A Fürdő utca és környéke ismét megpezsdült. Ugyan a nyári forgatag már alábbhagyott, a tömegeket vonzó füredi borhetek is véget ért, a nyaralótulajdonosok többsége is feltette a lakatot a környékbeli házakra, szombat délután mégis alig lehetett parkolóhelyet találni a balatonfüredi futballpálya környékén.
Na igen, a Ferencváros látogatott a helyi csapathoz, hogy a bajnoki szünetben megünnepeljék a 2024-ben századik évfordulóját ünneplő Balatonfüredi FC-t. A centenáriumi mérkőzésre rengeteg környékbeli FTC-szurkoló érkezett, Veszprémből, Palóznakról, Cserszegtomajról, de még a távolabbi Úrkútról is. Pascal Jansen vezetőedző meg is adta a kellő tiszteletet a vendéglátó egyesületnek, leszámítva a különböző válogatottaknál lévő kerettagokat (Dibusz Dénes, Varga Barnabás, Botka Endre, Mohammed Abu Fani, Adama Traoré, Mohamed Ben Romdan, Virgil Misidjan), a legerősebb összeállításban küldte pályára a Ferencvárost. A védelem ugyanaz volt, mint ha az Európa-liga főtábláján szerepelne már a csapat, de ott volt a kezdőben a kihagyhatatlan Kristoffer Zachariassen is, és ami a ferencvárosi drukkerek számára lényeg, az új igazolás, a napokban a kerethez csatlakozó, nem kevesebb mint 8 millió eurót érő Matheus Saldanha is első perctől a pályán volt. Nem volt nehéz megkülönböztetni a többiektől, egyfelől kiszőkített haja különös jelenséggé teszi, másfelől magyar pályákon szokatlan módon felemás cipőben futballozott, egyiken világoszöld, a másikon rózsaszín stoplis volt. Nem kellett sok idő, mindössze néhány perc, hogy a brazil csatárról kiderüljön, valóban nem bánik rosszul a labdával. Ha hozzá került, azonnal a kapu irányába fordult vele, és ha rágyorsított a védőkre, bottal üthették a nyomát. A füredi lelátón üldögélő drukkerek egy-egy sprintjénél felszisszentek, és a látottak alapján mi is úgy láttuk, az NB I védőinek lesz vele – pontosabban a bal lábával – gondja. Noha a forró kánikula a hétvégére alább hagyott, így sem volt hideg a Balatonnál, a napon álldogálóknak biztosan az eszébe jutott, jó lenne a közeli strandok egyikén a vízbe csobbanni. A játékvezető mindkét félidőben el is rendelte az ivószünetet.
A Ferencváros a Matheus Saldanha buktatásáért járó szabadrúgásból szerzett vezetést. Érdekes volt látni, hogy a kaputól 20 méterre letett labdát szívesen elvégezte volna maga a sértett (is), ám honfitársa, Raul Gustavo hamar tudatosította benne, ő már a nyár eleje óta itt van, egyelőre övé az elsőbbség. A védő végül is remek bal lábas tekeréssel lőtt a jobb alsó sarokba – össze is pacsizott Matheus Saldanhával, nem sokkal később pedig Zachariassen lőtt Iváncsics Alex lábai között a kapuba. A hazaiak kapusa bosszankodott a találat után, ám ha a szünetig hátralévő időben nem véd többször is nagyot, a kétgólosnál nagyobb előnnyel vonulhatott volna az FTC a szünetre.
A második félidőben a zöld-fehérek egy másik új szerzeménye, a svájci Lausanne-tól hazatérő Szalai Gábor is bemutatkozott a Ferencvárosban, így ő is átesett a tűzkeresztségen. Pászka Lóránd pedig hosszú – különös – sérülését követően tért vissza a pályára, a jelek szerint sorvadásnak indult combizmát sikerült újra jó állapotba hozni, több mint másfél hónapot követően léphetett pályára. A második félidő közepén Pászka büntetőt harcolt ki, Kady lövését a remek napot kifogó Iváncsics Alex megfogta, sőt, Zachariassen fejesénél is hárított.
A lefújást követően aztán eljött a füredi gyereknap, a fővárosi játékosok a korlát mellett osztogatták az autogramokat számukra, és álltak oda a közös fotókra.
Ünnep volt a szombat Balatonfüred, hát még annak a kisfiúnak, aki a tombolán a főnyereményt, a ferencvárosi futballisták által aláírt labdát megnyerte – stílszerűen a zöld 27-es számmal.
NB I-ES FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Balatonfüred (NB III)–Ferencváros 0–2 (0–2)
Balatonfüred: Iváncsics – Majer, Farkas, Burucz, Tóth G. – Imre I. (Tóth. L.), Irmes, Berzsenyi, Markó, Schmidt – Kalmár (Rédling)
FTC: Varga Á. (Szécsi) – Makreckis (Kaján), Cissé (Szalai G.), Raul Gustavo (Gartenmann), Ramírez (Pászka) – Tóth A. (Knoester), Pappoe – Owusu, Zachariassen (Civic), Kehinde – Saldanha (Kady)
Gólszerző: Raul Gustavo (8.), Zachariassen (29.)
