A Fehérvár kicserélődött kerettel, a Nyíregyháza újoncként állt helyt

NAGY ÁTALAKULÁSON MENT ÁT a Vidi az év során. Az előző idény utolsó fordulójában, a bronzéremről döntő DVTK (0–0) elleni meccsen Bartosz Grzelak vezetőedző a Tóth Balázs – Nikola Szerafimov, Spandler Csaba, Gergényi Bence – Bese Barnabás, Sigér Dávid, Csongvai Áron, Schön Szabolcs – Tobias Christensen, Mamoudou Karamoko, Katona Mátyás kezdő tizenegynek szavazott bizalmat, és közülük már csak négyen (Szerafimov, Spandler, Csongvai és Katona) a klub alkalmazottjai. Azt már a bajnoki rajt előtt tudni lehetett, hogy az ugyancsak távozó Grzelak helyére érkező Pető Tamásnak új csapatot kell építenie, ám a korábbi 14-szeres válogatott középpályásnak még menet közben is olyan meghatározó játékosokról kellett lemondania, mint az előző idényben tizenhárom kapott gól nélküli bajnokit letudó Tóth Balázs, a kilencszer eredményes norvég középpályás, Tobias Christensen vagy a magyar mezőny egyik legjobb bal oldali szélsője, Schön Szabolcs.

Amikor egy klubhoz új szakmai stáb érkezik és a keret fele kicserélődik, időre, türelemre van szükség, mire a csapatjáték összeáll, lényegében az alapoktól kell elkezdeni az építkezést – valami hasonlót láthattunk Fehérváron is. Alighanem sokaknak szimpatikus, hogy ha némileg kényszerből is, de jó néhány fiatal jutott rendszeres játéklehetőséghez, és ha az ő fejlődésük töretlen marad, két-három éven belül merészebben is lehet tervezni. Amikor a szezon utolsó bajnokiját követően feltettük a kérdést Pető Tamásnak, hogy a megszerzett huszonegy pont ismeretében félig tele van a pohár vagy inkább félig üres, a szakember azt felelte: az előzmények ismeretében a huszonegy pont nem takar rossz teljesítményt – egyet kell értenünk vele. Igaz, lehetne több is, mert hogy mást ne mondjunk, az idényzárón a Vidi úgy maradt pont nélkül az MTK (2–3) ellen, hogy a 85. percben még előnyben volt – de a tapasztalat, a rutin nem tanítható. Egy szó, mint száz, a fehérvári út rögös, de járhatónak tűnik, és ami örömteli, Pető Tamás bizonyította, nem csak az a szakember érdemel bizalmat, akinek külföldi útlevele van.

Ami a tabellán nyolcadik Nyíregyházát illeti, amióta 1980-ban először az élvonalba jutott és azóta liftező klubbá vált az első és a másodosztály között, soha annyi év nem telt el a kiesése (pontosabban a 2015-ös kizárása) és a 2024-es feljutása között, mint legutóbb: kilenc. A várakozást fokozta, hogy stadionja átépítése miatt három évig a város közigazgatási határain belül nem játszott bajnoki meccset a Balmazújváros, Sényő és Kisvárda között „roadshow-zó” Spartacus, és éppen akkor tért haza, amikor NB I-esként foglalhatta el az őszi szezonban négyszer is teljesen megtöltött, több mint nyolcezres kapacitású otthonát. Tímár Krisztián az első, aki az NB I-ben játékosa volt és immár vezetőedzője is a Spartacusnak. A 2005-ben még futballistaként Nyíregyházán szereplő, a 2023-ban az NB II-ből csaknem kieső együttesbe a megfelelő erősítésekkel és szakértelemmel életet lehelt Fekete Tivadar sportigazgatóval együtt. A bajnokság első két fordulójában még az NB II-eseknek adott esélyt, a Győr elleni mezőkövesdi nyitányon (2–1), valamint az MTK elleni (0–3) második fordulóban egyetlen új szerzemény sem kapott helyet a kezdőben, a Puskás Akadémia otthonában esedékes következő bajnokin (1–3) már négyen is: Ranko Jokics, Jaroslav Navrátil, Matheus Leoni és Szlobodan Babics. Vagyis Tímár Krisztián fokozatosan mérte fel, hogy a másodosztályban bajnok együttese mely pozíciókban szorul erősítésre. A négyek közül Jaroslav Navrátil aztán két góljával eldöntötte a DVSC elleni presztízsderbit (3–2), a szezon egyetlen idegenbeli győzelme (Kecskemét, 2–0) alkalmával is gólt szerzett, ezért is érte érzékeny veszteségként az újoncot, hogy Újpesten (0–1) elszenvedett sérülése miatt a tizedik fordulótól kezdve már nem léphetett pályára. A Szpari az ötödik fordulóban, a Fehérvár FC ellen (3–3) foglalta el végleg saját otthonát, a történelmi első gólt is új szerzemény, Eppel Márton érte el.

Maradva az újaknál: az Újpestről megszerzett Aboubakar Keita csatlakozása is erősítésnek tűnik, ahogy a 61-szeres grúz válogatott középpályás, Nika Kvekveszkiri is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mégis, a csapat játéka és eredményessége három „régi” játékos formáján múlott leginkább: Nagy Barnabás a bal oldalon szántotta fel a pályát alapvonaltól alapvonalig, Kovácsréti Márk és Nagy Dominik pedig a támadójátéknak szabott fazont. Utóbbi képességeit a Ferencvárosból vagy éppen a válogatottból is jól ismerhettük, a Kisvárda és az MTK után harmadik élvonalbeli klubjában végre kiviruló Kovácsréti Márk viszont nem véletlenül és érdemtelenül zárt lapunk játékosrangsorában a negyedik és posztján az első helyen az őszi szezont követően. A bajnokság 2025-ös szakaszára a nyolcadik helyen forduló Szpari egyetlen mögötte álló csapattól sem szenvedett vereséget – ha ezen szokásán tavasszal sem változtat, újoncként is gond nélkül megkapaszkodhat az élvonalban. Erre legutóbb a 2007–2008-as idényben volt példa…