Kolo Touré is gratulált Christ Tiéhi diósgyőri szerződéséhez

NAGY CSINNADRATTÁVAL harangozta be a Diósgyőri VTK Christ Tiéhi szerződtetését. A 26 éves elefántcsontparti középpályás a Le Havre akadémiáján nevelkedett, angol alacsonyabb osztályokban tette meg az első lépéseit a felnőttfutballban, majd Csehországba szerződött. Szerepelt az Opavában, a Slovan Liberecben, 2022-ben egy idényt lehúzott a Konferencialiga-csoportkörös Slavia Prahában, majd a Wiganhez került kölcsönbe. 2023 nyarán az angol másodosztályú Rotherham United 600 ezer eurót fizetett a játékjogáért, a harmadosztályba kieső csapat színeiben 59 mérkőzést játszott, két gólt, illetve két gólpasszt jegyzett. A két és fél éves megállapodást kötő futballistáról Horváth Csenger sport­igazgató elismerőn nyilatkozott, a klubhonlapnak elmondta, azonnal bevethető, sokoldalú játékost kerestek, aki a védekező és a támadó középpályásként is megfelel az elvárásnak, márpedig ez az új szerzeményre igaz: jó fizikumú, ennek köszönhetően „párharcerős”, ugyanakkor mozgékony is, így be tudja játszani a teljes középpályát, ráadásul technikailag képzett, pontosan passzol, továbbá mindkét lábbal jó az első labdaérintése, amivel megalapozza a folytatás lehetőségét.

A Spanyolországban edzőtáborozó együttes reménységét a Raków elleni vesztes edzőmérkőzés előtt értük utol. Rákérdeztünk, miért hagyta el Angliát, illetve miért éppen az NB I-et és a DVTK-t választotta a lehetőségei közül.

„Megtapasztaltam, milyen a Championshipben futballozni, rengeteg korábbi Premier League-játékos ellen léphettem pályára, csakhogy a csapattal kiestünk a League One-ba, és az elmúlt fél évem nem sikerült valami jól, az edzőm nem hitt bennem, ezért elhatároztam, hogy váltok – mondta a Nemzeti Sportnak Christ Tiéhi. – Kerestek Törökországból és Szlovéniából is, végül Magyarországra szerződtem, a Diósgyőr elképzelése vonzott leginkább. Horváth Csenger sportigazgatóval egyeztetve megbizonyosodhattam arról, hosszú távon szeretne építkezni a klub, nagyra törőek a célok. A tabella tükrözi, ütőképes a csapat, a harmadik helyen áll a tabellán, ez különösen fontos nekem, mert olyan klubba akartam szerződni, amelynek esélye lehet arra, hogy kijusson az európai porondra. Korábban a Slavia Prahával szerepeltem a Konferencia­liga csoportkörében, ami nagy élmény volt, szeretném újra átélni. Sok érv szólt tehát a DVTK mellett, de a legfontosabb, hogy éreztem a bizalmat. A tárgyalássorozat nem ment egyszerűen a Rother­hammel, ám a Diósgyőr minden követ megmozgatott, hogy megszerezzen, ez sokat jelentett. Olyan csapatért küzdhetek, amelynél tudom, számítanak rám, hisznek bennem, úgyhogy szeretném megszolgálni a bizalmat. A szerződés aláírásakor ki akartam fejezni a tisztelemet a klub iránt, ezért fehér inget és piros nyakkendőt vettem fel.”

Az elefántcsontparti középpályásnak decemberben eltört az arccsontja, megsérült a szemgödre, műtéti beavatkozásra volt szükség, de már semmi baja, tíz napot edzett azelőtt, hogy megérkezett volna Diósgyőrbe orvosi vizsgálatra – azóta pedig már be is mutatkozott a gibraltári Magpies ellen 5–1-re megnyert felkészülési meccsen, egy félidőt játszott, és a Raków ellen is pályára lépett – maszkban.

„Egy hete a csapattal készülök, egyre jobban megismerem a társakat, az edzőket, a mentalitást, az erőnléti állapotom is napról napra javul, szóval, minden szuper. Profi klubba kerültem, az orvosi részlegünk különb, mint a korábbi angliai klubjaimé, minden szempontból jó kezekben érzem magam. Előreléptem a karrieremben, hiszen harmadosztályú bajnokságból szerződtem első osztályúba. Úgy érzem, ha Magyarországon jó teljesítményt nyújtok, kihozom magamból a maximumot és kilépünk az európai színtérre, megnyílhat előttem az út az elefántcsontparti válogatottba. Ez a legnagyobb álmom, régen a fejembe vettem, hogy bemutatkozzam a nemzeti csapatban, úgyhogy elhihetik, roppant motivált vagyok.”

A családban nem Christ Tiéhi lenne az első, aki pályára lép az afrikai ország válogatottjában. Édesapja, Joël Tiéhi 1987 és 1999 között 50 mérkőzésen 28 gólt szerzett Elefántcsontpartot képviselve, hazájával 1992-ben Afrika-kupát nyert.

„Hozzá hasonlóan én is csatárként kezdtem a pályafutásomat, az utánpótlás-években szórtam a gólokat, de ahogy idősebb lettem, egyre inkább észrevettem, akkor érzem magam igazán jól a pályán, ha nálam van a labda és szervezhetem a játékot. Édesapám is azt mondta, ha komolyan gondolom a profi futballistakarriert, érdemes lenne egy sorral hátrébb szerepelnem, úgyhogy a tanácsát megfogadva középpályás lettem. Szerencsére örököltem tőle valamit, hozzá hasonlóan technikás labdarúgónak tartom magam, aki bírja a terhelést és szeret előrefelé játszani, megiramodni a labdával. Yaya Touré a példaképem, próbálok úgy játszani, mint ő. Sokat jelent, hogy nemrégiben a testvérétől, Kolo Tourétól kaptam egy üzenetet, amelyben gratulált a diósgyőri szerződésemhez – még a Wigan játékosaként volt az edzőm, a mai napig jó a kapcsolatunk. Bízom benne, hogy sok örömet szerzünk a csapattal a szurkolóknak, azon vagyunk, hogy minél jobban felkészüljünk a tavaszi szezonra.”