Szabó István: Szabadjára kell engednünk a támadóinkat!

– Milyen volt az előadás?
– Maradjunk annyiban, a Furiosa: Történet a Mad Maxből című sci-fi nem éppen az én stílusom, de a nejem kedveli, így ezt néztük meg a moziban – kezdte lapunknak adott interjúját Szabó István, a Kecskeméti TE vezetőedzője. – Mindent a családért! Azért is ültem be szívesen az előadásra, mert addig sem csörgött a telefonom…

– Nincs megállás?
– Nem nagyon, mindig intézni kell valamit a csapat körül, így sorra érkeznek a hívások. Azért jutott idő a nyaralásra, ráadásul a Németországban élő fiam nősül a nyáron, először kiutazunk, megünnepeljük, majd idehaza is tartunk egy jó kis magyaros lagzit, sok a teendő, próbálunk sok terhet levenni a válláról. Végzem a pro licencet, sok a házi feladat, és szűk két hét múlva, június tizenharmadikán felmérésekkel elkezdődik a nyári felkészülés, majd négy nappal később már a pályán is munkába állunk. Ám nincs más út, ötvenhét évesen is tartani kell a lépést – megjegyzem, szívesen csinálom.

– Az idény végén a hatodik helyen zártak, ami mindenképpen jó eredménynek mondható, kiváltképp annak tükrében, hogy meghatározó futballisták távoztak vagy estek ki a sorból hosszú időre.
– Vannak bőven szép élmények, de akadtak nehézségeink is, igazi hullámvasutazáson vettünk részt. Beírtuk magunkat a klub történelemkönyvébe, hiszen a 2022–2023-as idény ezüstérmével kvalifikáltuk magunkat a nemzetközi kupaporondra. A Riga elleni Európa-konferencialiga-párharcban meg is kaptuk az idény egyik, ha nem a legfájdalmasabb pofonját: mert bár idehaza nyertünk kettő egyre, idegenben a mérkőzés végén kapott góllal alakult ki ugyanez az eredmény, így következhetett a hosszabbítás. Már túl voltunk a százhúsz percen, amikor a lettek szereztek még egy gólt, így kiestünk. A kecskeméti ­meccs azért fájó, mert bár győztünk, súlyosan megsérült Banó-Szabó Bence, aki majd fél évet hagyott ki, a kinti találkozón pedig hibáztam, ugyanis jobban meg kellett volna erősítenem a bal oldalunkat. Ez nagyon fájt, de tanultam belőle. A fiam mellett megsérült Nagy Krisztián és Nikitscher Tamás is tavaly nyáron, míg Szuhodovszki Soma Debrecenbe szerződött, majd a télen Szalai Gábor állt légiósnak. A csapat erejét mutatja, hogy nem estünk össze, talpon maradtunk, olyannyira, hogy a bajnokság hajrájában, az utolsó öt bajnokin tizenegy pontot szereztünk és csak két gólt kaptunk, így befutottunk a hatodik helyre. Az is jóleső érzéssel töltött el, hogy amikor gödörbe kerültünk, a vezetőség, a tulajdonos kiállt mellettem, senki sem kapkodott, hanem biztosított a bizalmáról. A legbüszkébb arra vagyok, hogy adtunk három válogatottat: Horváth Krisztofer és Szuhodovszki Soma játszott is, Szalai Gábor egyelőre vár a bemutatkozásra.

– Ha már Horváth Krisztofer: marad vagy megy a Torino kölcsönjátékosa?
– A sorsa nem a KTE, hanem az olasz klub kezében van. Jó idény van mögötte, kétszer is pályára lépett a válogatottban, szerzett tizenegy gólt és adott hét gólpasszt az évadban, és ugye tudjuk, ez a játék sava-borsa. Ennek megfelelően azon dolgozik a szakmai stáb, hogy adott esetben készen álljunk a pótlására.

– Egyelőre Papp Milán érkezett Kazincbarcikáról: tendencia, hogy alacsonyabb osztályból keresnek és találnak játékost.
– Iyinbor Patrick csak kölcsönben szerepelt nálunk a Ferencvárostól, már régóta figyeljük, ki alkalmas a pótlására: korábban Pálinkás Gergőt szerződtettük Barcikáról, a vezetőedzővel, Csábi Józseffel remek a kapcsolatunk barátilag és szakmailag is. Nálunk fontos, hogy belső védő minimum százkilencven centiméter magas és fizikailag tökéletes állapotban legyen. Papp Milán mindennek megfelel, de legalább ennyire lényeges, hogy emberileg és mentálisan is rendben legyen. Nem is gondolná, milyen sokan akadnak fenn a rostán, mert bár jó játékosok, az öltözőnkbe nem illenének bele, így nem szerződtetjük őket. Az erős csapatszellemet semmiért, senkiért sem bontanánk meg. Figyeljük és ismerjük a mezőnyt, mert enélkül nem működhetnénk jól. Például Nikitscher Tamást és Katona Leventét az NB II-es Pécstől szereztük meg korábban, s mindketten beváltak.

– Hallani, önt is több klub csábítja – marad Kecskeméten?
– Szerződés köt a klubhoz és remekül érzem itt magam.

– Épp három éve már, hogy átvette a KTE irányítását. Ennyi idő után nem kényelmesedik el az ember és gondolja úgy, már minden megy magától?
– A megújulás, a két-három-négy évre tervezés elengedhetetlen, így emiatt sem lehet hátradőlni. A pro licences tanfolyam is frissen tart, sok kollégával ismerkedem meg, és élvezem. Már nyolc-tíz éve is külföldről rendeltem szakkönyveket, ha tehetem, mindig bújom az új olvasnivalót akár otthon vagy a reptéren. Alkat kérdése, hogy valaki akar-e fejlődni vagy sem.

– Várható változás a következő idényben? Például új játékszisztéma kipróbálása?
– Földindulás aligha lesz, például a három belső védős rendszer biztosan marad. A 3–4–2–1-es hadrend bevált, amelyet némileg a kényszer szült, hiszen nem volt kifejezetten gólerős csatárunk. Ennek tükrében úgy gondoltuk, hogy az ék mögé tesszük Horváth Krisztofert és Banó-Szabó Bencét, akik rendkívül kreatívak és gólerősek, s ez működött is. Annak a híve vagyok, hogy a támadókat az ellenfél kapuja előterében bizonyos keretek közt szabadjára kell engednünk, vagyis nem szúrok le senkit csak azért, mert, mondjuk, egy csellel többet csinált a kelleténél. A 3–5–2-es rendszert is jól tudjuk alkalmazni, vagyis meccsen belül is képesek vagyunk változtatni, ez pluszerőt, magabiztosságot ad a társaságnak. Azt szeretném, hogy ha megtettük az első két lépést, akkor ne ugorjunk a negyedikre, amíg nem tettük meg a harmadikat – így is építkezünk. Úgy vélem, a játékosokkal való kapcsolat, a kommunikáció, az öltözői légkör legalább annyira fontos, mint a taktika kidolgozása. A védelem stabilitása az alap, ha megnézzük, a legtöbb jól szereplő csapat kapja a legkevesebb gólt. Én is szeretem a gólokat, a szép gólpasszokat, de vezetőedzőként jobban becsülöm az egy nullás sikert, mint az öt hármasat, mert ez utóbbiban sokkal nagyobb a rizikó. Várom a ránk váró feladatokat, de egyelőre megpróbálok tökéletesen feltöltődni: például a nejemmel a közös reggeli is egyfajta luxus, hiszen nem mindig adatik meg. Kis örömökből áll az élet…