A szakember Magyar Kupa-döntőig vezette az akkor másodosztályú Budafokot, s akkor csalódásként fogta fel az ezüstérmet, de azóta már másképp látja. A XXII. kerületiektől való távozása után Mátyus János a Kisvárda irányítását vette át, de úgy érzi, az ő hibája, hogy ott nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna.
„Kisvárdán nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, de ez az én hibám. Annak ellenére, hogy Kisvárdán ilyen kurtán-furcsán alakult a sorsom, én azt mondom, hogy Révész Attilára sok mindent lehet mondani – nem egyszerű ember, én sem vagyok az –, de azt kell mondjam, hogy életemben Attila volt a legjobb klubvezetőm. Nem egyszerű ember, néha diktatorikus, de az, hogy a Kisvárda elérte azt, amit elért, az véleményem szerint szinte csak neki köszönhető. Az én sorsom nem úgy alakult, ami az én hibám, de rengeteget tanultam belőle és biztos vagyok benne, hogy ha visszatérek az első osztályba – márpedig vissza fogok térni –, akkor ebből tanulva én is jobb és más edző leszek” – fogalmazott Mátyus János, aki Kisvárda után Pécsen vállalt munkát, s bár elmondása szerint ígéretesen indult a munka, ő pedig mindent kipróbált, de nem nézett utána, hogy a PMFC borzasztó állapotban lévő csapat volt.
„Annyi minden történt az érkezésem előtt: elég csak a három edzőváltást mondani. Általában megoldom a rám testált feladatokat, de szerintem José Mourinho sem bírta volna azt a csapatot benntartani, annyira lent volt a klub” – mondta Mátyus János, aki céljairól is beszélt.
„Amikor lejöttem a Puskás Aréna gyepéről (a Budafok Magyar Kupa-döntője után – a szerk.), bementem az öltözőbe, szomorkodtunk, hazamentem, szomorkodtam és másnap úgy keltem fel, hogy nem fogok addig nyugodni, amíg meg nem nyerem a Magyar Kupát. Ez a célom, illetve nem nyugszom addig, amíg akár másodosztályban, akár elsőosztályban egy nagy eredményt nem tudok villantani” – tette hozzá Mátyus János.