyőzése örök emlék marad

– A torna után szinte a mennybe ment, az orosz szurkolók dicsőítették. Milyen érzés volt, hogy még az utcára sem tudott kimenni?
– Százötvenmillió orosz ünnepelt. A világbajnokság után tényleg nem tudtam kimenni az utcára, ha kitettem a lábam, azonnal letámadtak, ölelgettek, volt, aki letérdelt elém és a cipőmet csókolgatta. Elképesztő szeretet övezett. A vb után meghívtak a Kremlbe, hogy kitüntessenek, de azt feleltem, csak akkor vagyok hajlandó menni, ha az egész csapat velem jön. Nem csak az én sikerem volt. Vlagyimir Putyin titkára kétségbe volt esve, mit mondjon az elnöknek, miként tálalja, hogy Sztanyiszlav Csercseszov nem akar eljönni a kitüntetésért. Végül az egész válogatottat meghívták. A történelem során először.

– Legutóbb Kazahsztánban dolgozott szövetségi kapitányként. Miért köszöntek el öntől idő előtt?
– A kinevezésemet követően rögtön mondtam, hogy új csapat alapjait kell letenni. A Nemzetek Ligájában Norvégia, Ausztria és Szlovénia volt az ellenfelünk, ugyanazt csináltam, mint annak idején az oroszországi világbajnokság előtt. Kemény edzőpartnereket kerestem, és ahogy akkor, most is jöttek a vereségek. Beépítettem négy fiatalt a válogatottba, tudtam, mit és miért teszek. Az új elnök azonban nem volt elég türelmes, mást akart a kispadon látni.

– Mire a legbüszkébb ferencvárosi időszakából?
– A három trófea, az El-csoportkör-elsőség és a tavasz megélése csaknem ötven év után feledhetetlen emlék, mégis két mérkőzést emelnék ki: a Slovant négy-egyre győztük le Pozsonyban, a másik pedig az Újpest elleni hat-nulla. Ezzel a két meccsel történelmet írtam a Fradinál.