Botka Endre: A bizalom mindennél többet ér nekem

– Milyen érzés újra Kecskeméten lenni tíz év elteltével?
– Nagyon pozitív, hiszen kellemes emlékek fűznek ide, annak idején jó volt itt futballozni – mondta a Nemzeti Sportnak Botka Endre, aki nyolc év ferencvárosi időszak után került a Kecskeméti TE-hez kölcsönbe. – Hosszú volt a lefelé vezető út a Fradinál, sok minden megfordult a fejemben, egy ideje érett bennem a váltás gondolata. Nyolc évig ugyanazt a klubot szolgáltam, ebből is látszik, nem vagyok vándormadár, aki cserélgeti a csapatait – eddig háromban szerepeltem pályafutásom során. Meg kell hagyni, fura a Népliget helyett máshová megérkezni edzésre, de Kecskemét régi-új hely az életemben, megkönnyíti a váltást, hogy ismerem a közeget, a társakat és az edzőket.

– Miért éppen a KTE-re esett a választása?
– Az őszi szezon vége fele közeledve jót beszélgettünk Gera Zoltán vezetőedzővel, ám ekkor még nem volt kristálytiszta nekem, hogyan alakul a téli átigazolási időszak. Később az elnökkel is tárgyalóasztalhoz ültem, és mindvégig az volt a benyomásom, hogy nagyon jól sülhet el, ha féléves kölcsönszerződést kötök a KTE-vel. A klub vezérkarának közvetlensége, korrektsége, na és persze a bizalma alapján úgy éreztem, ide akarok jönni, s mire a Ferencváros kinevezte az új vezetőedzőjét, már döntöttem. Úgy érzem, Kecskeméten tényleg bíznak bennem, elhiszem, hogy fontos vagyok, ez pedig jelen pillanatban mindennél többet ér nekem. Az is megnyugtató, hogy az átigazolásom előtt egyeztettem Marco Rossi szövetségi kapitánnyal, aki szintén jó döntésnek tartotta a klubváltásomat, neki is az a fontos, hogy minél többet játsszak.

– Ellenfélként milyennek tartotta új csapatát?
– Rettentő erőszakosnak! Erős, magas játékosok szerepeltek már akkor is a KTE-ben, amikor a Honvéd játékosaként Kecskemétre kerültem kölcsönbe, úgyhogy ezen a téren sem tapasztaltam változást. Illek a csapathoz, hiszen én is tudok erőszakos lenni, ha a szükség megkívánja. Nem áll tőlem távol a kemény futball, nem kell félteni a pályán. Ötvédős rendszerben játszunk, aminek örülök, mert a válogatottban is szerepeltem ebben a felállásban. Az első edzések benyomása alapján a keret alkalmas arra, hogy sikeres legyen és jól teljesítsen. Az ősz végén már olyan szemmel figyeltem a csapatot, hogy lehet, ebben a klubban folytatom a tavasszal, és az volt az érzésem, ha kicsit szerencsésebbek a srácok, több pontot szerezhettek volna.

– A Fradiban meghatározó játékosból vált cserévé, új csapatában azonban húzóemberként számítanak önre, hirtelenjében kell felvennie az új szerepet és megfelelnie a magas elvárásoknak.
– Futballistaként teljesen más kihívás vár rám, mint a Ferencvárosban, de szeretem az ilyen helyzeteket, felkészültem rájuk. Olyan játékosnak tartom magam, aki nyomás alatt teljesedhet ki. A Fradiban mindenki azt várta tőlünk, hogy több fronton szállítsuk az eredményeket, hozzászoktam a teherhez, ami Kecskeméten is van rajtunk, hiszen kieső helyen állunk, de ez nem lehet hatással a mindennapjainkra. Felesleges azzal foglalkoznunk, mit mutat a tabella, helyette a kemény munkára kell összpontosítanunk, hogy megnyerjük a ránk váró bajnokikat.

– Mégis, a magyar klubfutball legerősebb csapatától az NB I kiesőjelöltjéhez került. Motiválja, hogy a bennmaradás kiharcolásáért kell dolgoznia nap mint nap azok után, hogy korábban aranyérmekre hajtott, trófeákért küzdött?
– Itt is megvannak ugyanúgy a céljaim, melyek közül kiemelkedik, hogy bennmaradó helyen végezzünk. Azért jöttem, hogy lehetőleg minél nagyobb szerepet vállaljak a csapat sikeres szerepléséből. Harmincévesen jó állapotban érzem magam, bizonyítani szeretnék a szakmai stábnak, a szurkolóknak, na és persze Marco Rossi szövetségi kapitánynak, hogy még megvan bennem az a fajta vágy és futball iránti szeretet, ami szükséges a céljaim eléréséhez. Az utóbbi időszak után talán mondanom sem kell, rendkívül éhes vagyok a játékra, tényleg csak arra összpontosítok, hogy minél több időt töltsek a pályán.

– Fájó szívvel búcsúzott el a Ferencvárostól?
Nagy búcsúzkodás nem volt. A híresztelésekkel ellentétben nem fél év, hanem másfél van még hátra a ferencvárosi szerződésemből, úgyhogy ezért sem éreztem indokoltnak elköszönni a srácoktól. Ha a következő öt hónapban sok időt tölthetnék a pályán, a hátralévő tizenhat bajnokin lehetőséget kapnék és benn maradnánk, kerek lenne a második kecskeméti időszakom.