Hajnal Tamás: Elfogadjuk a kritikát, és sokszor egyet is értünk vele!

– Van téma bőven, de még menjünk vissza kicsit az időben Dejan Sztankovics váratlan távozásáig. A Moszkvába szerződő edző mennyire hozta nehéz helyzetbe a klubot?
– Váratlanul ért bennünket a döntése – felelte lapunknak adott interjújában Hajnal Tamás, a Ferencváros sportigazgatója. – Az elmúlt években rendre egyértelmű célunk volt, hogy stabil, összecsiszolódott csapattal vághassunk neki a nyári kupaselejtezőnek, hiszen ilyenkor nincs idő a kísérletezgetésre. Szerb vezetőedzőnkkel ilyen csapatunk volt, tudtuk, mely pozíciókba kell igazolnunk, de a távozása felborította a rendszert. Új vezetőedző után kellett néznünk, és felül kellett vizsgálnunk az előző szakmai stáb által meghozott döntéseket. Gazdasági szempontokat is figyelembe vettünk, ezért adtuk meg a lehetőséget a bizonyításra az összes labdarúgónknak.

Az NB I Marquinhosnak is ugródeszkát jelentett 

– Jó döntés volt a partvonalon kívülre tett labdarúgókat visszavenni a keretbe?
– Ebben önkritikusak vagyunk. Olyan helyzet alakult ki, ami nehezítette a csapatépítést. Pascal Jansennek meg kellett ismernie mindenkit, és ez problémát szült. Felduzzadt a keret, minden futballistát fűtött a bizonyítási vágy, és a magas létszám élesebb helyzetet teremtett a csapatépítés szempontjából. Az új szakmai stáb és tulajdonképpen az egész közösség számára nehéz volt ez. Az elmúlt napokban ebben is jelentős előrelépés történt, több játékos is távozott a klubtól.

– A nyár egyik slágertémája volt Mar­quinhos távozása: képtelenség lett volna megtartani?
– Amikor légióst szerződtetünk, tisztában vagyunk azzal, hogy számára Magyarország ugródeszka. Különösen, ha olyan fiatal játékosról beszélünk, mint Mar­quinhos. Remek ajánlat futott be érte, ráadásul a Szpartak Moszkva ötszörös fizetést kínált neki… Ezzel nehéz mit kezdeni. A játékos kis túlzással könyörgött, hogy engedjük el, élete lehetősége ez, és teszem hozzá rögtön, mi sem jártunk rosszul, elég jelentős transzferdíjat kaptunk érte.

– Valós a sajtóban megjelent ötmillió eurós összeg?
– Igen, de ehhez hozzáteszem, a Dinamo Zagreb, a Sparta Praha vagy éppen a Crvena zvezda nagyságrendekkel nagyobb összegekért ad el futballistákat, akár nyolc-, tíz-, tizenkétmillió euróért is olyan bajnokságokba, amelyeket sokkal magasabbra értékelik a nemzetközi piacon, mint a magyart. Természetesen örülünk a Marquinhosért kapott pénznek, de a pótlásáról is beszéljünk: szerettük volna a helyére megszerezni a Maccabi Tel-Avívtól Felício Milsont, csakhogy ő a Crvena zvezdát választotta, amely közel ötmilliót fizetett érte, az éves fizetése pedig jelentősen meghaladta a lehetőségeinket. Ezzel képtelenek vagyunk versenyezni. Samy Mmaee sem véletlenül ment el a Dinamo Zagrebbe.

– Nagyobb fizetés, több pénz?
– A Dinamónál a háromszorosát keresi, mint amit nálunk kapott. Próbáltuk mi is emelni a tétet, magasabb összeget ajánlottunk neki, hogy megtarthassuk, de esélyünk sem volt. Ezek a tények. Nekünk nincs más lehetőségünk, mint megtalálni olyan játékosokat, akik mind szakmai, mind pénzügyi szempontból jó lehetőségek.

– Az örmény válogatott Edgar Szevikjant miért engedték el a Lokomotiv Moszkvához? A keret egyik legtehetségesebb futballistájáról van, illetve volt szó…
– Szevikjan huszonhárom éves, a keretben nem volt még egy olyan futballista, aki több figyelmet, támogatást kapott volna a szakmai stábtól és a vezetőktől, mint ő. Különleges képességei vannak, de a nyár folyamán – amikor látta, hogy új futballisták is érkeznek a helyére – teljesen leblokkolt, és kért minket, hogy engedjük el, mert ő ebben a helyzetben nem tud érvényesülni. Ezt először nem akartuk, mindent megtettünk hogy maradásra bírjuk, de egyszerűen nem tudtuk megváltoztatni a szándékát. A végén úgy döntöttünk, akkor tényleg jobb, ha elengedjük kölcsönbe, mert a rossz hangulata az edzésmunkájára és a csapatmorálra is negatív hatással volt.

Szalai Gábor kivásárlásánál a válogatott érdeke is számított

– Térjünk át az érkezőkre. Szalai Gábor esete különösen érdekes, hiszen nemrégen igazolt Kecskemétről Svájcba, mégis haza tudták csábítani Lausanne-ból.
– Szalai Gábor leigazolása már régebben is téma volt, hiszen fontos, hogy minőségi magyar játékosokat is megszerezzünk. Tehetséges hátvéd, nagy potenciál van benne, bízunk abban, hogy nálunk tovább fejlődik, képességei alapján hosszú távon is ott lehet a magyar válogatott keretében. Ráadásul nem kölcsönbe érkezett, kivásároltuk a szerződéséből. Nem titok, jelentős összeget invesztáltunk ebbe az átigazolásba, mint ahogy az elmúlt időszakban például Varga Barnabásért is szép summát fizettünk.

– Igaz, hogy a végül Újpestre igazoló Horváth Krisztofer nem akart a Ferencvároshoz szerződni?
– A nyár elején is felvetődött a megszerzése, beszéltünk a menedzserével, de akkor még nem lehetett tudni, hogy a Torino igényt tart-e rá. Az átigazolási időszak vége felé konkrét egyeztetések folytak az esetleges szerződtetéséről, vázoltuk neki a klubnál rá váró helyzetet, elmondtuk, milyen lehetőséget tudunk adni neki, milyen konkurenciával kell megküzdenie a csapatba kerülésért. Ezt követően ő úgy döntött, nem a Ferencvárost választja, hanem olyan klubhoz megy, ahol több és biztosabb játéklehetőséghez jut. Ezzel nehéz mit kezdeni. Mindig megkapjuk azt a kritikát, hogy kevés a magyar a keretben, ám az elmúlt nyolc esztendőben a Ferencváros mindig adott játékosokat a magyar válogatottba, minden világeseményen és az odavezető úton is több – három, négy, öt – futballistánk részese volt a sikereknek. Szerintem ez olyan szám, aminél sokkal többet nem tud egy nemzetközi szinten is helytálló csapat felmutatni, különösen, hogy a játékosok, amint lehetőségük van rá, külföldre mennek. S hadd mondjak még egy példát: az elmúlt években nem volt olyan átigazolási időszak, hogy ne vettük volna fel Nagy Ádámmal a kapcsolatot, és ne próbáltuk volna meg hazahozni. A játékos minden egyes alkalommal megköszönte a megkeresést, majd elutasított bennünket, mondván, még nem szeretne hazatérni Magyarországra. Szerinte az NB I neki nem előrelépés.

– Mi a helyzet az utánpótlással? Vannak ígéretes tehetségek?
– Legutóbb Lisztes Krisztián robbant be az NB I-be, sikerült felépítenünk őt, el is vitte az Eintracht Frankfurt. Most itt van Tóth Alex, benne is nagy potenciált látnak, és a mostani keretben rajta kívül is vannak saját nevelésű fiataljaink. Rengeteg erőfeszítést teszünk, hogy több magyar legyen a csapatban, de erőszakkal nem tudunk senkit a Népligetbe csábítani. Egyébként pedig nemzetközi szinten teljesen szokványos, hogy a vezető kluboknak kevés a hazai játékosuk.

– Ha nem is magyar, de Matheus Saldanha a maga nyolcmillió eurós értékével nagy fogásnak tűnik. Igaz, hogy az átigazolási időszak elején úgy tűnt, esély sincs a megszerzésére?
– Régóta monitorozzuk a piacot, kapcsolatban voltunk több jelölttel, a nyár elején Saldanha megszerzése is szóba jött, de akkor még teljesen más számok forogtak vele kapcsolatban. Végül rendkívül kedvező feltételekkel sikerült megszereznünk. A Bajnokok Ligájából bennünket búcsúztató Midtjylland a nyáron két támadót igazolt, a lengyel válogatott Adam Buksát és a cseh válogatott Jan Kuchtát. Információm szerint fejenként több mint négymillió eurót fizetett értük a klub. Nos, elárulhatom, mi nem fizettünk ennyit a brazil játékosért, éppen ezért nagyon örülünk, hogy ilyen szintű csatárt sikerült megszereznünk. Ráadásul tökéletesen beleillik a keretünkbe, és bízunk benne, hogy hamarosan ezt a pályán is bizonyítja.

Az eredménykényszer is oka lehet a gyengébb játéknak

– A csapat remekül kezdte az idényt, Pascal Jansen vezetésével energikusan, elsöprő lendülettel rohanta le az ellenfeleket, ám az utóbbi mérkőzéseken jócskán visszaesett a teljesítménye. Sikerült megfejteni ennek az okát?
– Elfogadjuk a kritikát, és mindenki elhiheti, mi voltunk a legkevésbé megelégedve az utóbbi három mérkőzésen nyújtott teljesítménnyel. Sajnáljuk, hogy nem sikerült jobb játékkal nyerni, de szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kitűzött célt elértük. És az idény ezen szakaszában ez a legfontosabb! Ott vagyunk az Európa-liga főtábláján, újabb színvonalas nemzetközi mérkőzések várnak ránk, a bajnokságban pedig négyből négy mérkőzést megnyertünk.

– Erre mondják, a profi futballban csak az eredmény számít?
– Eredményből ennél többet valóban nem lehetett kihozni ezekből a meccsekből. Játékban természetesen javulnunk kell, sőt, azt is mondhatnám, sokat kell javulnunk, de a nyár ezen szakasza rendre erőltetett menet, folyamatosan úgynevezett KO-mérkőzéseket kell játszani – vagyis nincs botlási lehetőség. Még egyszer hangsúlyozom, elfogadjuk a kritikát, sokszor egyet is értünk vele, de a csapat a nyár során tíz mérkőzésből csak egyetlenegyet veszített el. Éppen ezért bízunk benne, hogy a szurkolóink továbbra is kiállnak mellettünk, mert a Groupama Arénának tényleg olyan különleges hangulata van, ami rengeteg erőt ad a csapatnak!