Évek óta meredeken emelkedik az NB I átlagnézőszáma

Egyre gyakrabban szembesülhetünk a kellemes látvánnyal, hogy zsúfolt vagy legalábbis az elmúlt évtizedekben megszokottnál népesebb lelátók előtt rendezik meg az OTP Bank Liga összecsapásait. És valóban emelkedik az átlagnézőszám a magyar élvonalban, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) Professzionális futballkörképében olvasható elemzések és adatok ösztönzésére utánajártunk, mi állhat ennek hátterében.

FURFANGOSAK A MAGYAR KLUBOK MÉDIAMUNKATÁRSAI

Fontos leszögezni, hogy a helyszínről szemlélve gyakran igencsak csalókának tűnnek a hivatalosan megadott nézőszámok. A néhány évvel ezelőtt tapasztalható megoldásokhoz képest ma már furfangosabbak a klubok médiamunkatársai: akadnak meccsek, amelyeken látszólag néhány száz néző jelenik meg, ám míg néhány éve az újságírók kérdésére szép kerek számot mondtak, mostanság például 1800 helyett 1759-et.

A 2021–2022-es idényben 2781 volt a hivatalos átlagnézőszám, amely 3539-re változott a következő évadra. A 27 százalékos emelkedést persze nem lehet azzal magyarázni, hogy még jobban túloznak a klubok, szabad szemmel is látható, többen járnak meccsre, lapunk a 2023–2024-es idényben fordulóról fordulóra követte a nézőszámok alakulását, és 4143 lett a végeredmény. A nyár óta hasít az NB I, a tizedik fordulóig 4853 nézős átlaggal számolhatunk (és ebbe bele sem számoltuk a nemzetközi kupamérkőzéseket), amely elképesztő, 75 százalékos emelkedés két év leforgása alatt. Bár 2021-ben és 2022 elején a koronavírus-járvány sokakat távol tartott még a mérkőzések látogatásától, ha az MLSZ táblázatát nézzük, láthatjuk, hogy 2013-tól kezdve a 3301 volt a legmagasabb (2018–2019), így az emelkedésnek egyértelműen más okai is vannak, mint a járvány lecsengése, hiszen évtizedeken át stagnált az adat.

EB-SZEREPLŐKET LÁTHATUNK A HAZAI FUTBALLPÁLYÁKON

Ráerősítve a tényre, hogy egyre többeket érdekel a helyszínen a magyar klubfutball, érdemes megemlíteni két Magyar Kupa-döntőt is: míg 2013-ban az akkori két, kiemelkedően legjobb magyar csapat, a DVSC és a Győri ETO 5570 néző előtt játszotta a döntőt a Bozsik Stadionban, 2023-ban a másodosztályú Budafok és az élvonalban a kiesés ellen küzdő ZTE FC összecsapása 24 152 nézőt vonzott a Puskás Arénába.

S hogy mi állhat mindennek a hátterében?

A válogatott egymás után három Európa-bajnokságon szerepelt, a Nemzetek Ligája A-ligájában a világ legjobb válogatottjaival mérkőzik meg évről évre, és a magyar csapat alap- és kiegészítőemberei közül többen a magyar élvonalban futballoznak. A teljesség igénye nélkül Dibusz Dénes, Nagy Zsolt, Kata Mihály, Horváth Krisztofer, Varga Barnabás vagy korábban Csoboth Kevin mind olyan játékos, aki miatt érdemes kilátogatni a stadionba bajnokira is. Tíz-tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt is futballoztak magyar válogatottak az NB I-ben, ám a nemzeti csapat körüli mostani, nagyszerű teljesítményből fakadó felhajtás, rajongás össze sem hasonlítható az akkori együtteshez viszonyulással.

A Ferencváros a hazai egyeduralma mellett számottevő teljesítményre képes az európai kupaporondon, ráadásul érdeklődés, szponzori szerződések és stadionkihasználtság terén is összehasonlítható a régió topklubjaival. Bár a múltban is sok nézőt vonzott az FTC, az utóbbi években ez hatványozottan igaz, a klub mégiscsak harmadszor érheti el egymás után az európai kupatavaszt, ez pedig a bajnokik presztízsét is növeli.

Nem kérdés az sem, hogy jobb a gyönyörű, új stadionokba meccsre járni, mint az omladozó, a pályától távol elhelyezkedő, rendbontásokkal terhelt lelátókról figyelni az eseményeket. Bár a legtöbb klub otthona már évek óta kész van, nem egyik napról a másikra áramlanak vissza az emberek a stadionokba, választják hétvégi családi programjuknak az NB I-es mérkőzéseket. Önmagában az infrastruktúra drasztikus fejlődése sem indokolja az emelkedést – kellett hozzá jobb futball is, hiszen a televízióban izgalmasabbnál izgalmasabb bajnokságok összecsapásait követhetjük –, mindamellett fontos szempont.

A NYÍREGYHÁZI ÉS A GYŐRI FELJUTÁS JÓTÉKONY HATÁSA

A tavasszal két jelentős szurkolói bázisú klub jutott fel az NB I-be. A Nyíregyháza augusztusban avatta fel új stadionját, és egyelőre nem lankad a jegyvásárlási kedv, óriási érdeklődés övezi a Szpari hazai meccseit. Az ETO FC Győr stadionjának keleti oldala mára alkalmatlanná vált nagy tömegben nézők befogadására, s bár eddig csak a Ferencváros ellen lett volna szükség nagyobb befogadóképességre, a 4500 feletti átlagnézőszáma jóval magasabb, mint a két kiesőé, a Kisvárdáé és a Mezőkövesdé volt.

Ebből látszik, hogy a kiesők és feljutók kiléte jelentősen befolyásolja az átlagnézőszám alakulását, s a jelenlegi mezőny összetétele is hozzájárul az emelkedéshez. Ha ebben az idényben két nagy bázisú klub kiesik, ismét visszaesésre számíthatunk. Nem egyedülálló trend a magyar statisztika javulása, hiszen a 2023-ban előttünk járó horvát, cseh és román ligában is emelkedést tapasztalhattunk az elmúlt idényben, mindenesetre nagyszerű eredménynek könyvelhetjük el, hogy sikerült felkapaszkodni erre a régiós tendenciára.

A legfontosabb az lenne, hogy a klubok a gazdasági elemzők által lélektani határnak tartott, legalább hatvanszázalékos kihasználtsággal üzemeltessék a stadionjaikat, hogy ne legyen veszteséges a fenntartásuk. Mivel a magyar klubok stadionjai nagyrészt újak és a jegyárak nem túl magasak, ez a hatvan százalék is inkább egy induló szám, s ennek még ki kellene egészülnie a meccs előtti, közbeni és utáni fogyasztással, valamint mezek és emléktárgyak vásárlásával. Ebből a szempontból gyakorlatilag csak a Ferencváros van jó helyzetben, de ebben az idényben már az Újpest és a Nyíregyháza is számottevő eredményeket mutathat fel.

Sajnos a nemzetközi állapotokhoz képest elenyésző információink vannak a magyar klubok működéséről és bevételeik pilléreiről, ám ettől függetlenül tagadhatatlan és rendkívül pozitív folyamat, hogy az átlagnézőszám, illetve általában a magyar klubfutballal kapcsolatos érdeklődés régen nem látott mértékben nő.
 

Európa élmezőnyében a magyar válogatott népszerűsége!

Átlagban több mint 57 000 néző tekintette meg a Puskás Arénában az Európa-bajnoki selejtező négy hazai mérkőzését.

„A 2024-es Európa-bajnokság selejtezője során a magyar válogatott hazai mérkőzésein volt a harmadik legmagasabb az átlagos nézőszám egész Európában. Hazánkat kizárólag Anglia és Franciaország előzte meg a nézőszám terén” – állítja a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) Professzionális futballkörkép című dolgozata. Sőt a köszöntőben Csányi Sándor MLSZ-elnök is kiemeli ezt a tényt, rávilágítva arra is, hogy a nemzeti csapat mérkőzéseinek otthont adó Puskás Aréna az Európa-liga döntőjének is volt már házigazdája, és serényen készül eddigi legnagyobb próbatételére, a 2026-os Bajnokok Ligája-döntőre, márpedig a helyszín kiválasztásakor fontos volt a kiváló rendezői teljesítmény.

Tanulmányában az MLSZ leszögezi, hogy az elemzés forrását publikusan elérhető, hivatalosnak nem tekinthető adatbázisok jelentik, ezért a fenti állítást lapunk szintén ily módon vizsgálta meg, a Transfermarkt és az EU-football.info oldalt használva.

Ezek szerint a magyar nemzeti csapat négy hazai mérkőzését összesen 229 089-en tekintették meg a Puskás Arénában, ami 57 272 nézőt jelent átlagosan. A legkevesebben – és az átlagot egyedül lefelé húzó módon – Bulgária ellen voltak kíváncsiak a válogatottra, kereken 53 ezren, majd jött a látványos emelkedés, Litvánia ellen már 58 274, Szerbia ellen 58 215, az utolsó hazai Eb-selejtezőn, Montenegró ellen 59 600-an mentek ki a budapesti stadionba. Az ilyen típusú elemzéseknél érdemes megvizsgálni a kapacitás arányos kihasználtságát is, ami a selejtező esetében 78.92, 86.78, 86.79 és 88.75 százalék a 67 155 nézős befogadóképességet tekintve, az átlagot mérve pedig 85.28 százalék, ami kifejezetten jónak mondható.

És akkor a többiek! Csoportonként haladva, az A jelű kvintettben a spanyolok – akik sanszosan megelőzhettek volna minket – rendre vidékre, kisebb stadionokba vitték a meccseiket, átlagosan éppen csak harmincezres nézőszám mellett, míg a skótoknál a glasgow-i Hampden Park 51 ezres befogadóképessége eleve a magyar nézőszám alá sorolta be a válogatottat. A B-csoportban szerepeltek az említett franciák, akik bár kétszer szintén kisebb stadionban játszottak – a Parc des Princes-ben 44 ezer, míg Nizzában cirka 33 ezer néző előtt –, a Stade de France két csaknem telt házával (77 és 76 ezer feletti nézőszámmal) 230 581 nézőre kúszott fel a látogatottság, ami 1492-vel előzi csak meg a magyarokét. Ez átlagban 57 645 nézőt jelent, ez 373-mal több meccsenként, mint Magyarországon. Ugyanebben a csoportban a hollandoknak és az íreknek nincs Puskás-méretű (futballra használt) stadionja, a görögöknél pedig időnként röhejes nézőszámok jöttek csak össze.

A C-csoportban az angolok nem vicceltek: háromszor a Wembley-be vitték a válogatottat (mindig 80 ezer feletti nézőszámmal), egyszer pedig az Old Traffordra 70 ezer néző elé, összesen 319 237-en látták a csapatot, ami 79 809-es átlagot jelent – toronymagasan ez volt a legmagasabb szám a selejtezők során. Itt szerepeltek az olaszok is, akik ugyan nagy stadionokba (a Maradona Nápolyban, a San Siro Milánóban, a San Nicola Bariban, az Olimpico Rómában) vitték a válogatottat, viszonylag kevés szurkoló ment ki a helyszínre (összesen 215 472-en, ami 53 868-as átlag).

A D-csoportban Törökországnak és Walesnek is vannak nagy arénái, ám a kvintett legtöbb nézőt vonzó meccse (Törökország–Horvátország Bursában) a negyvenezret sem érte el, viszont az E-csoportban Lengyelország megközelítette a magyar látogatottságot: a varsói Nemzeti Stadionban összesen 218 338-an látták az együttest, ami 54 584-es átlagnak felel meg. A Puskás Aréna kihasználtságát figyelembe véve az F-, a H- és az I-csoportból nem is előzhettek volna a kapacitás hiánya miatt, miként a csoportellenfeleinknek sem volt erre lehetőségük, míg a J-jelű hatosban a portugálok csak egyszer vitték a 65 ezres Luz-stadionba a válogatottjukat, miközben volt egy vidéki, alig húszezres meccsük is, így az átlaguk 42 325 nézőre jött ki.

Mindent egybevetve tehát a magyar nemzeti csapat mérkőzései valóban a harmadik leglátogatottabbak voltak az Eb-selejtezőben.